Androgün: az új buzzword!
(Nem, az Android az más.)
Folytatván a tegnapelőtt elkezdett vonalat (nyugi, csak kicsit), a mai bejegyzésben ismét egy olyan jelenségről lesz szó, melynek teljes megértéséhez szerintem szexuálpszichológiai PhD kell. Nem mintha nem lehetne gyakorlatilag mindenről bársonyos-bulvárblogosan értekezni, akár a sellők nem létező nemi szervéről is. De tudni kell hozzá, hogy az élet mindig produkál olyan meglepő dolgokat, melyekről eddig azt hihettük, csak a régi emberek fura mítoszaiban léteznek. A következő videó szomorú apropóját is az adja, hogy a benne szereplő kislány alighanem a világ egyetlen olyan embere volt, akin nem lehetett komplikációk nélkül elvégezni a korrekciós műtétet. Ezt viszont sajnos már sosem tudjuk meg, mert egy látszólag ártatlan tüdőgyulladás véget vetett az életének. :(
A tízéves korában meghalt portlandi Shiloh Pepin nagyon ritka betegségben szenvedett.
Összenőtt lábakkal, húgyhólyag és nemi szervek nélkül született. Az orvosi szakirodalom
sellő-szindrómának (mermaid syndrome), ill. sirenomeliának nevezi a rendellenességet.
Többek között ilyen "mítikus lények" az úgynevezett androgünök is. Most kivételesen ne a Velvethez forduljunk, ha nem tudjuk, hogy miről van szó. Keresve sem találhatnánk konzervatívabb forrást, mint a Magyar Katolikus Lexikont. (Ez a rész megvan?) Az alábbi, kicsit közérthetőbbé tett idézetből minden kiderül:
androgün (a görög androsz, 'férfi' és güné, 'asszony' szóból): teológiai-ontológiai elképzelés, amely szerint az ember eredetileg kétnemű. Platónnál, Philónál, a gnosztikusoknál, az egyházatyáknál, Baadernél, Szolovjovnál fölbukkanó spekuláció. – Összetevői: 1. A férfi és női jelleg kezdettől a lét két pólusa: az aktív-átfogó kezdeményező elv és a passzív-megőrző, amannak tartalmat és hatékonyságot nyújtó befogadó elv. A kettő közti feszültség azonosságként oldódik föl a szellemben, nem válik szét. 2. Az, hogy az egyes emberekben szétválik ez a két pólus, arra mutat vissza, hogy valamiféle törés, szakadás állt be a kozmoszban. Baader szerint ez az Istentől való elszakadás kifejeződése, és így üdvösségi funkciója van.
Nos, ki kell ábrándítsam az olvasókban rejlő filozófust: a világon ugyanis tényleg léteznek olyan emberek, akik mindenféle teológiai vagy ontológiai elképzelés nélkül; testi, lelki, ill. egyéb okok miatt "kétneműek". Ezt nem Platón találta ki. Gondolhatunk itt azokra a különféle kromoszóma-hibákkal születettekre, akiket más szóval hermafroditáknak is neveznek, és csaknem mindig kétféle nemi szervük van. Ám tisztán pszichológiai értelemben, mindenféle szabad szemmel is látható rendellenesség nélkül is érezheti valaki úgy magát, hogy mind a két nemhez tartozik. Modern értelemben androgünök azok, akik valamely konkrét, általában fizikai tulajdonságban nem sorolhatok tisztán csak az egyik ivari kategóriába. Lehet, hogy pusztán ránézésre ezt nem is lehet eldönteni, azaz a felületes szemlélő egy, a sztereotípiáknak megfelelő öltözetben és tevékenység közben megfigyelt androgün karakterű személyről esetleg nem is kérdőjelezi meg férfi- avagy női mivoltát. Holott az egyén általában mindig tisztában van saját kétnemű (intergendered), illetve nem-nélküli (non-gendered) jellemzőivel, attitűdjével. Hétköznapi (és legfőképp bulvár-) értelemben persze ezek kizárólag testi tulajdonságok.
Figyelem! Az androgünia nem egyenlő sem a homo- avagy biszexualitással, sem pedig a transzneműséggel. Nagyon leegyszerűsítve – és nyilván nem teljesen pontosan – azt mondhatjuk: a transzneműség nem más, mint a születéskor kapott nemünkkel való azonosulás hiánya. Pl. női nemi szerveim vannak, de valójában teljes mértékben férfinak tartom magam. A homoszexualitás ezzel szemben köztudottan azt jelenti, hogy valaki a saját neméhez vonzódik. Egy transznemű nő (akinek tehát hím ivarszervei vannak, de nőnek érzi magát) anélkül lehet egy férfiba szerelmes, hogy közben homoszexuális lenne. Ettől függetlenül természetesen társadalmilag ugyanúgy sújtják őt azok a hátrányos megkülönböztetések, melyekkel az LMBT-személyeknek nap mint nap szembe kell nézniük.
Hogy visszakanyarodjunk eredeti témánkhoz: egy androgün lehet heteroszexuális, illetve homoszexuális vagy akár biszexuális is (sőt, előfordulhat, hogy csak és kizárólag egy saját magához hasonló, interszexuális személlyel érzi jól magát), de esetükben ezeknek a megkülönböztetéseknek nem nagyon van jelentőségük, ugyanis náluk maguk a különböző nemi szerepek azok, melyek háttérbe húzódnak, illetve hol erősebben, hol gyengébben jelennek meg. No nem mintha egyébként ne lenne teljesen rendben bármilyen nemi identitással rendelkezni. A bulvársajtó rajongóit természetesen csak az extremitások érdeklik, így számukra kizárólag egyfajta androgün létezik. Ha férfi az olvasó, akkor az elé kerülő legelső képek alapján tett sommás véleményét az alábbiakban lehet összefoglalni: "sunáznám". Persze amint leesik, hogy valójában mi is a helyzet, rögtön egy b-betűs jelző hagyná el a száját, sűrű fanyalgások közepette. Holott a legtöbb ember esetében nem nehéz olyan tulajdonságot találni, amelyben e két pólus (férfi-női) között helyezkednek el. A távolság, sőt esetenként fluktuáció mértéke időben és az egyes élethelyzetekhez igazodva változhat és változik is.
Mégis, a divatszakma mai trendjei szinte megkívánják, hogy minden második "androgün" (vagy csak egyszerűen nem "macsós" fiú, illetve nem "babaarcú" lány) modellben erőteljesen felszínre kerüljenek ezek az extremitások. Pár évvel ezelőtt minden magazinsrác "metroszexuális" volt, manapság viszont az sem ritka, hogy egészen egyszerűen nőnek sminkelik őket; ha kell, ha nem. Hogy ez jól van-e így, annak megítélését az olvasókra bízom. A következőkben csupán egy karrier sikertörténetét szeretném bemutatni. Egyben azt is elárulom, hogy amit eddig írtam, az életem leghosszabb bevezetője volt, de talán megérte.
Andrej Pejić 1991-ben született a Boszniai Tuzlában, szerb anyától és horvát apától. A háború elől családja előbb Szerbiába, majd Ausztráliába menekült, így tehát Andrej nyolc éves kora óta Melbourne-ben él. (Hogy ez eddig kettő, három, vagy éppen négy különböző identitás? Jó kérdés.)
Alig három éve "fedezték fel" és került a modellszakmába, ahol az első perctől kezdve mind férfi, mind pedig női szerepben is látható; a kifutókon hol az egyik, hol pedig a másik nem számára tervezett kreációkat visel. Sőt, az is előfordult már – legutoljára idén januárban, egy párizsi bemutatón –, hogy egyazon show keretében két különböző divatcég is alkalmazta: az egyik mint nőt, a másik pedig mint férfit. 2011. májusában az amerikai Dossier Journal címlapján szerepelt, felül semmiben. Nőies arca miatt azonban végül arra kötelezték az újság terjesztőit, hogy egy átlátszatlan fóliával takarják le az aktuális számot. A vásárlók még esetleg toplessben pózoló nőnek nézhették volna. (Amerika...)
Annak ellenére, hogy köztudottan nem lány, az FHM magazin májusi számának szerkesztői beválasztották A világ száz legszexibb nője 2011 című listára. Az ominózus "méltató szöveget" azóta eltávolították a honlapjukról, mert egyes melegszervezetek szerint megbotránkoztató, homofób kitételek voltak benne. Fenntartva, hogy a homofóbia egy társadalmilag káros, kirekesztő, idejétmúlt és elítélendő attitűd, én azért ennyire nem reagáltam volna túl a dolgot. Az mondjuk igaz, hogy a lap szerkesztői Andrejre többek között mint "dologra" hivatkoztak és ez nem volt szép. Hányós vödörrel poénkodni sem túl trendi a 21. században. Itt egyébként elolvasható az említett írás.
Andrej Pejić – tények, érdekességek, interjú
Kinézete arra predesztinálja, hogy gyakran megvádolják homoszexualitással (jobb szót nem találtam, mindenesetre jellemző a kultúránkra, hogy ilyesmivel még mindig "vádolni" szokás az embereket). Természetesen mindez egyáltalán nem szükségszerű, hiszen a testi tulajdonságok nem feltétlenül járnak együtt a szexuális orientációval. A bulvársajtó persze ízekre cincálja Andrejt, hogy mondja meg végre, kivel jár. Egy interjúban állítólag erre a kérdésre kifejtette: jelenleg a francia fővárosba szerelmes. Hát nem aranyos? (Nyál OFF.)
Az internet tele van "Kell-e nekünk Andrej Pejić?" -szájtokkal. És nem úgy értik a kellést. Ettől ő még jelenleg a világ tizenegyedik legkeresettebb férfimodellje. De vajon jól teszik-e az elit divatcégek, hogy női ruhába öltöztetve küldik a kifutóra? Kíváncsi vagyok a kommentelők véleményére. Menő? Ciki? Szavazzatok!
