Megtippelhetetlen, hogy szülővárosomból, Szabadkáról kit kapott fel a napokban a sajtó.
A híres szabadkai születésűeket számba véve, senki se gondoljon Kosztolányi Dezsőre, netán unokatestvérére, a Csáth Géza művészi álnéven publikáló kiváló novellistára és zenekritikusra, aki igen korán felismerte Bartók nagyságát (és sajnos a morfium euforikus hatását is), esetleg kortársaink közül a Szegedre szakadt Lékó Péter sakknagymesterre, avagy a Hollywoodba kitántorgott Lévay Szilveszter zeneszerzőre, többek között a Rocky II. zenéjének alkotójára, vagy Radulovics Bojana 70-szeres jugoszláv és 69-szeres magyar válogatott kézilabdázónőre, netán Tomislav Sivić futballedzőre, a 2007/08 NB-II keleti csoport bajnok Kecskeméti TE mesterére (oké, ez lenne a poén helye). Nem, b+! Az újságok Nemanja Petrović, 42 éves koldusról írnak!
Nem csak a volt jugoszláv térség (ahogy blogunk oldaldobozába is kitettük: "na ovim prostorima") lapjai írtak róla. Speciel én is a montenegrói Vijestiben bukkantam rá, de a különféle szerb és horvát újságok mellett a bosnyák Dnevni Avaz, sőt még a nálunk, Magyarországon egy névbitorlási jogvitát követően Metropol címen megjelenő, világszerte terjesztett ingyenes napilap, a Metro londoni kiadása is szentelt neki egy cikket.
Mivel érte el az úriember a nem várt világhírt? Bizonyos szempontból forradalmasította a koldulás-bizniszt. Egyszer csak a nincstelenség komor realitása helyett a láthatatlanság illúzióját kezdte kínálni. És láss csodát, vagy a hiszékenyek, vagy az újdonságra fogékonyak, vagy a fanyar humor kedvelői (esetleg e három csoport halmaza) elkezdtek adakozni!
Nemanja polgártársunk ugyanis hiába koldult szorgalmasan Szabadka legfrekventáltabb helyén, a Korzón, a járókelők nagy ívben tettek rá. Gondolt egy nagyot, lerakta az aszfaltra a szakadt sapkáját, elé tolt egy pár lyukas cipőt, kiírta egy kartonpapírra, hogy NEVIDLJIV (vagyis "LÁTHATATLAN") és elhagyta a "munkahelyét". Amikor visszatért a kolbászolásból, ő maga lepődött meg a legjobban, hogy a korábban irányába egy köpőcsészénél is kevesebb szociális érzékenységet tanúsító korzózók tömött sorban álltak a sapkája előtt, ráadásul egy rakás pénzt is beledobáltak. Ezek után ő a túloldalon kávézik, míg a koldulás 2.0 módszerrel a kellékei önállóan intézik a kéregetést.
