Első ránézésre rozsdás, használhatatlan, úszó vasdaraboknak tűnnek a Száva-parton horgonyzó, valaha jobb napokat látott vízi járművek. Jugoszláv hajógyártás ma már semmiképp nem létezik, hiszen maga a szövetségi köztársaság is lassan a történelmi idők homályába vész. (Vagyunk egy páran, azt hiszem, akik itt biztosan hozzáteszik: sajnos.) A roncsokkal, illetve a hamarosan azzá váló, ma még úgy-ahogy kinéző monstrumokkal azonban talán lehet valamit kezdeni, azon kívül, hogy az idő és a hajléktalanok prédájává tesszük őket. Miért ne varázsolnánk múzeumot a lepusztult hajótemetőből?

Ez az ötlet jutott eszébe (másokkal együtt) Nikola Markovićnak, aki a német kultúrát népszerűsítő Goethe Institut több mint negyven éve működő belgrádi kirendeltsége által létrehozott, illetve támogatott, helyi fiatalokból álló Goethe-Guerilla csoport tagja.

A Krajina nevű gőzős egész jó állapotban van

Az egykori Jugoszlávia zászlajához hasonlóan kék, fehér és piros mezőkre osztott szabadtéri "múzeumterület" a szerb főváros két legnagyobb hídja, a Gazela és a Brankov most (leánykori nevén: "Testvériség-egység hídja") között terül el, az ó-belgrádi oldalon. A Száva itt enyhe kanyarulatot vesz, mielőtt pár kilométerrel északabbra a Dunába torkollna. Ennek a görbének a domború felén helyezkedik el a kiállítási terület, mintegy másfél kilométer hosszan. (A város ismerőinek: nagyjából a Főpályaudvar magasságában, ill. attól délre, távol a történelmi partszakasztól.)

Ez a hajó az egykori Monarchiában, mégpedig Óbudán készült, 1913-ban

Mivel a hajók eddig is a helyszínen voltak, a "kiállítási tárgyak" odaszállítására nem kellett egy fillért sem áldozni. A folyó partján amúgy is végigfut a belgrádiak kedvelt sétánya (és bicikliútja) a Savski kej. Belépődíj nincs, a nyitvatartási idő pedig télen-nyáron 0-24 óra. Mitől lesz hát múzeum az egymás mellé halmozott hajók összessége? – tehetnénk fel a kérdést. Attól, hogy immár mindegyikükhöz leírás tartozik. Egyelőre csak online, ám hamarosan talán a helyszínen is elolvashatjuk az egyes járművek történetét, illetve korabeli fényképek segítségével idézhetjük fel a folyami hajózás fénykorát. A roncsok belsejébe senki nem merészkedik szívesen, de a prezentáció fotóinak köszönhetően erről az élményről sem kell teljesen lemondanunk. (A fenti "színes" linkeken tekinthetők meg.)

A látogatókat informáló tábla egyelőre fotóbolt, azaz a valóságban nem létezik

Ide tartozik egyik kedves kommentelőnk valamelyik korábbi poszthoz beküldött linkje Tito marsall Galeb nevű tengerjáró csodahajójáról, melyen egykor államfők és királyok vendégeskedtek, ma pedig Rijeka kikötőjében áll, és a hírek szerint szintén múzeum készül belőle. A horvátok azonban nem Jugoszláviának kívánnak emléket állítani, hanem avantgárd művészek kiállítóterét hoznák létre az egykori lakosztályok helyén.

Tegyünk egy sétát a Galeb fedélzetén! (Videó 2010 szeptemberéből)