Švejk, a derék számlálóbiztos (100% dzsedimentes poszt!)

Lehet, hogy úgy kellene mutogatni engem, mint az űrhajósokat, mert nem hinném, hogy rajtam kívül sokan lennének, akik húsz éven belül két különböző, egykori K.u.K-országban is népszámlálási biztosok voltak. Persze rejtőzködő bloggerként a legkevésbé sem vágyom arra, hogy mutogassanak, a számlálóbiztosok pedig – különösen 2011-ben Budapesten – egy csöppet sem állnak valami nagy becsben. Társadalmi megítélésünk nemhogy az űrhajósokétól marad el fényévekkel, hanem inkább valahol az útszéli prostituáltak és a kerékbilincses közterületfelügyelők közé esik. Idén nem anyagi okok miatt vállaltam el a számlálóbiztosságot. Egy, az olvasóknak teljesen érdektelen személyes ok motivált, illetve másodlagosan némi nosztalgia, mivel húsz évvel ezelőtt már egyszer csináltam hasonlót, és történetesen épp abban az évben múltam húszéves, ki ne emlékezne proaktívan az ilyesmire?

Jugoszláv népszámlálás – 1991 (Szabadka)

Szabadka: 1910-ben 94.610-fős lélekszámával az Osztrák–Magyar Monarchia tizedik legnagyobb városa (az akkori népszámlálás adatai szerint Budapest a második, 880.371 lakossal; az elővárosokkal együtt kb. 1.290.000-en éltek a Magyar Királyság székesfővárosában, míg a K.u.K. másik fővárosa, Bécs volt a listavezető, mely akkoriban jóval nagyobb volt Budapestnél a maga 2.031.498-es lélekszámával. Rá száz évre vagy háromszázezerrel csökkent Bécs lakosainak száma, összesen 1.705.080-an lakták, a 2010-es adatok szerint.) Érdekességként megemlítendő – bár ezt már többször leírtuk itt a blogon –, hogy 1920-ban, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság tulajdonképpeni (de facto) létrejöttekor az új államalakulat legnagyobb városa nem Belgrád, de nem is Zágráb stb. volt, hanem Szabadka.

1991-ben két szabadkai körzetben is vállaltam számlálóbiztosi feladatokat. Akkortájt (némi túlzással) Vint Cerfen és egyéb hardboiled kockákon kívül még csak maroknyian tudták, hogy mi fán terem az internet, ezért teljesen papír alapú volt az összeírás.  Az adatok feldolgozását természetesen már akkor is számítógéppel végezték. Egy különleges festékanyagot tartalmazó, fekete golyóstollal kellett az összeírást végeznünk, ami megkönnyítette az ívek beszkennelését. Ha jól tudom, Szerbiában az idei összeíráson is ilyen spéci tollat használtak a számlálóbiztosok. Egy kertvárosi körzetben és a város határában elterülő tanyavilágban összeíróskodtam.

Az osztrák–magyar birodalom déli romjaira szintén egy soknemzetiségű középbirodalom, az első Jugoszlávia épült.  '91-ben viszont már annak jogutódja,  a hidegháborús évek kétpólusú világában harmadik utas politikát képviselő "sikerország", a második Jugoszlávia is agonizált, és hamarosan megkezdődött a délszláv államszövetség polgárháborús szétszakadása. Az összeírás során azonban a szövetségi köztársaság Szabadkán élő lakosait (de gyanítom, hogy más településeken is hasonló volt a helyzet) nem az aggasztotta, hogy "Állam bácsi" netán a nemzetiségükkel, avagy a felekezetükkel kapcsolatban gyűjtené az adataikat, hanem az, hogy ne turkáljon a zsebükben, és főleg, hogy ne akarja őket aztán jól megadóztatni.

Egy konkrét témában különösen össznépi társasjáték számba ment a sumákolás: az akkori kérdőíven nyilatkozni kellett a termőföld-tulajdonról, a föld nagyságáról valamint a haszonállat-állományról. Na, erre a kérdésre néhány megmosolyogtató képtelenséget rögtönöztek a derék válaszadó polgárok. Például az egyik, Szabadka-szerte kőgazdag kuláknak számító parasztember bediktálta, hogy az ő háztartásukban aztán egy zsebkendőnyi termőföld sincs, jószágot se tartanak. Viszont a gazdasági épületekről is kellett nyilatkozni, erreföl nagy büszkén eldicsekedett azzal, hogy neki milyen, többszázezer márkás [a krónikus hiperinflációval sújtott Jugóban a nyolcvanas-kilencvenes években mindenki nyugatnémet márkában számolt], angol tervrajz alapján épített, spéci kukoricatározója van. Ha se föld, se állat, akkor ugye minek?

Íme néhány, az akkori, egyben utolsó összjugoszláv népszámlálás alatt összegyűjtött adat:

Jugoszlávia teljes lélekszáma 1991-ben: 23.528.230

 

Tagállamonként:

Szerbia: 9.791.475, ebből

• szűkebb Szerbia: 5.824.211
• Vajdaság: 2.012.517
• Koszovó: 1.954.747

Horvátország: 4.760.344
Bosznia-Hercegovina: 4.364.574
Macedónia: 2.033.964
Szlovénia: 1.962.606
Montenegró: 615.267

Etnikai összetétel:

Szerb: 8.527.000 (36.2 %)
Horvát: 4.633.000 (19.7 %)
Bosnyák: 2.307.000 (9.8 %)
Albán: 2.173.000 (9.2 %)
Szlovén: 1.751.000 (7.4 %)
Macedón: 1.372.000 (5.8 %)
Montenegrói: 534.000 (2.3 %)
Magyar: 378.000 (1.6 %)

Forrás: Wikipedia

(Amit furcsállok, hogy "jugoszláv" nemzetiségről nem találtam adatot, holott akkoriban Szabadkán és másutt az országban is meglehetősen sokan vallották magukat jugoszlávnak.) 

Magyar népszámlálás – 2011 (Budapest)

Budapesten, egy belső kerületben, néhány régi bérházból állt a körzetem. Már a "misszióm" elején, a címek bejárásakor leesett, hogy számlálóbiztoskodni égő. (Egyik "kedvencem": fiatal harmincas, yuppie-szabású srác, amikor megtudta, hogy mi járatban "zaklatom", úgy nézet rám, mint II. Erzsébet királynő nézne Sir Leslie Pityinger úrra, alias Dopeman-re egy lovaggá ütési ceremónián. Majd megkérdezte: "Mégis, hogy jutott be az épületbe?" – mindezt olyan szarbaharapott hangsúllyal, mint ahogy Bolgár György ejti azt, hogy: "a Fidesz", vagy Szijjártó Péter a "még a Gyurcsány-kormány"-t; illetve idősebb olvasóink, ha még nem feledték a szépemlékű, kékfényes Szabó Lászlót: "Látták a szemét? Lesír róla, hogy született bűnöző!") Ezért környezetem elől kb. olyan szinten rejtegettem alkalmi másodállásomat, mintha bőr- és nemibeteg gondozóba járnék utókezelésre. A saját lakóházunkon belül kizárólag sötét nejlonzacskóval fedve hordozgattam a kék, számlálóbiztosi válltáskát és diszkréten intéztem az ezzel kapcsolatos telefonokat.

A népszámlálás kezdete óta közhely, hogy amit a derék budapesti ingatlan-tulajdonosok el akarnak titkolni, de nagyon, az nem más, mint az albérletbe kiadott lakásaik. Körzetemben kicsit kevesebb, mint száz lakást írtam össze, amiből papíron közel harminc üres. A tágabb értelemben vett budapesti belvárosról beszélünk, jó tömegközlekedési kapcsolattal. A legnagyobb számban "üres" lakások éppenséggel a két, kifejezetten rendezett épületben találhatók. Ehhez képest a nemzetiségre, vallásra, fogyatékosságra és tartós betegségre irányuló szenzitív kérdésekre a megkérdezettek szinte kivétel nélkül készségesen válaszoltak.

Egyéb tapasztalat: a KSH mondjon le!

Eredetileg négy háztömbből állt a körzetem. Kiderült, hogy az egyik épületet néhány éve lebontották, majd teljesen újjáépítették, így a lakások számozása köszönőviszonyban sem volt a tényleges állapottal. De ami még ennél is durvább: egy teljes épülettömböt nem listáztak fel, és nem százból maradt ki egy, hanem ötből. Mint mondtam, Budapest tágabb központjában volt a körzetem, nem valami eldugott szegletben. Ráadásul több mint százéves bérházról beszélünk, és nem egy pár hónapja felhúzott épületről, ami esetleg érthetően kimaradhatott volna a fellistázásból (bár a Google Earth jó barát). Ha úgy tetszik, speciel én jól jártam a "talált" épülettel, hiszen kábé egyötödnyi új címmel gazdagodtam, ugyanis ott a számlálóbiztosnak a címbejáráson kívül pénzt nem hozó internetes bevallásokra nem került sor (elméletileg meg lehetett volna oldani, de mindez annyira macerás, hogy senki sem vállalta be), így a listára újonnan felvett lakásokkal egy kicsit több pénzt kerestem. (Másrészt a lebontott épület helyére felépített új bérházban viszont csak feleannyi lakás épült, így azon buktam.) Csakhogy a területet elvileg a Központi Statisztikai Hivatal, vagy alvállalkozója – ugye nem ingyé' – közvetlenül a népszámlálás előtt bejárta…

A statisztikai feldolgozás természetesen még folyamatban van, addig is néhány személyes "statisztika":

Bruttó bevételem: kb. 95.000 Ft (a pénzt elvileg december végéig kapjuk meg).

Költségeim:

• 16% adó (ha jól tudom, nincs rajta egyéb közteher): kb. 15.000 Ft.
• Parkolási bírság: 6.000 Ft (kétszeresen hülye voltam, kocsival mentem a paksamétáért az Önkormányzathoz, pedig simán el tudtam volna vinni bicajjal a cuccot).
• Bicikli ledes lámpája: kb. 2.000 Ft (egy templom mellől lopták el, remélem a Landlord figyelt és büntet).
• Telefonköltség: kb. 500 Ft.

Nettó bevételem: kb. 71.500 Ft.

 

Nem egy vagyon, és még lehet, hogy egy kicsit jobban is jártam, mint az átlag, de aki középfokú végzettséggel, vagy pláne diplomásként sírdogál, hogy munkanélküliként szinte éhezik, és ebben a Q országban nincsenek lehetőségei, ellenben ép és egészséges és mégsem jelentkezett számlálóbiztosnak, nem árt, ha önkritikát gyakorol.

 

Egyben üzennék azoknak, akik guanokupacnak nézték a számlálóbiztosokat: mi (legalábbis amíg "népszámláltunk") nem loptunk, csaltunk, hazudtunk és segélyekért se kuncsorogtunk, hanem dolgoztunk.

Kis számlálóbiztosok nagy titkai:

• Sehol se fogadjunk el semmit, még egy pohár vizet sem, így hatékonyan pörgethető az adatfelvétel. Magyarán: nem köteleződtünk el, nem kell fölöslegesen udvariaskodnunk. Dolgunk végeztével aztán villámgyorsan megpattanhatunk, még a "Mocskos Orbán (-Gyurcsány, -Fradi, -Újpest)" blokk előtt.
• Célirányosan kérdezzünk. Az állandó adatokat legfeljebb háromszor, és ha az adott épületen belül egyeznek, akkor a továbbiakban kérdés nélkül ikszeljük be például azt, hogy a lakásnak helyt adó épület 1911 előtt épült.
• Általában az idősek túl pontosak akarnak lenni (és lassúak, de cserébe ők a legjobb arcok). Ha az igazolványokat, bizonyítványokat, adásvételi szerződést stb. kezdik keresgélni, gyorsan rövidre kell zárni a témát: "Önbevallásos az adatszolgáltatás, a nem szándékos pontatlanság miatt nem kell aggódni, nem jár érte bírság."
• Ha a válaszadónak nem ugrik be egy dátum, és kezd elkalandozni, gyorsan be kell dobni egy közismert eseményt, például: "Amikor le tetszett érettségizni, élt még Gömbös Gyula? / Az első Holdraszállás előtt vagy után? / Élt még a Brezsnyev? / Álltak-e még a New York-i ikertornyok?" Ha körülbelül megy egy dátum, vagy úgy sem, a válaszadó kora alapján tippeljünk bátran, és nyugtassuk meg, hogy hibahatáron belül maradunk.
• Ha valamelyik megszámlálandó "alanyunk" felhív, gyorsan vegyük fel telefonon az adatokat pótlapra, ha éppen meg tudjuk oldani, így nem kell hozzá kimenni.
• Legyünk határozottak, ha egy mód van rá, azonnal vegyük fel az adatokat. Pl.: "Legfeljebb öt-tíz perc, itt a folyosón is megejthetjük."
• Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Magyarán: akik velünk lekezelően szemétkednek, azokkal bátran legyünk gecik. Pl.: "Jó, többször megpróbáltam eredménytelenül felvenni az adatait, ami nem kevés időmbe került. A szabályzatunk alapján kénytelen leszek jelenteni a felülvizsgálómnak, hogy nem tanúsított kellő együttműködést, ő pedig kezdeményezi a bírság kiszabását." (Blöff, de beválik, és ha valahol harmadszor küldenek el, kurtán, hogy: "Jöjjön máskor, most nem érek rá!" – akkor a hirtelen együttműködést kiváltó hatása priceless).
• Az idei magyarországi rendszerben október 16-ig lehetett interneten leadni az önbevallást. Addig azokra, akik külön nem hívták fel a számlálóbiztost, hogy papír alapon tennének eleget a bevallásnak, célszerű volt rá se nézni (persze a címbejáráskor a borítékokat a postaládákba be kellett dobálni), így a fölösleges duplaköröket ("Majd interneten megcsináljuk!" – aztán mégsem) meg lehetett úszni.
• Ha egy mód van rá, bicajjal járjunk a terepre. Gyors, olcsó, hatékony. (Persze a lámpákat a lakatolás után vegyük le róla!)

Internetes önbevallás: hogyan lehetett volna még jobb?

Legyünk méltányosak a digitális kőkorszakban élő őseinkkel, a népszámlálás-technikák lakossági kényelmi funkciói az internet előtti kétezer évben is sokat fejlődtek. A galileai Názáretben élő, József nevű ácsnak még a mindenórás párjával együtt kellett útrakelnie, hogy eleget tegyen a Római Birodalom által megkövetelt népszámlálási kötelezettségének szülővárosában, a júdeai Betlehemben. Mária ezért kényszerült egy jászolban megszülni minden idők legnagyobb personal brandjét, Jézust. (Bocs, Steve Jobs, de a tények makacs dolgok. Térjünk rá vissza egy újabb posztban 4011-ben, vagy Apple-hívő időszámítás szerint 2056-ban.) Képzeljük el, idén 2011-ben hányan sírták volna tele a blogoszférát, ha vajúdó kismamák százai, pocaklakójukkal a szívük alatt arra kényszerültek volna, hogy Vámosmikolától Nagykőrösig a Budapesti és Pest Megyei Statisztikai Hivatal Andor utcai székhelyére zarándokoljanak, hogy eleget tegyenek a bevallásnak.

Persze lehetett volna jobb is a Magyarországon idén először bevezetett internetes önbevallás. Nyilván egy kvantumfizikai kutatóintézetben is bizonyos szempontból a portás a "legokosabb", ezért hadd szórjam most az észt én, mezei számlálóbiztosként, hogyan is kellett volna mindezt okosabban, olcsóbban, hatékonyabban megszervezni. Szerintem az internetes önbevallással kellett volna kezdeni, úgy, hogy a népszámlálás első hetén kizárólag így kellett volna biztosítani az összeírást. A netes önbevallóknak nem is kellett volna kiosztani a borítékos népszámlálási csomagokat, hanem a kampányt elsősorban az interneten kellett volna folytatni. Emellett a gigaposzterek felén is szerepelhetett volna valami ilyesmi: "Nem szeretné otthonába beengedni a számlálóbiztost? Válassza az internetes önbevallást! www.netes-szamlalas.hu" Október 7. és 9. között lehetett volna összesíteni  az érvényes internetes önbevallásokat, és 10-én reggelre a számlálóbiztosok felügyelői megküldhették volna a netes önbevallók listáját, akikhez ki sem kellett volna menni. Most párhuzamosan zajlott az internetes és a hagyományos, papír alapú népszámlálás, (ugyan interneten október 1-től 16-ig lehetett az önbevallásnak eleget tenni, de szerintem erre egy hét bőven elég, hiszen bárhol a világon megtehető, ahol van net) ami az erőforrások jelentős tékozlásához vezetett.  A fenti, semmitmondó menedzser-bulsitt mondat (pedig de jó lenne tanácsadóként mindezért nyolcszázezer forint plusz áfát kiszámlázni! Még azt is hozzáírnám, hogy: webhármas módszerek, meg huszonegyedik század-kompatibilis tendenciák, előremutató folyamatok, stb. úgy sem olvasná el senki ) mellett néhány konkrétum: a mostani rendszer szerint a felülvizsgálók folyamatosan küldték a számlálóbiztosoknak az internetes önkitöltők listáját. Pár esetben jártam úgy, hogy nem kaptam meg az adott lakásról az információt, miszerint interneten már megtették az önbevallást. Ez esetben papír alapon fel kellett volna venni az adatokat a szabályzat alapján. Az interneten mindezt már megtevők érthetően nem akarták. Tájékoztattam őket, hogy benne van a pakliban a bírságolásuk. Még ezt is bevállalták. Mivel otthon nem volt nyomtatójuk (gondolom, nem ők az egyedüliek, nekem sincs), felírtam a baromi hosszú, kb. három gépkocsi alvázszámnyi, betűkből és számokból álló visszaigazoló kódjukat és utóbb a felügyelőbiztosommal leellenőriztettem a helyzetet.  A konkrét esetekben kiderült, hogy a netes önbevallásuk mégis sikeres volt. Az általam felvázolt, kétlépcsős módszerrel mindezt ki lehetett volna szűrni, anélkül, hogy nekik, vagy nekem, mint számlálóbiztosnak mindez többlet macerával járt volna. Már az is segítette volna a munkánkat, ha nem a felügyelőbiztosokon keresztül, hanem mi számlálóbiztosok, közvetlenül, SMS-ben megkaptuk volna a sikeres internetes önbevallók sorszámát. Olyan is volt, aki engem hívogatott, mert nem ment neki a netes kitöltés, hogy segítsek. Minket számlálóbiztosokat minderre nem képeztek ki (és ugye Krisztus koporsóját sem őrizték, ingyen, ezért pénz sem járt). Annyit tudtam mondani, hogy hívja fel az internetes népszámlálás ingyenes, zöld segélyszámát, de emberünk percekig erősködött, hogy én segítsek, mert az én nevem, számom volt a népszámlálási borítékon. A nóta vége az lett, hogy pár napra rá visszahívott, és megcsináltam papír alapon az interjút. Ezt a gikszert is kiszűrte volna a bontott módszer.

Élmények:

Szabadka – 1991

Életem első találkozása a fegyveres erők luxusnyugdíjas (ex)tagjával. Egy 35 körüli, makkegészségesnek tűnő csávó röhögve nyilatkozta, hogy ő nyugdíjas rendőr.

Tanyavilágban, döngöltpadlós vályogházban az idős tulajdonost egy szintén öreg barátja látogatta meg. Majd a vendéglátónak a felesége végzettségével kapcsolatos válaszára, miszerint a hölgy analfabéta, a vendége szeme felcsillant és nagy boldogan így kiáltott fel: "A tied is?! Az enyim is!"

Budapest– 2011

Gyönyörű, huszonéves kiscsajnak jópofizva felvezettem az úgymond szenzitív, nem kötelezően megválaszolandó kérdéseket, úgymint nemzetiség, vallás, betegség stb. "Ezekre nem kötelező válaszolni, de nincs benne semmi extrém, pl. olyasmi mint mondjuk intimpiercingek száma, jelenleg viselt alsónemű színe." Mire a lány: "Hmm, különben piros." (Ennyi, nem próbálkoztam "beljebb" kerülni. Hülye-e vagyok?)