Egy melegfelvonulás margójára
Bálint Csaba kiváló posztjában rámutatott arra, hogy Belgrádnak, a horvátországi Splitnek és Budapestnek, legalábbis "melegfronton", egy a hangja. Ebből a szempontból (és még sok egyéb tekintetében) a Balkán vagyunk. És még csak nem is nálunk húzódik a Balkán északnyugati határa. Minden idők egyik legokosabb reálpolitikusa, Metternich herceg már közel kétszáz éve frappánsan kifejtette, hogy a Balkán valahol Bécs harmadik kerületénél kezdődik. Manapság is megmosolyogjuk a magyar-szerb határon a szülőföldjére tartó vendégmunkást, aki bécsi rendszámú, szakadt kocsijára felárért "GROM-1" ("VILLÁM-1") rendszámot vásárol. De nem csak a Balkánról odatelepült peregrinusok ontják a lenézett, gucsai-mucsai balkán-mentalitást. Teszi ezt tahó Jürgen is, aki átruccan a Balatonra állatkodni. Nyolcvannal rongyol be a körforgalomba, mert itt, a puszta szélén miért is ne? Otthon azért mégsem, ugyanis hazájában a "köcsög" osztrák rendőr az ilyesmiért többezer euróra baszná meg a seggét.
És frappáns párhuzamot vont az Egyenlítő (muhaha, magyarázkodni sosem elég: az Egyenlítő blog meglehetősen egyoldalú szellemiségével nem feltétlenül értek egyet, de például a pesterzsébeti, gátlástalanul gyarapodó önkormányzati képviselőkről szóló videójuk kifejezetten hiánypótló) a határon túli magyarok és a melegek hátrányos megkülönböztetése között. Annak ellenére, hogy (a meleg határontúliak kivételével) másságuk teljesen más tőből fakad, bizony vannak átfedések. Magam is írtam egy kissé lila posztot hasonló témáról, és pár kommentet követően eljutottunk arra a következtetésre: kevés ember éli le úgy az életét, hogy ne kerüljön kisebbségi pozícióba. Komment-idézetek a tárgyban:
"...és, hogy mondjak még valami okosat: Mindenki kisebbségi valamiben, vagy valamilyen értelemben."
"Ez 100% így van. Én, mint balkezes, heteró (jaj, ezt most hagyjuk:-)) társasházi lakástulajdonos, hatványozottan tanúsíthatom:-)"
"Jaj, társasház, ne is mondjad, volt egyszer 10 százalékom három pénzes, arrogáns, hangos, szemetelő, összesen 90 százalékos juppicsalád ellenében egy különben (elméletben) kellemes kertvárosi társasházban. Inkább lennék leszbikus, kerekesszékes cigányasszony, de tényleg."
De visszakanyarodva a szombati budapesti (illetve áttételesen a korábbi spliti és belgrádi) melegfelvonuláshoz, hogyan kellene kiiktatni a magukból kivetkőző ellendrukkerek erőszakos "Barabás"- éltetését?
Elmesélem a mi családi szombat délutánunkat: Gyerekeimmel, feleségemmel, anyósommal és apósommal délután háromra grúz táncosok előadására mentünk. Sikerült elszöszölni az időt. Kétszer fordulni esélyem sem volt. Hogy mindannyian elférjünk, kivettük a kocsiból a gyereküléseket és azon cidriztem, nehogy beragadjak az Andrássy út elején, a melegfelvonulás miatti forgalomelterelésbe. Szerencsére megúsztuk a közlekedési fennakadást, és az utolsó pillanatban "beestünk" az előadásra.
Viszont, az a faramuci helyzet állt elő, hogy a felvonulók éltek törvényes, gyülekezési jogukkal. Az ellentüntetők közül néhányan, súlyosabb jogsértést elkövetve mindezt megzavarták. Én, az egész cécóból kimaradni szándékozó civil, pedig elkövettem egy enyhébb jogsértést. Ha teszem azt beragadok a forgalomba, a rendőr sanszos, hogy a gyerekülések hiánya miatt megbüntet. Emberek vagyunk, nem kizárt, hogy együttérzően szemet huny a szabálysértésem fölött, tekintettel az eset összes körülményeire, de (teljesen jogosan) simán megszégyeníthetett volna, valahogy így: "Uram, miért kockáztatja gyerekei életét és testi épségét?"
Mire is akarok kilyukadni? Ebben a szituációban a melegfelvonulás résztvevői voltak a jogkövetőek. De érdemes mindig élni az összes, törvény biztosította jogunkkal? József, Jézus (nevelő)apja, miután kiderült, hogy jegyese, Mária állapotos, mégpedig nem tőle, a korabeli hatályos jog alapján halálra köveztethette volna a megesett hajadont. Ahhoz még csak kereszténynek sem kell lenni, hogy értékeljük a szegény ácsmester szelídségéből fakadó emberi nagyságát. Máriát nem ölette meg, hanem a férfiúi önérzetén esett csorbát félretéve, szomorúan bocsátotta útjára, hogy menjen Isten hírével. A folyt. köv-t mindenki ismeri, hiszen ezen alapul kultúránk.
Tisztelt meleg polgártársaim, ha van egy őrjöngő réteg, akiknél folyamatosan kiveri a biztosítékot, hogy közöttetek lenge öltözetű, tarkabarka felvonulók is örömködnek, akkor miért mentek évről évre házhoz a pofonért?
Vagy miért nem szerveztek még egy felvonulást? Egy szigorú dresszkódost, ellenőrzött transzparensekkel. Hölgyek térd alatt végződő kosztümben, urak öltönyben, nagy melegben legalább fehér ingben, transzneműek pedig szabadon választhatnak e két "játszóruha" között. Legyen ennek a felvonulásnak a neve a Büszkeség Napja helyett, mondjuk a Méltóság Napja. Aztán mindenki eldöntheti, hogy elmegy mindkettőre, az egyikre, avagy a másikra, illetve egyikre sem.
Magam is rühellem az öltöny-nyakkendős "játszóruhát", mégsem járok Kistehén-pólóban kiállni a jogaimért.
És lássuk be, még nyomorúságosabb szegénységi bizonyítványt állítanának ki magukról azok, akik egy öltönyben-kosztümben, méltósággal vonuló menetet zavarnának meg erőszakosan.
Fénykép egy barcelonai meleg-polgárjogi rendezvényről...
...és egy Index-fotó a tegnapi budapestiről
