Előzmények:
Szóval, sok hónap kihagyás után ismét jelentkezünk közkedvelt sorozatunkkal, mely a volt Jugoszlávia egykori (és a létrejött független államok mai; ez lényegében mindegy, hiszen a csoportok változatlanok maradtak) futball-szurkoló élgárdáival, az angol, illetve leginkább olasz mintára elterjedt, balhéikról hírhedt ultrákkal foglalkozik.
Az újaknak, akik most kapcsolódnak be (vagy eddig sem nagyon értették az Ultras-posztok lényegét), erősen ajánlott Modor Tibi elég jó írása a fanatikus ultra-életérzésről, mely itt található; ezen kívül a szurkolói csoportokról általánosságban szólló posztja is, ami viszont itt érhető el.
A Szvasztika/szlavisztika sorozat negyedik részében már érintőlegesen foglalkoztunk a Dinamo Zagreb vehemens törzsgárdájával, a Bad Blue Boys nevű bandával. Sőt, a horvát-dalmát regionális gyűlöletről szóló posztban is volt egy rejtett utalás rájuk: a címképen szereplő harcias küllemű bulldog a Bad Blue Boys legismertebb jelképe. A zágrábi csapat (pontosabban a szurkerek, de hát ugye a csapatok ez utóbbiakból élnek) tradícionális ellensége pedig nem más, mint a Hajduk Split, és így a Torcida. Igaz, a splitiek nem reklámozzák magukat szerény küllemű 101-kiskutyákkal, de azért mindenki tudja, hogy a dalmata ebben az esetben a főváros-környékiekkel rivalizáló dalmátokat jelenti.
Egy kis futballtörténelem
A Dinamo Zagreb (közkedvelt becenéven: "kékek", de figyelem: nem plavi, hanem modri) közvetlenül a második világháború után, 1945 nyarán alakult meg. Az újra egyesülő Jugoszlávia kommunista vezetésének egyik első hivatalos döntése volt, hogy három – egyébként sikeres – zágrábi klub összevonását rendelje el. A Dinamo így a legkorábbi, helyi egyetemisták által alapított HAŠK (Hrvatski akademski športski klub, becenevükön akademičari; a Monarchia felbomlásáig nagy ellenfelük a hasonló adottságokkal rendelkező budapesti BEAC volt), a valamivel később megszülető Građanski és az első kettőnél némileg jelentéktelenebb Concordia integrálásával jött létre. Mindhárom említett csapat még az első világháború előtt alakult, némelyikük a magyar bajnokságban is részt vett. 1945 után a Dinamo otthona a híres Maksimir Stadion lett, mely eredetileg a HAŠK csapatához tartozott.
A Dinamo Zagreb a mindenkori horvát foci legsikeresebb csapata: 1946 és 1991 között mindvégig a jugoszláv első osztályban játszott (az első szezonban ezüstérmes lett a Partizan Beograd mögött, a másodikban viszont már aranyérmet szerzett, a döntőben a Hajduk Split felett diadalmaskodva), 1992-től pedig változatlanul a független Horvátország egyik legjobb csapatának számít; az elmúlt tizenkilenc év alatt tizenháromszor nyerte meg a nemzeti bajnokságot, jelenleg hat éve veretlen.
A zágrábi Maksimir stadion, a Dinamo (és így a BBB) otthona
A korai kilencvenes években a horvát közhangulat (részben érthetően) minden olyan intézmény ellen fordult, melyet markánsan jugoszlávnak lehet nevezni. Egy időre a Dinamo (mint a kommunisták által alapított tömeg-klub) sem kerülhette el, hogy megfeleljen az "új idők szele" és a jugótlanítás igényének. A két jogelőd nevét felhasználva 1991-ben HAŠK Građanski névre keresztelték, majd 1993-ban az egyesület neve Croatia Zagreb lett. Csak 2000-ben kapta vissza ismét a régi nevét, azóta újra Dinamónak hívják. (Bár 2011-től ismét bevették a Građanski ("polgári" – emlékszünk még a "polgári kormányra"?) előtagot, jóllehet senki nem használja, a csapat hivatalosan mégis: Građanski nogometni klub Dinamo Zagreb. Érdekes, hogy idén ünnepelték fennállásuk századik évfordulóját, noha az egykori HAŠK már 1903-ban, a Građanski előtt nyolc évvel megalakult.)
Rosszcsont kék srácok
A nyolcvanas évek ultra-hullámát meglovagolva a zágrábi Bad Blue Boys (rövidítve: BBB) 1986-ban bontott zászlót. Igaz, az oszlopos tagok akkor már ősidők óta kijártak a Maksimir stadionba, viszont a név és a szurkolói embléma (a már említett bulldog) akkor még nem létezett. A kölni Bad Boys Blue popegyüttes alig két évvel korábban, 1984-ben kezdett zenélni; Jugoszláviában is hamar népszerűek lettek (részben az akkori Nyugat-Németországban dolgozó vendégmunkások hatására). A Dinamo-ultrák viccesen kifordítva az együttes nevét, egyszerre utaltak csapatuk hagyományos kék mez-színére, illetve a futballhuligánokra jellemző rosszcsont attitűdre. A "fiúk" részt gondolom nem kell külön magyarázni. Egyébként a női szekciót informálisan Bad Blue Girls (BBG) névvel szokás illetni, bár az igazi ultrák természetesen tagadják, hogy bárminek, ami BG-re végződik, köze lenne a Dinamóhoz. :)
Pips, Chips & Videoclips: Dinamo ja volim (a BBB "himnusza")
A zágrábi vezetés által jelenleg bezáratni (egy másik helyen teljesen újjá építeni és átkeresztelni) kívánt Maksimir stadion északi tribünje (Dinamo sjever) a Bad Blue Boys szokásos "bérelt helye". Ez az elhelyezkedés allegorikusan is értendő: a déli dalmátokkal szemben Zágráb kétségtelenül északon van. A BBB tagjai egyébként tradícionálisan az ultra-szurkolói átlagnál mérsékeltebb nacionalistának, viszont a többségüknél (mondjuk a szerb csapatok szurkolóinál, de a Torcidásoknál is) mindenképpen radikálisabb kereszténynek számítanak. Ez az ő esetükben természetesen a római katolikus vallás melletti, már-már fanatikus elköteleződést jelenti. Vatikán hivatalos, sárga-fehér zászlaja és a kulcsos pápai címer például gyakran szerepel a molinóikon, a horvát nemzeti lobogó és a šahovnica társaságában. (Azért az ilyesmi Magyarországon – a templomokon kívül – elképzelhetetlen lenne, de talán még Mexikóban is neccesnek számít.) A '90-es évek elején nyíltan támogatták Franjo Tuđman államelnököt és pártját, a HDZ-t, noha maga Tuđman a csapat nevének megváltoztatása miatt hamar népszerűtlen lett köreikben és meccsről-meccsre folyton kifütyülték. A mérkőzéseket közvetítő állami tévétársaság ezért sokszor kénytelen volt a kezdőrúgás pillanatáig hang nélkül sugározni az adást.
Mindazonáltal a Bad Blue Boys ultrái a "honvédő háború" idején rengeteg önkéntest küldtek a frontra a Horvát Nemzeti Gárda kötelékében. A Maksimir stadion bejárata előtt egy lényegében folyamatosan koszorúkkal borított kegyhely is található, mely a harcokban elesett Dinamo-szurkolóknak (és BBB-tagoknak) állít emléket. A BBB manapság pártpolitikailag kevésbé aktív, ehhez hozzá kell tenni, hogy a HDZ talán az egyetlen párt az egykori szocialista tömb utódállamaiban, mely az elmúlt húsz évből tizenhetet kormányon töltött.
A rosszfiúknak (nevükhöz méltóan) elég rossz nemzetközi hírük van: a nem éppen finomkodó stílusukról ismert angol focihuligánok is úgy tartják, hogy a horvát csapat szurkolói túl hangosan buzdítják a játékosokat, igen agresszívek, gyakran verik szét a stadiont, előszeretettel bonyolódnak különféle verekedésekbe, illetve a rendőröktől sem riadnak vissza. Mindegy, hogy épp vesztett, avagy nyert-e a Dinamo; balhéra és háborúra mindig van okuk.
Szolíd tűzijáték egy Dinamo-Hajduk rangadón
TE VAGY A MI SZERELMÜNK / MI VAGYUNK A TE ERŐD
Pár évvel ezelőtt egy meccs utáni verekedés következtében meghalt BBB-ultra halála felborzolta a kedélyeket a horvát fővárosban. Zágráb-szerte ilyen graffitik jelentek meg a falakon: "Halál a firkászokra! BBB-ZG" A Bad Blue Boys hangadói ugyan mindvégig tagadták, hogy a Dinamo-ultrák állnának a feliratok mögött, mindenesetre eléggé nyilvánvaló, hogy ily módon kívántak üzenni a médiának, mely a Dinamós srác értelmetlen halálakor nem az ellenfél vagy a rendőrök felelősségét kereste, hanem az általános szurkolói agresszivitásban látta a történtek okát. Néhány újságíró még a BBB és más hasonló bandák betiltásának igényét is megszellőztette.
Ősi ellenségek
A BBB és a Torcida közötti örök és kibékíthetetlen ellentét Horvátországban közismert. A helyi "Fradi-Újpest" páros ultrái talán még a belgrádi Delije-Grobari (azaz Zvezda-Partizan) utálatnál is mélyebben gyökerező indulatokat váltanak ki az ellenfél szurkolóiból. Mindez persze nem véletlen, hiszen a csapatok közötti rivalizáláson kívül a dalmát-purger ellentét is közrejátszik. A jugoszláv időkben azonban – magától értetődően – nem egy horvát, hanem egy szerb csapat számított a Dinamo legnagyobb ellenségének. Talán nem nehéz kitalálni, hogy a horvát nacionalista érzelmű Bad Blue Boys huligánjai éppen a legszocialistábbnak beállított (bármit is jelentett ez akkor), emellett "mellesleg" szerb, ráadásul történetesen belgrádi Crvena Zvezda szurkolótábora ellen érezték a legmélyebb, zsigeri gyűlöletet. (A Partizános "sírásókat" sem kultiválták, ám a kék-piros csatározás jobban néz ki, mint a kék-fekete, ezért a zvezdások mindenképp megelőzték a partizánosokat a BBB "halál-listáján".)
Együtt a viharon át az új győzelmek felé / minden tiltás ellenére
21 év a huszonegyedik századért / a jövő minket illet!
A vérzivataros '90-es években ennek nemcsak elméleti, hanem komoly fizikai tétje is volt. A háború előestéjén már a legkevésbé sem riadtak vissza az erőszaktól egyik oldalon sem. Egyszer már írtunk arról a sorsfordító mérkőzésről, melyet a tényleges harcok kirobbanása előtt bő egy évvel, 1990 májusában játszottak le Zágrábban. Azaz csak játszottak volna, mert valójában el sem kezdődött. Legalábbis nem futballozott senki, ha esetleg mégis mérkőzésnek lehet nevezni a pályán és a pálya szélén történteket. A jugoszláv bajnokság abban az évben ezzel be is fejeződött, 1991-ben pedig csak névlegesen létezett, hiszen a szlovén és horvát klubok akkor már nem vettek benne részt.
Nehéz eldönteni, hogy ki kezdte a balhét, ugyanis már órákkal a találkozó előtt, az utcán összecsaptak a BBB és a Delije huligánjai. A zvezdások szerint a zágrábiak dobtak először követ rájuk, a dinamósok viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy a különösen nagy számban megjelent Delije-ultrák provokálták őket. Igaz, ami igaz: a Crvena Zvezda fanatikusainak Zágrábba szállítását nem más szervezte meg, mint Željko Ražnatović. Blogunk gyakori olvasói tudják, hogy a hírhedt Arkan kapitányról van szó. Így már világos, hogy a Tigrisek főnökének minden bizonnyal az első horvátországi többpárti választásokon (április 22. és május 7.) győzelmet arató Tuđmanék diadalát kellett megtorolnia. Hát, sikerült.
Az államrendőrség mindenesetre a Bad Blue Boys ultráit botozta meg jobban, és a könnygázból is többet kaptak. A verekedő szurkolókat egyébként több mint egy óra alatt sikerült szétválasztani.
Újrahasznosított videó, de itt is helye van (a feliratozás Csaba érdeme)
A foci halála: egy tragikus májusi délután eseményei, képekben
Ha a foci nem is azonnal, a Bad Blue Boys mindenképp feltámadt
Hogy valami pozitívval zárjuk a bejegyzést: megígérjük, hogy a következő Ex-Yu Ultras részben mindenképpen valamelyik belgrádi csapat fanatikusaival foglalkozunk majd. Hiszen úgyis tudjuk, hogy ők azok, akiket már a sorozat indulása óta a leginkább várnak olvasóink. Azt persze nem garantáljuk, hogy erre már a jövő héten sor kerül. Jó munkához idő kell, a huliganológiához pedig még több. :)
A modrik ma este minden idők egyik legjobb focicsapatát, a C. Ronaldóval felálló Real Madridot látják vendégül, egy Bajnokok Ligája mérkőzésen. A Real híres-hírhedt edzője, José Mourinho egy korábbi balhéja miatti eltiltását tölti. Nem ülhet a kispadon, és a zágrábiaknak csalódást okozva, nem a nézőtérről fogja követni a meccset, hanem tévén, a hotelszobájából. Mintha csak Miroslav Krležát olvasott volna, aki szerint a Balkán a horvát fővárosban, mégpedig az Esplanada hotel teraszának déli oldalánál kezdődik. (Egyébként nem kizárt, hogy forgatott Krleža-kötetet a Mester. Mourinho ugyanis balhéi ellenére rendkívül művelt figura.)
