Előzmény: 5 trollhárító a külhoni szavazók védelmében
A Serbia Insajd második Vajdaság Insajd különszáma – mert mi hiszünk az autonómiában!
„Nem bírtam végigolvasni, annyira undorítóan pofátlan, gyomorforgató stílusú, tipikus szerbmagyar okádmány.
Pont ugyanolyan, mintha a tolvaj hátulról kést fog a nyakadhoz, elveszi mindened és még el is küld az édesanyádba.
Eddig is utáltam a fajtátokat, de ezzel az írással kiérdemeltétek a megvetésnek azt a szintjét, ami után inkább nem is foglalkozom veletek.
Kívánom, hogy olvadjatok be minél hamarabb a szerbek közé, ahová valók vagytok.”
Ez nem Bada Dada egyik, a fiókból posztumusz előkerült, provokatív szabadverse, amit stílszerűen a zentai kórház előtt, egyik szemgolyóját kocsányon lógató koldus szaval, a háttérben Páger Antal és Tolnai Klári előadásában az Orchideákkal: „Amikor Indiába elutaztam, maga egy kosár orchideát kapott valakitől, emlékszik?” valamint a Tudósok együttestől az Apa kocsit hajt remixével.
Pedig nem is lenne annyira elképzelhetetlen. A srbija.blog össznemzeti konzultációs bizottsága ugyanis a maga provokatív módján egy „kérdőívben” kérte ki a zEmberek véleményét a határon túli magyarok (vagy ahogy a zEmberek nevezik: HTM-ek) választójogáról. És hát kaptunk többnyire hideget és még hidegebbet. Valamifé kifordított Hideg napoktól a Vérbosszúig Bácskában... Többek között a zEmberek egyik példányának fenti frappáns kiáltványa is a beérkező konstruktív „pályaművek” egyike.
Sokan feltették a kérdést, hogy: Mit adtak a HTM-ek, konkrétan a vajdasági magyarok a magyarországiaknak? Néhányan felsorolták az előzményektől, Kosztolányitól, Csáth Gézától kezdve, többek között Lajkó Félixet és Rúzsa Magdit. Mindkettőjüket jellemzi, hogy ösztönös, szilaj tehetségük annak ellenére utat tört magának, hogy a zeneiskolában eltanácsolták őket. És hát Csáth Géza, a tehetséges zenekritikus (az elsők között ismerte fel Bartók nagyságát) és író, egyben asszonygyilkos drogos-állat végzete találó szimbóluma a határon túli és az anyaországi magyarok őrült egymásnak feszülésének.
„Csáth Gézát 1919-ben már a bajai elmeosztályon ápolták. Miután megszökött, lelőtte feleségét, és öngyilkosságot próbált meg elkövetni. A sikertelen kísérlet után a szabadkai Mária Valéria Közkórházban ápolták. Újabb szökése után a szerb demarkációs vonalnál 1919. szeptember 11-én feltartóztatták. Nem sokkal később pantopon-túladagolásban meghalt.” – Wikipedia.
Egy szabadabb, olykor szabadosabb légkörben szocializálódott, provokatív művészeket és teljes műhelyeket (Pl. Új Symposion) adtunk, mi délvidéki magyarok az egyetemes magyar kultúrának. Köztük olyanokat is, akikről nem könnyű megállapítani, hogy mennyi a blöff, és mennyi a valós művészi értékük. Például Bada Dadát, a szintén tragikus sorsú, önsorsrontó, képzőművészt, illetve vers-, és dalszövegíró „fenegyereket”, akire sokan mondhatják, hogy „Ilyet én is tudok.” Egyébként valahol ettől a blogtól sem áll távol a kísérletezgető, „vajmagyar” provokálás.
Csáth, Bada, Lajkó - három "őrült", kettő talán zseni is.
Amikor ti ott Jugóban jobban éltetek, szartatok a fejünkre, most meg kuncsorogtok! – Ilyesmi is elhangzott. Sok szempontból más világ volt, és sajnos sokunktól nem állt távol (gyerekkoromban tőlem sem) bizonyos lesajnálás az anyaországból az „Adidas boltba” (valójában: Slovenijašport) átruccanó, „vasfüggöny mögötti ruházatú” csencselők láttán. Egy, a Jugóban tapasztalhatótól zártabb és szegényebb világban éltetek, és lehet, hogy több szolidaritást kellett volna tanúsítanunk (azért a nyitottabb Jugoszlávia is szocialista ország volt, ott sem lehetett teszem azt adománycsomagokat küldözgetni az anyaországban sanyargóknak. Az Újvidéken nyomtatott Képes Bibliákat is úgy csempészték át a határon). Erre nem vagyok büszke, rég volt, de a mai napig kellemetlen élmény minderre visszagondolnom. Amúgy meg isten nem ver bottal, meglett ennek a böjtje a kilencvenes években.
De! És MOST JÓ HANGOSAN MONDOM, HOGY A TROLLOK IS MEGÉRTSÉK: A LEGTÖBB VAJDASÁGI MAGYAR EMBERRŐL MÉLYSÉGESEN SÉRTŐ AZT FELTÉTELEZNI, HOGY HASZONLESÉSBŐL, SEGÉLYÉRT, NYUGDÍJÉRT KUNCSORGÁS APROPÓJÁN SZERETNÉNEK MAGYARORSZÁGI VÁLASZTÓJOGHOZ JUTNI. (Már aki egyáltalán kérne a magyar választójogból, mert sokan ezután is meglennének anélkül.)
Vajdaságra, és főleg a vajdasági magyarokra egyébként is az a jellemző, hogy onnan von el a belgrádi központ. Ők tartanak el másokat, és nem mások őket. A VAJDASÁGI MAGYARSÁG KÖRÉBEN SOHA SEM VOLT ÖSSZNEMZETI SPORT A KAMU LESZÁZALÉKOLTATÁS, A „NEM PORSCHE A PORSCHE KIBULIZOTT ROKKANTMATRICA NÉLKÜL.” -TÍPUSÚ, NAGY ÍVBEN NÉZÜNK HÜLYÉNEK MÁSOKAT MENTALITÁS és még sorolhatnám.
Uff, meglett a gyógyszerem is, akkor higgadtan folytatom:
Szerintem mi a megoldás? Korlátozott jogkörű képviseleti jog a külhoni parlamenti képviselőknek. Az egyéni listáról választott jelöltek külhoniak (HTM-ek a közérthetőség kedvéért :-). Költségvetési kérdésekben csak javaslattételi jogosultsággal, és egyetlen extra magyar adóforintba se kerüljenek! Hiszem, hogy a zömében büszke délvidéki magyarok előbb megválasztanak egy olyan politikust, aki, mint a Tanyaszínház, végigkalapozná a legapróbb falvakat is, azzal, hogy: Pista bácsi, Mari néni, én úgy megyek fel parlamenti képviselőnek Budapestre, hogy a költségeimet, mi, Vajdaságiak álljuk!
Hogy egy határontúli választás több milliárd forint? Megcsinálják a határon túl okosan (és nem okosba’). Választástechnikai kérdés, a biztonság rovására sem kellene mennie. Pl. 2014-ig egy érintőképernyős megoldás már nem kellene, hogy akkora kihívás legyen. A technikai háttér akár lehet sponsored by Google, Telenor, Vodafone, T-Mobile, Facebook stb, ha úgy "ócsul".
Ha az önfinanszírozását nem tudják megoldani, akkor eldőlt ezzel a kérdés. Nem lesz külhoni magyar választójog, de a potyalesést se vetheti senki a határon túliak szemére.
És legyen a külhoni magyar képviselőnek az illetménye egy tisztességes, de semmi esetre se brüsszeli mértékű díjazás. A6-os Audi, meg rózsadombi villa se kell. Annyival beszállok, hogy egy jöhet hozzánk lakni, kiürítjük a kamrát (konnektor van a laptopnak)és felhozok egy ágyat a pincéből. Csak mosogasson el maga után.:-)
Nem lehet képviselőknek eltérő jogosultsága? Bullshit. Jogszabály-módosítás kérdése és van rá precedens. (Arról a közjogi szürkezónáról nem is beszélve, amely technikával nem csak Magyarországon, hanem máshol is gyakran élnek, hogy egy pártelnök – vagy akár a kormányfő, Magyarországon és Szerbiában nemrég ilyen is volt – a képviselőjével biankó aláíratja a lemondónyilatkozatát, ha nem tartja magát a frakciófegyelemhez.) Ha egy parlamenti cikluson belül az egyik párt él ezzel a lehetőséggel, míg a másik nem, akkor ténylegesen más-más jogosultsággal rendelkeznek az elvileg a következő választásig visszahívhatatlan képviselők.) Mint ahogy bullshit volt a többszörösen elfuserált, 2004-es népszavazáskor Kuncze Gábor érvelése: Nincs állampolgárság light! Például az Egyesült Királyságban tucatnyi különböző jogosultsággal, és persze kötelezettséggel járhat az állampolgárság. (Talán többek között azért is beszélhetünk Brit Nemzetközösségről, míg Magyar Nemzetközösségről nem.) Kuncze Gábor ezzel a jópofinak szánt kampányszöveggel az én olvasatomban annyit mondott, hogy Kuncze Gábor = Torgyán József light. Légből kapott demagógiával, pillanatnyi pártérdekből kifolyólag bármi mellett érvel. Sok-sok liberális érzelmű határon túlról áttelepültet ezzel végleg eltávolított az SZDSZ-től. (Sok határon túli kötődés nélkülinek meg más miatt telt be a pohár, de szomorú, hogy a történelmi Magyarország területén évszázados hagyománnyal bíró liberális jelző napjainkban szitokszóvá vált. Nem ezt érdemli.)
A vajdasági magyarok pedig akkor még gyakorlati hasznát is vették volna a magyar útlevélnek (és annak az önköltséges kiváltása szintén nem kerül adófizetői pénzbe), aminek a lehetőségétől való megfosztás különösen cinikus egy olyan rendszerváltó politikai szervezet részéről, akiknek az egyik korai célkitűzései között, nagyon helyesen, szerepelt a világútlevél bevezetése. Annak az üzenetéről pedig ne is beszéljünk, hogy a népszavazást követően nagyjából az jött le mondjuk egy világéletében tisztességesen dolgozó martonosi parasztembernek, hogy: Nem köllünk mink a mieinknek se!
Most lehetőséget adunk a nem kommentelő olvasóknak is véleményt nyilvánítani, vajon ez a magyar adófizetői forintba nem kerülő és nem magyarországi pártlistás opció kifejtését követően milyen lesz a zEmberek véleménye?
