Miljan Miljanić sikeres labdarúgó karrierjét követően edzőként, szövetségi kapitányként, majd foci-funkcionáriusként folytatta a pályafutását. Ő vezette le a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség egyik ominózus ülését, ahol Arkannal volt egy csörtéje.
Arkan – Željko Ražnjatović, a hírhedt szerb szabadcsapatvezér, és Európa-szerte kőkemény maffiózó-bűncselekményeket elkövető figura, akinek akkoriban többek között a Priština labdarúgóklub is az érdekeltségei közé tartozott. A koszovói székváros focicsapata az albán többségű déli tartomány etnikai arányai ellenére szinte vegytiszta szerb vezetésű és játékosállományú volt.
Arkan alvilági módszerekkel addigra óriási vagyont harácsolt össze, és a kommunista jugoszláv titkosszolgálatoknak tett szívességeinek köszönhetően (pl. Nyugat-Európában hajtott végre politikai gyilkosságokat) többször a rendőrkézre kerülését is sikeresen meggátolták. Később tőkéjét többek között a háború sújtotta területek civil lakosságának a kifosztásával is tovább gyarapította. Önkéntes harcosain felül bármikor simán ki tudott volna állítani egy gengszterhadosztályt is. Nem emlékszem, hogy volt-e akkoriban ilyen lista, de bizonyára beválasztották volna a 100, ha nem a 10 legbefolyásosabb szerb közé.
A fociszövetség ülésén akkori szokásos stílusában, fennhangon, és Koszovó-Metóhia ősi szerb földjét, mint jól bejáratott frázist puffogtatva, napirend előtt előadta, hogy a szövetség hazafias kötelessége a Priština csapatát beemelni az első osztályba.
Mire Miljan Miljanić:
- Ražnjatović úr, kérem tartsa magát a napirendi pontokhoz!
Hol itt a civil kurázsi? Képzeljük el, hogy kb. ugyanezzel az eseménnyel egy időben, a mi Tasnádi Péterünk fénykorában, egy Kft. taggyűlésen, ahol történetesen Tasnádi is tag, don Tasnádi napirend előtt előadta volna óhaját-sóhaját, hogy mit is szeretne lenyomni a Tisztelt Taggyűlés torkán. Majd mi ezt hallva felállunk, mondjuk a mellettünk ülő, elefántcombnyi bicepszes Nick Árpád tag melletti székről, és erélyesen ennyit mondunk:
- Tasnádi úr, kérem tartsa magát a napirendi pontokhoz! – és ezt szorozzuk be legalább tízzel.
Hosszú távon talán nem csak azért éri meg tisztességesnek lenni, mert ígyis-úgyis kiterítenek minket. Miljan Miljanić volt a leghoszabb ideig regnáló elnöke a Jugoszláv Labdarúgó Szövetségnek. 20 évig viselte a tisztséget, 2001-ben ment nyugdíjba. (2001-ben értelemszerűen már a Szerbiára és tartományaira, valamint Montenegróra apadt csonka Jugoszlávia fociszövetségét elnökölte. Az ország hivatalos neve 2003-ban változott Szerbia és Montenegróra.) Ma is él, az idén múlt 80. Arkant 2000-ben, 48 éves korában ölték meg.
