A Szerb Pravoszláv Egyház montenegrói ágának vezetője, Cetinje érseke, Amfilohije (született: Risto Radović, 1938) metropolita ellen a montenegrói Legfelsőbb Ügyészség indított vizsgálatot, amiért nyilvánosan megátkozta mindazokat, akik a Rumija-hegyen épült templom lerombolását akarják. Maga az átok még karácsonykor (azaz 2011. januárjában) hangzott el.
Szent Száva montenegrói helytartója: Amfilohije metropolita
Háttérinformációként tudni kell, hogy a Bar városától északnyugatra található (a Shkodrai-tavat az Adriai-tengertől elválasztó) másfélezer méter magas hegység, mely a Dinári-Alpok legdélebbi vonulatának számít, hosszú idők óta szakrális jelentőséggel bír a környékbeli lakosok számára.
A közeli Velji Mikulići faluban őrzik Jovan Vladimir herceg és vértanú (†1016) ezüstözött keresztjét, melyet a hagyomány szerint kivégzése alatt is a kezében tartott. A mai Montenegró területének egykori uralkodója régóta az ortodox egyház szentje, egyben Bar patrónusa. Földi maradványai a tiranai (Albánia) pravoszláv székesegyházban találhatók.
Jovan Vladimir vértanú kanonikus ábrázolása, saját levágott fejével
Jovan Vladimir keresztjét minden év pünkösdjén nagyszabású zarándokmenet élén viszik a faluból a Rumija-hegy tetejére. Tradícionálisan nemcsak a pravoszlávok, hanem a helyi katolikusok és muzulmánok is részt vesznek a megemlékezésen. (Az ideit azonban bojkottálták.) A meredek ösvényeken vezető út során a menet résztvevői végig a következő, háromsoros éneket kántálják: "Krste nosim, Boga molim, Gospodi pomiluj."
A hagyomány szerint a Rumija tetején valaha templom állt, melyet a Szentháromság tiszteletére szenteltek fel, a török uralom alatt azonban megsemmisült. Azóta szokássá vált, hogy minden zarándok, aki megmássza a csúcsot, egy kődarabot vigyen magával a hegytetőre. Úgy tartották: ha elegendő "építőanyag" gyűlik össze, a templom magától újjá épül. Nos, a Szerb Pravoszláv Egyház nem várta meg, míg a hívek jóvoltából és aprólékos munkájával felépül a kápolna: 2005-ben egy egész templomot szállítottak a hegy tetejére, Szerbia és Montenegró Légierejének segítségével, helikopterrel.
A templomot tényleg helikopterrel szállították a helyszínre
Az ellentmondásos lépés igencsak felborzolta a kedélyeket Montenegróban: az elszakadni készülő szövetségi köztársaság hatóságai ugyanis sem előzetesen, sem utólag nem hagyták jóvá az építkezést.
A szövetségi légierő bevetése nyomán a helyi sajtó színtiszta provokációról cikkezett. Az engedély nélkül épült templom lebontása azóta állandó téma, különösen a muzulmánok és a katolikusok körében. De a szerb ortodoxiától függetlenedni kívánó, önálló (szakadár) Montenegrói Pravoszláv Egyház (Mihailo ellen-metropolita és ellen-érsek vezetésével) sem nézi feltétlenül jó szemmel Isten szerb megrendelésre, határidőre leszállított házának ottlétét, ha nem is akarja lerombolni azt.
Veljko Rutović montenegrói államügyész-helyettes szavai szerint Amfilohije metropolita átkozódása sérti Montenegró egyéb vallási és nemzetiségi csoportjait, ezért bíróság előtt felelnie kell tettéért. A pravoszláv egyházi vezető ügyvédei szerint a vád "teljességgel megalapozatlan".
Amfilohije egyébként a délszláv háború idején gyűlöletbeszédnek sokkal inkább nevezhető kijelentéseivel szerzett magának ellentmondásos hírnevet. Később a hágai Nemzetközi Törvényszék munkatársait nevezte Pilátusoknak, "akik tisztességes emberek vérében mossák kezeiket, hogy elfedjék saját gaztetteiket." A szakadár montenegrói ortodoxokat pedig nemes egyszerűséggel a "nekrofilek" jelzővel illette.
