Nagyon jó! Gratulálok!

Megint az jár az eszemben, hogy azzal, hogy itthon vagyok és nem otthon, vajon elárultam valakit vagy valakiket, esetleg csak önmagamat?

Kabók Erika? Hm... Vajon Ritával mi van? Már évtizedekben mérhető, hogy mikor láttam utoljára!

@colored.white.stripes:
Szerintem az avatárod sok mindent elárul arról, hogy lélekben hol jársz. És egyetértek veled bradör, az egyik legszebb szecessziós fallikus szimbólum:-) A másik kb. 10 km-re nyugatabbra.

Nem annyira kapcsolódik ide, de boldog huszadik születésnapot, független Szlovénia!

Nem az ilyen posztokért szeretem ezt a blogot. :-(

Elgondolkodtató kis film, és pozitív, hogy fiatalok csinálták. De sajnos én azt tapasztalom, hogy az elvándorlás a legtöbb határon túli területekről jóval nagyobb, mint az ott maradás. 1-2 embert ismerek csak a baráti körömben, akik Magyarországról Erdélybe, vagy Vajdaságba költöztek. Ez a folyamat elég elszomorító. Sajnos azt is hozzá kell tenni, hogy többen direkt elszlávosodtak, pl a nevüket is elszlávosították, és megpróbáltak minél kevésbé magyarnak tűnni, hogy így minél jobb állást, pozíciót kapjanak meg. A vegyes házasságok generációi is idővel általában beolvadnak. Ehhez hozzácsapódik az a sok ember, akik nyugat Európába költöztek el. Sajnos tudok olyat, hogy mind a két szülő Magyar, és kint Németországban látástól vakulásig dolgoztak, a gyerek meg ott járta az óvodát, iskolát stb. Ma ott tart a dolog, hogy egy szót se tud Magyarul. A Vajdaság illetve Magyarország semmit se jelent neki, nem is szeret itt lenni. Ő német, és neki a hazája Németország. Nyugaton lévő sok vegyes házasság eredménye se sokkal rózsásabb eredményt szül. Aztán valamiért a Vajdaságban is, Erdélyben is, Magyarországon is, fogy a magyar. Bár Magyarországon ez még nem is akkora baj, mert 7 millió magyar között is lehet magyar kultúra. De határon túlról valami végleg eltűnhet...

A 3:46-nál megjelenő tárgy a legfigyelemre méltóbb.

01:10-nél NAGGGYON szánalmas a ripacskodás. :-(

Napred Vajdaság Inszájd! :-(

@Maisie MacKenzie:
A film készítője volnék.

A sok "gy-s" szánalmas ripacskodásomhoz ennyit csak:
Ez egy vizsgafilm (!), ez elsősorban a budapesti osztályomnak készült. Annak az osztálynak, ahol is megkérdezték tőlem, hogy mikor költöztem ki Vajdaságba. Ez nekik szól, illetőleg annak a személynek aki ezt megkérdezte.

Az ottani tanárom, mielőtt nyilvános vetítésre került sor, erősen javasolta, hogy vágjam át azt a részt, mert fenyegetve érzi magát, mintha valami rosszat tett volna. Nem vágtam át természetesen. Fenyegetve érezte magát, nem csak ő, mások is. Működött. Ez a lényeg.

Persze tiszteletben tartom véleményed, csak ezt mindenképpen le szerettem volna írni.

Üdv.: Á