Bikmakk és Styxx közös sorozata
(Első rész ←)
Hogy ne nézz teljesen hülyén, ha egy társaságban hozzá kellene szólnod. Hogy valaki fel merje tenni helyetted a legegyszerűbb kérdéseket. Hogy tudd, mi a téma. Ez itt a jó útra tért szlavofóbok kiskátéja, a SrbijaBlog Szájbarágó.
Szevasz, öregem! Hogy ityeg a fityeg? Nem kaptál még káposztamérgezést? Hetek óta nem láttalak! Hová tűntél?
Nahát, a Milán! Hallom, megint balhéztak a tesódék meccs után. Már nem nyomod velük a rendőrattakot? Ja, amúgy helló. Köszönöm kérdésed, jelentem: megvagyok. Múlt héten kissé leharcoltan éreztem magam, mert megjöttek a lengyel cserediákok; persze elvittük őket bulizni, aztán hajnalban valahogy kikötöttünk a koliszobájukban. Volt náluk pár üveg bölényfüves vodka meg az a frankó oscypek sajt vagy egy tonna. Ne nézz ilyen bután, olyan mint a parenyica, csak más a formája, afféle díszes kézigránát-szerű, lerajzolom... mindegy. Persze ezek az edzett mazúriai fiúk jobban bírták az iramot, mint én, pedig azért nem ma kezdtem az ivászatot. Szóval, lényeg a lényeg, nem gyengén lettem másnapos, ők meg frissen és üdén belibbentek a péntek délutáni ismerkedő-mítingre. Nagy nehezen odavánszorogtam, de aznap este már nem tudtam lejönni, hogy bevasaljam rajtad a múltkori sört.
Igaz is, Ottókám, szavad ne feledd, ezt a kört most már mindenképp én fizetem. De cserébe lenne majd egy-két kérdésem, ha megengeded. Viszont azt még nem mondtad el, hogy miért nem toltad ide a képed a lengyelbuli előtti hétvégén.
Akkor pedig – ha tudni akarod – Vajdaságban voltam. Az egyik ottani csoporttársam leszervezte, hogy meghívjanak egy szlávára. Hatalmas élmény volt.
Hűha, gratulálok! Pörgős életed van, haver. Kijut minden földi jóból: kaja, pia, nők!
A kaja-pia része az rendben van, de a nőket nem tudom, miért kombinálod bele. Sajnos már hónapok óta csak próbálkozások vannak, mostanában valamiért nem jön össze a csajozás-projekt.
Épp egy perccel ezelőtt mesélted el, hogy a jugó haverod befizetett egy menetre valami szláv macánál. A zabcséplő zöld Zetor kombinál, én ugyan nem, de ha egyszer magad mondtad...
A szlávára gondolsz? Tudod mi az, hogy krsna slava?
Lövésem sincs, de már megint krákogsz. Igyál egy kortyot.
Látom, humorodnál vagy. A szláv krst szóból jön a magyar ‘kereszt’. A szláva pedig egyfajta családi védőszentünnep a szerb ortodox hagyományban. Jovánovicsék évente egyszer az asztalfőre ültetik Szent János ikonját, ugyanígy tesznek egy másik napon Nikolicsék Szent Miklós arcképével, illetve Gyorgyevicsék Szent György képmásával. Mellé raknak egy gyertyát meg egy jó nagy kalácsot, majd kerítenek egy papot, aki némi adomány ellenében felszenteli a lakás összes helyiségét. Főznek rengeteg vicces kaját (ebben nem tévedtél, bár nem tudom, hogy neked bejön-e a darált főtt búza, mint olyan) és meghívják az egész rokonságot, a harmadik unokatestvérük sógornőjének keresztfiáig bezárólag, lehetőleg különböző turnusokban. Mindez akár több napig is tarthat, szerencsés esetben a komáék szlávájával is konstellál, és akkor hetekig. Egy ilyenen volt szerencsém vendégeskedni.
Ja, hogy innen fúj a szél! Megint ez a szva... szlavisztika-bolondozás. Azt hittem, legalább összejöttél egy tüzes bácskai menyecskével. De akkor ez ilyen nacionalista ünnep?
Most mondom, hogy családi banzájról van szó.
Jó, hát augusztus huszadikát is lehetséges szűk otthoni körben megülni, csak éppen nincs túl sok értelme. Viszont akkor minek neveztek el egy vezetéknév-napot a szlávságról?
A slava azt jelenti (többek között), hogy ‘hit, dicsőség’. Amikor 2006-ban összefirkáltátok a Szabadság téri hősi emlékművet, biztos láttad rajta az orosz слава és a magyar ‘dicsőség’ szavakat. De ez van a pravoszláv kifejezésben is, amely a görög orthodox („helyes vélemény”) tükörfordítása.
Bocs, de én nem firkáltam, csak a kordon mögül üvöltöztem. Az ortodoxról viszont a talmud-zsidók jutnak az eszembe.
Nos, pont ezért célszerű a pravoszláv kifejezés használata, amikor az ortodox kereszténységről van szó. Vagyis nem, nem az ortodox zsidókra, hanem a görögkeleti vallásra gondolok. A -szláv utótag pedig épp az előbb említett slava származéka, nincsen köze a szlávok népnevéhez.
Ezt eddig nem is tudtam. A népnév egyébként honnan ered?
Valószínűleg a slovo („szó, beszéd”) szótőből. Lásd: szlovák, szlovén, stb. Így hivatkoztak egymásra, mint olyan emberekre, akiknek a beszédjét meg lehet érteni. Ezzel ellentétben áll az a kifejezés, amelyet az idegenekre használtak: nemec, vagyis „néma”. A magyarban is innen ered mind a ‘német’, mind pedig a ‘néma’ szavunk. (Pontosabban az utóbbi egy melléknévi tőből.) Persze most nem akartalak rekonstruált protoszláv alakokkal traktálni, úgyhogy az egyszerűség kedvéért mindegyiket bolgárul mondtam.
Miért pont bolgárul?
Mert a legrégebbi ismert szláv nyelv az óbolgárnak is nevezett óegyházi szláv, amelyen Cirill és Metód első bibliafordításai készültek a kilencedik században. A modern dialektusok közül a legközelebb a macedónhoz áll. Egyébként a pravoszláv egyházak még ma is használják liturgikus nyelvként, országonként kissé eltérő formában.
Cirill és Metód... ők találták ki a cirill betűket is, nem?
Nem egészen. Ez egy messzire vezető és bonyolult kérdés. A legkorábbi fordításokhoz semmiképp sem a ma ismert cirill ábécét használták. A glagolicáról biztosan nem hallottál még, majd egyszer arról is ejtünk szót; ha akarod, hozok fénymásolt kéziratokat.
Asszem kihagyom. Ettől a Cirill-Metódtól (brrr, olyan mint a Marx-Engels) különben is feláll a szőr a hátamon. A kedvenc tótjaid nagyon híresek arról, hogy minden második felvidéki magyar településen gründolnak egy hozzájuk köthető szoborépítést.
Igen, mert a „szlávok apostolai” személyesen is megfordultak azokon a területeken. Akkor még jól megértették az ott lakó morvákat, akik a későbbi Csehszlovákia középső részén és a mai Dunántúlon meg Észak-Magyarországon éltek. Nem véletlenül van egy csomó földrajzi nevünknek szláv eredete: Balaton, Keszthely, Veszprém, Tapolca, Nógrád, stb.
Bratyiszlavát ki ne felejtsd! De ha már az egykori Csehszlovákiát emlegeted: ott (a magyarokon kívül) főleg csehek és szlovákok laktak; ez alapján azt hinné az ember, hogy a volt Jugoszláviában meg jugók és szlávok. Azt tudom, hogy a szerb, a horvát és a szlovén szláv nyelvek, a szabadkai farmerárusokat viszont mindig is jugóknak hívtuk. Ők lennének a délvidéki magyarok? Van egyáltalán jugoszláv nyelv?
Jesszus. Látom, neked már nem volt kötelező oroszul tanulni. A юг [jug] ugyanis Tolsztoj nyelvén szintén a déli égtájat jelenti. A jugoszláv nem más, mint déli szláv. Tudod, vannak a nyugati szlávok: lengyelek, csehek, szlovákok, stb. A keleti szlávok legfőbb képviselői az oroszok mellett az ukránok és a fehéroroszok. A déli szlávok csoportjába tartoznak a volt Jugoszlávia szláv ajkú népein kívül a bolgárok is. Ezeket a csoportokat az egyes népek földrajzi közelsége mellett a hozzájuk tartozó nyelvek nagyfokú hasonlósága is jellemzi.
Én azt hallottam, hogy két bármilyen szláv anyanyelvű ember beszédbe tud elegyedni egymással...
Ez azért nem teljesen igaz. (Most ne azokat vegyük alapul, akik esetleg – veled ellentétben – megtanultak oroszul.) A csehek és a szlovákok könnyen és jól megértik egymást, a lengyelekkel azonban már nehezebben társalognak. Az ukránok az orosszal vagy a lengyellel – habár akadnak nehézségeik – sokkal jobban elboldogulnak, mint mondjuk a horváttal. A bolgároknak viszont a szerb könnyebben megy, mint a szlovén és az orosz egyszerűbb, mint a szlovák. Általánosságban tehát elmondható, hogy az egymáshoz közelebb lakók között magasabb a kölcsönös megértés foka. Nem is olyan régen (ezerkétszáz éve) még egy nagyrészt egységes szláv nyelv létezett csak, ami jó néhány, egymástól sok szempontból eltérő, de egymással magas szinten kommunikálni képes nyelvjárásra oszlott fel. (Hasonlóan ahhoz, amit ma tapasztalunk pl. Olaszország egyes részein.) Ezeket a nyelvjárásokat azonban nem választották el éles határok, hanem fokozatosan olvadtak egymásba. Leegyszerűsítve: ha valaki elindult a mai Szlovénia területéről és faluról falura sétált, elméletileg eljuthatott mondjuk Kijevbe vagy Novgorodba úgy, hogy minden útba eső településen csak egy kicsit beszéltek máshogy az emberek. A magyar államalapítás (egyéb történelmi tényezőkkel együtt) viszont kissé elválasztotta egymástól a különböző szláv törzseket, így egy idő után ez már nem volt igaz. A déli szláv nyelvek ekkoriban kezdtek elszigetelődni.
Középkori Ironman: 1300 kilométer, de szótár nélkül!
Engem pont a déli csoport érdekel. Azt mondtad, hogy a bolgárok is közéjük tartoznak. A délszlávokról elnevezett országnak (Jugoszláviának) viszont nem volt része Bulgária. Hogy is van ez?
Ez egy olyan kérdés, ami már az orosz-török háború (1877-78), de még inkább az első Balkán-háború (1912-13) idején eldőlt: a szerbek és a bolgárok között alapvető érdekellentét feszült. Többek között a mai Macedónia területének hovatartozása miatt. Itt jegyzem meg, hogy a macedón nyelv kb. annyiban különbözik a bolgártól, mint a szerb a horváttól, szóval tényleg csak politikai okok miatt nem jött létre Pán-Délszlávia.
Mondjuk én Jugoszláviát se tudom hová tenni. Az Osztrák-Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom eltérő fejlődésű területeiből összetákolt állam, ráadásul olyan sokféle nyelv!
Nézd, a magyarok és az albánok kivételével legalább a legnagyobb népcsoportok mindnyájan szlávok voltak. Belgiumban vagy Svájcban sokkal nagyobb nyelvi különbségek vannak. (Nem is beszélve olyan országokról, mint India.) Bár az igaz, hogy a kulturális különbségek többet számítanak, hiszen ezek vezettek végül Jugoszlávia felbomlásához.
Jó is hogy itt tartunk. Legfőképpen arra vagyok kíváncsi, hogy mi a különbség ezek között a jugoszláv nyelvek között. Múltkor az Ecseri-piacon láttam egy szerbhorvát-magyar szótárt. Ezek szerint a szerb és a horvát nagyon hasonlóak. Vagy nem?
Stimmel. Tudományos értelemben egy dialektus-rendszerről (diarendszerről) van szó, melyet a nyelvészek közép-délszlávnak neveznek. Történelmi-politikai okokból beszélhetünk két, illetve négy önálló nyelvről, és akkor még a bunyevácokat nem is említettük. De mindezek körülbelül annyira különböznek, mint mondjuk a németen belül a bajor és az alemann.
Kettőből hirtelen négy meg öt lett? Ezek osztódással szaporodnak?
Most az egyszer nem is mondtál olyan bődületes hülyeséget. A montenegróiak például épp mostanában találtak ki maguknak két új, a szerb helyesírásban eddig nem létező mássalhangzót. Ettől függetlenül a szerb, horvát, bosnyák és montenegrói: kábé ugyanaz a hímvessző eltérő csomagolásban, ahogyan a művelt délszlávok mondják. (Isti kurac, drugo pakovanje.)
Háhá, ez tetszik. De mi a helyzet a szlovénnel?
Na látod, a szlovén teljesen különbözik az összes többitől és nincsen olyan „párja”, mint a macedónnak a bolgár. [Hacsak a vendet nem számítjuk külön nyelvnek.] A szomszédos horváttól valamivel távolabb áll, mint mondjuk a cseh a szlováktól. Egyébként több mint hetven kisebb-nagyobb nyelvjárása van, lényegében ahány völgy, annyi dialektus. Szlovénia és Horvátország határa pedig – legalábbis manapság – egyben erős nyelvi határ is, a közép-délszlávban megfigyelhető finom átmenetek nélkül. Bár ez elég szubjektív dolog, de szerintem maga a szlovén lényegesen nehezebb a keleti szomszédnyelvnél; ha valaki tanult horvátul, akkor írott formában még úgy-ahogy megérti, szóban viszont csak a mondanivaló lényegét. Szerencsére ilyenkor a szlovének egy része könnyen átvált szerbhorvátra, mert az iskolában idegen nyelvként megtanulták.
Várjunk csak! Most akkor van szerbhorvát nyelv vagy nincs?
Jó kérdés, sokat lehet rajta vitatkozni. Igazságot nehéz tenni benne, mivel nem független a politikától sem. Egy Weinreich nevű fószer ezt mondta az egyik előadásán jiddisül: „A shprakh iz a dialekt mit an armey un flot.”
Eddig is gyanús voltál nekem, de most már nem mosod le magadról az elempés sóletszagot! Mit karattyolsz?
Ha érne valamit a német nyelvvizsgád, akkor megértenéd: „Egy nyelv nem más, mint hadsereggel és hadiflottával rendelkező dialektus.” Vagyis csupán arról van szó, hogy bármely független állam szíve joga, hogy eldöntse, önálló nyelvet beszél-e. Ezzel természetesen a nyelvészek nem kötelesek egyetérteni. A szerb és a montenegrói azonosságát így is kevesebben vitatják, mint például a bosnyákét és a horvátét. Persze a legtöbb polémia a szerb és a horvát különbözősége körül van. Erről majd legközelebb beszélünk bővebben.
Csak ne fikázd a német nyelvvizsgám! Benne van abba' minimum két prémium tetkó és három piercing ára! Apropó, odalenn miért nem működhet az, ami a friccek esetében nem is kérdés? Ausztriában és Németországban nyilvánvalóan egy kicsit máshogy beszélnek, mégsem köt bele senki abba, hogy mindkét helyen németnek hívják a hivatalos nyelvet.
Így alakult. Ha akarod, erről is ejthetünk szót a jövő héten. Azt már most elárulhatom, hogy nem csupán a kiejtésbeli változatok miatt van ez az egész. Sok egyéb tényező is szerepet játszik: történelmi különélés, szókincs, no meg a nyelvművelés.
Schmitt Pali bácsinak micsoda kihívás lenne lelkes nyelvművelőként álamfősködni valamelyik délszláv országban! Mindenesetre nagyon várom a következő beszélgetésünket. Most pedig agyő, legyél jó és szobatiszta. Tessék, itt egy ezres ötszázas a múltkori meg a mai sörökre. Aztán sok sikert a hamvas szláv nőciknél!
A képen látható hölgyek nemcsak egymást lájkolják, hanem a jugókat szerbeket is –
avagy éljen a pán(pravo)szláv nyál... („Bocsáss meg, nővérem, Jugoszlávia!” anno 1999.)
(→ Harmadik rész)
