Styxx és bikmakk közkívánatra új, közösen jegyzett sorozatot kezdenek. Új részek hetente!
„Klasszikus fejlődésregény” – Csurka István
„Lebilincselő” – Hagyó Miklós
„Egy beteljesült állom” – Schmitt Pál
„A legmagukfajtább, amit idén olvastam” – Morvai Krisztina
„Nerozumiem” – Ján Slota
Hogy ne nézz teljesen hülyén, ha egy társaságban hozzá kellene szólnod. Hogy valaki fel merje tenni helyetted a legegyszerűbb kérdéseket. Hogy tudd, mi a téma. Ez itt a jó útra tért szlavofóbok kiskátéja, a SrbijaBlog Szájbarágó.
Ottókám! Gyere már ide egy kicsit, hallod! Iszol még egy sört? Meghívlak. Figyelj, mesélj nekem erről az új mániádról! Te most tényleg drótostótnak tanulsz?
Szlavisztika szaknak hívják, Milán. Még nem választottam szakirányt, egyelőre az sem biztos, hogy szlovák, horvát vagy lengyel szakos leszek-e. Igazából mindegy, csak történelmi szemszögből a lengyel, nyelvileg a horvát, aktuálpolitikailag meg a szlovák áll hozzám közel.
Ezt el is hiszem, ugyanis a szlovákoknak nincs történelmük, a nyelvük meg ronda, de még mindig lehetsz hatósági tolmács egy tót-magyar focimeccs utáni tárgyaláson. „Pohogye-pohogyicska, kinyílik a bicska!” Mondjuk a szvasztika-szak tényleg jobban hangzik, höhöhö. De mondd el nekem, kisfiam, mi a rosseb visz rá egy közepesen sikeres termékmenedzsert, hogy visszaüljön az iskolapadba? Ráadásul ilyen büfé-proletár szakpáron?
Figyi, naponta ötször lebénáznak, amiért ezt választottam és még fizetek is érte. Tudod mit? Nekem kihívás, hogy megmutassam: igenis van értelme. Itt élünk a szlávokkal egy kulturális térben, ezervalahány éve összezárva... Te például tudsz róluk valami értelmeset azon kívül, hogy „mocskostótokrácok” meg hogy „öregebb vagyok, mint Szlovákia”?
Hogy a viharba ne. Davaj csaszi, málenkij robot, Gulág, Beneš-diktrétum, csetnikek, picsku máter, Dubrovnyik szétlövése...
Jellemző, hogy ezeket emeled ki. Illetve hogy ezekről hallottál, de például arról nem is tudsz, hogy hány magyar szó van a környező szláv nyelvekben; miért csehül prédikált a Zsolna-környéki Ján Kollár (Petőfi hittantanára) a pesti evangélikus templomban; miért egyezik meg – kilencven százalékban – a lengyel és az egykori jugoszláv himnusz dallama; vagy hogy milyen érdekes az a tény, hogy...
Őszintén? Kit érdekel!
Engem érdekel. És talán ahhoz is elég lesz ez a suli, hogy a hozzád hasonló idióták fejébe csöpögtessek egy kis racionalitást. Mert nem minden szláv vérszomjas magyargyűlölő.
Tudom, a lengyelek nem azok.
El ne kezd a „két jóbarát”-mondókát! Már a könyökömön jön ki. Épp olyan sztereotípia, mint a többi. Amik alapján ítélkezel. Maradjunk annyiban, hogy mindenütt vannak normális emberek, a hülyékkel meg kár foglalkozni. [Én is csak azért beszélgetek veled, mert meghívtál egy italra.] Az elején felemlegetted az eredeti szakmámat. Na, például ilyen marketinges téren tök könnyen el lehet helyezkedni, ha az ember más nyelveken is beszél az unalmas angol-német-francia szentháromság mellett. Mit is iszol éppen?
Zlatyi Zsupánt.
Hoppácska! Amúgy zlati. Tudod, a lengyel pénz sem zlotyi, hanem zloti. [Igazából zvoti, de ez most asszem mindegy.] Eredetileg azt jelenti: arany. Egyébként megsúgom, hogy a múltkor, amikor szereltem a laptopodat, a sok kournikova.jpg.exe fájlnéven álcázott vírustól egy szlovák fejlesztésű biztonsági szoftver segítségével szabadítottalak meg. Na, az is egy a sikeres márkák közül, melyekről senki sem gondolná, hogy valami köze van a szlávokhoz. Rozsdamentes edényed van-e? Kitalálom, Swetter. Amiről talán azt hiszed hogy német vagy svájci. Pedig egy szerb üzletember alapította a céget, bizonyos Ivanovics, csak aztán később hivatalosan is megváltoztatta a nevét, most Monte Carlóban él és úgy hívják, hogy Morris Swetter.
Tőlem akár lehet Schumacher is. Mondjuk én még emlékszem a Suszter nevű tót göncárpira. Te akkoriban nagyban füveztél szerintem, úgyhogy biztos nem vágod. Bakker, ez a tótumfaktum-tanulás fogadjunk, hogy valami elempés belvárosi huncutság, mint a marihuána meg a biciglizés. Romkocsmákban pofáztok egész nap, aztán rögtön honvágyatok lesz, ha véletlenül ki kell jönni a Nagykörúton kívülre. Én már a párkányi hídavatáson is részt vettem annó dacumál. Štúrovo, ahogy ti mondjátok. Csak hogy tudd, miről van szó. Apropó, hogyan is lett a Párkányból Štúrovo? Nem igazán hasonlít a két név!
Ľudovít Štúr tiszteletére. Ő volt a szlovák megfelelője Kossuth és Petőfi képzeletbeli keverékének; csak ő nem Segesvárott, hanem egy Modor nevű kisvárosban halt meg. Hívhatod Stúr Lajosnak is, ha úgy jobban tetszik. Egyébként már ezerszer mondtam, hogy nem vagyok elempés! Én civil vagyok, és – a szó profán, anyagias értelmében – soha sem füveztem! Ugyan elismerem, volt az életemnek egy időszaka, amikor a deltakilenc-tetrahidrokannabinol magasabb tudatállapotok megtapasztalását lehetővé tevő hatásait vizsgáltam, de pusztán a tudomány és a spiritualitás oltárán áldoztam fel magam. Nézd, van a telómban egy régi videó: itt éppen zajlik egy kísérlet. Mellettem az az úr a bonggal a kontrollcsoporthoz tartozott, ő természetesen kizárólag kommersz dohányfüstöt inhalált. Történetesen a kisérlet Štúrovón zajlott.
Stirr-sturr... hagyjál már ezekkel a kimondhatatlan nevekkel. Tőlem aztán Párkányi Évit is hívhatnák Evita Štúrovának, attól még ugyanolyan szétcsúszott elmebeteg lenne. Meg vagytok ti zakkanva, mind. A bátyám is folyton azzal jön, hogy milyen jó sípályák vannak a Tátrában, a Strbszki presszónál. Ilyenkor mindig percekig törlöm a nyálcseppeket a pofámról. Hát hogy lehet ennyi mássalhangzót belegyömöszölni egy szóba? Ezek a szlávok tiszta hülyék. Tudod hogy hívják a fagyit? Zmirizlina, B+!
Mármint Szlovákiában meg Cseh- és Morvaországban, mert máshol meg máshogy. Sőt még annál is több mássalhangzót egymás mellé pakolnak, mint ahogy te mondtad. Nem zmirizlina, hanem zmrzlina. Viszont biztos meglepődnél, ha tudnád, hány olyan szláv szó van, ami kizárólag mássalhangzóból áll. Sőt, egész mondatok!
Na, ezt már nem hiszem el.
Strč prst skrz krk.
Megvesztél?
Dehogy. Ez egy nagyon hasznos mondat, ha mondjuk a mai buli után meg akarsz hánytatni egy részeg prágai cserediákot. Azt jelenti: „Dugd le az ujjad a torkodon”.
Ne is mondd, a hányinger kerülget ettől az egész bagázstól. Egyedül ezeket a jugoszlávokat csipázom. Ezek aztán tudnak mulatni! Ott még a népzene is más, olyan korszerű. Mellesleg Ceca, na az nem egy matyócsipkés Palya Bea! Ha ilyeneket neveznének a Röpülj pávára, akkor nem harminc néző előtt futnának a Dunatévé-kettőn a népzenei vetélkedők. Nem is értem, mit izmozunk ezzel a Kodály-módszerrel, haladni kellene a korral: turbófolkot a népnek! Na meg jó kis íróik is vannak, ott van például az a Miroszláv Klezsa...
Kedves nézőink!
Következő fellépőnk Nándorfehérvárról érkezett. Fogadják szeretettel özvegy Razsnátovity Zseljkónét, lánykori nevén Velicskovity Szvetlánát, akit rajongói Szkopjétől Aucklandig Cecaként bálványoznak. A népdalénekesnő civil foglalkozása rendhagyó. A törékeny hölgy ugyanis a tragikus körülmények között elhunyt férjétől örökölt labdarúgó csapat, az F.K. Obility elnök-tulajdonosa. Ceca egy csokorravaló autentikus szerb turbófolk dallal kedveskedik nekünk. Buzdítsuk Cecát, aki ha bekerül népzenei vetélkedőnk középdöntőjébe, máris értékes nyereményekben részesül: övé egy kilencezer forintos CBA vásárlási utalvány, valamint a Madách-díjas dudaművész, Pál István bácsi következő lemezfelvételén közreműködhet vokalistaként.
Meg ne halljam még egyszer azt, hogy Klezsa!
Mi a baj Klezsával? Egy művelt barátnőm mesélte, hogy kiváló író volt. Thomas Mann-szintű családregényt is írt. A csaj állítólag végigolvasta az egyik könyvének zanzásított összefoglalóját. Mind az öt oldalt! Bár ezt fenntartással kell fogadni, igazi kultúrsznob, ilyesmiket füllenteni is szokott. Egy időben például azzal hencegett, hogy Győzike személyes ismerőse, majd kiderült, hogy csak az egyik fellépésen köszönt neki vissza a Nógrádi Bölcs.
Kiváló író, abban egyetértünk. Mármint nem a Győzike, hanem a másik. Csak éppen a nevét nem Klezsának, hanem Krlezsának kell ejteni.
Kr..., Krr.., Krrlll... Na ne, föladom! Ezeken a nyelveken beszélgetni is szoktak, vagy csak nyelvtörő játékokkal szórakoztatják egymást? Nem mondod, hogy ennél is vannak recsegősebb szavaik? Oké, azoknak a bamba tótoknak meg a káposztaszagú cseheknek tőlem lehet, ahogy köpködve hánytatják a hivatalosan nappali tagozatos egyetemista hallgatóknak becézett, Únió-szerte ösztöndíjasként lézengő, ingyenélő alkoholista drogosokat... de egy világ omlik bennem össze, ha kiderül, hogy még a jugoszlávok is így beszélnek.
Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak: a délszlávoknak is megvannak a saját magánhangzó-mentes szavaik. Például krv vagy smrt.
Ha vért izzadnék, akkor se menne. A halál fogja ezt kiejteni!
Pedig ha sikerül, akkor elmondhatod, hogy megérte a nyelvtanulást véresen komolyan venni és hogy nem fog ki rajtad a halál.
Reménytelen, elvetted a kedvem a jugoszláv beszédtől!
Nekünk magyaroknak valóban nem könnyű mindezt megtanulni. Mondjuk bele lehet jönni, csak azt kell megszoknod, hogy a szillabikus likvidákat hosszabban kell ejteni.
Szilla-micsodákat?
Szótagmag-képző „folyékony” mássalhangzókat. Például ilyen az r-hang. Ha megfigyeled, az eddig felsorolt összes „nehéz” szóban egy ilyen foglalta el azt a helyet, amit a „normális” szótagokban a magánhangzó szokott betölteni. Persze az sem mindegy, hogy előtte milyen hangok állnak. Nem véletlenül sok a szókezdő sz. Azt a legkönnyebb bármilyen másik mássalhangzó elé mondani. Egyébként az is egy nagy tévhit, hogy az összes szláv nyelv bővelkedik a mássalhangzó-torlódásokban. Az orosz például tipikusan kerüli az ilyesmit. A délszláv grad (város) orosz megfelelője gorod (ejtsd: górat), a mleko (tej) pedig molokónak hangzik Puskin (avagy Putyin) hazájában.
Csűrheted-csavarhatod, attól még kibicsaklik a nyelvem.
Hidd el, bele lehet jönni. Gondolj arra, hogy a mi nyelvünk magánhangzó-halmozásai viszont sok, nem magyar ajkú nyelvtanulónak okoznak gondot. Mondjuk ilyen szavakban, mint: fiaiért, koreaié. Arról nem is beszélve, hogy például egyes kisebb fekete-afrikai nyelvekben olyan hangok léteznek, amelyekhez még csak hasonlók sincsenek a nagy nyelvcsaládokban.
Nem vagyok rasszista, de kit érdekel, hogy maroknyi, fáról szalajtott banánzabáló miképp huhog! Maradjunk csak a jó öreg európai kultúrnyelveknél, például a magyarnál!
Rendben. Azért lásd be, hogy sok külföldinek meggyűlik a baja mondjuk ezzel: Thapolka (Tapolca). Vagy például Houdmezovazzarheláj (Hódmezővásárhely) kiejtését követően gyerekjáték bármilyen prémium felszereltségű Audi A6-osról, netán Lamborghini‑motorral szerelt, lézerblokkolós S8-asról beszélni.
Belátom, ebben van valami. Például ha valamelyik módosabb, előrelátó vásárhelyi fiús apuka nem talál a környéken megfelelő partit a kis trónörökösnek, és mondjuk Schumi egyik lányát pécézné ki a csemete, akkor a háztűznéző sanszos, hogy így kezdődne:
Was did you speak, lieber Hansi? Hohdmesöfaßaacheli? Um Gottes willen! Wer is it? Let me sinking! Muss be in Ungarn! I remember, it wos sie easiest für me to win am Hungaroring, instant of correctly Modjorohd to sagen. Off kohrs ö long time ego. Nowdays unfortschunetly is more difficult for me to win a Formula Eins race, denn pass a Velschö Vokku C-level language exam in der Amselstrasse, Josefstadt.
A hódmezővásárhelyi lánykérőkre várva
© Lazarus-Balthasar Verlag, 2030.
Na látod. Érted te ezt. Szegény Ferrari-pilótáknak bizonyosan nem leányálom a magyar nyelv alapfokú elsajátítása. A szlávok például ebben is jobbak. Tudtad, hogy az ö/ő-t és az ü/ű-t leszámítva a magyar és a szlovák nyelv hangkészlete szinte teljesen megegyezik? Persze vannak olyan hangjaik, amelyek nekünk esetleg gondot okozhatnak (ĺ, ľ, ô, ŕ), bár ezeket is nagyon egyszerű megtanulni; igazából néha szoktuk is őket használni, csak nem tudunk róla. Egy szlováknak azonban tényleg csak az említett két magyar magánhangzóval lehet problémája. A helyesírás már más kérdés, de az is főleg a mi dolgunkat nehezíti meg, mert pl. emlékeznünk kell arra, hogy a „pontos i” meglágyítja az előtte álló d, l, n és t mássalhangzókat, az ipszilon viszont nem. Ezért ejtjük „zlatí”-nak a Zlatý Župan sör nevét. Ugyanakkor Vlagyimir Putyin szlovák átírásban Vladimir Putin, viszont ugyanúgy olvassák ki, mint mi. Szerencsére mindkét nyelvben ismert a magánhagzók kétféle hosszúsága, ráadásul a szóhangsúly is mindig, minden körülmények között ugyanott, vagyis az első szótagon van, a magyarban éppúgy, mint a szlovákban. Örök-kezdő nyelvtanulók számára különösen ajánlott a szlovákkal ismerkedni, ha egy kis instant sikerélményre vágynak.
Na ezzel a szöveggel neked lehetne instant sikerélményed a Villányi út 20/A környékén. Amúgy meg persze, hogy megegyezik a két nyelv hangkészlete. Nem véletlenül hívják úgy az ószlovák nyelvet, hogy magyar! Höhöhö. Zárjuk rövidre a témát. Mi van, ha a tót povedálás helyett nekem inkább a horvát tetszik?
Szíved joga. Nekem is jobban tetszik, mint a szlovák, de azt hiszem eltérőek az indokaink. Egyébként hangtanilag egy picit nehezebb, nem is annyira a č-ć probléma, hanem főleg a helyes hangsúlyozás miatt: kétféle hosszúság és kétféle hanglejtés kombinációjából négy különböző hangsúlyos szótag állhat elő, ráadásul a helyük sem kötött, mint a magyarban. Mindezeknek persze jelentés-megkülönböztető szerepe lehet.
Ezt ne ragozd tovább, mert egy kukkot sem értek belőle. Viszont szívesen meghallgatnék valami érdekes sztorit a horvát nyelvről. Tudod, mi izgat engem igazán? A szerb-horvát kérdés nyelvi vetülete. Legközelebb mesélhetnél ezekről a balkáni rizsescsoki-zabálókról. Hány nyelvet is beszélnek ezek odalent? Sajnos most rohannom kell, mert vár az asszony. Így is azt mondtam neki, hogy tízre otthon leszek, mert csak egy sörre ugrok le, ehhez képest itt egrecíroztatsz engem már fél órája. Na, további jó mulatást, a sörömet meg fizesd ki légyszi, legközelebb megadom.
(→ Második rész)
