Itt is keresheted: klikk
Serbia Insajd: "A pénz nem boldogít, de ha valakitől a szerbek követelnek egy misit euróban, az se nagyon." Ezzel a mondattal kezdődik könyved ismertetője. A szerb szálat pusztán azért választottad, mert a kortárs szórakoztató műfajokban egy jól bejáratott toposz, ha a rosszfiúk között akad egy-két szerb, esetleg más délszláv? Például a nagyszerű, Pusher című dán gengszterfilm-trilógia Miloja, a koppenhágai heroin-maffia szerb keresztapja, és jobbkeze, a szintén szerb Radovan, aki arról álmodozik, hogy visszavonulását követően tisztes kebabsütödésként kezdjen a gengszterkedésnél nyugisabb életbe, mert ismer egy tuti, titkos fűszert, amit úgy hívnak, hogy Vegeta. Avagy Niko Bellic, a nagysikerű Grant Theft Auto számítógépjáték-sorozat délszláv származású hőse, aki a jugoszláv polgárháború alatt cseperedett fel, majd vált rosszarcú, vídiakemény autótolvajjá a képzeletbeli Liberty Cityben? (New York City akciómese-beli alteregójában.) Netán a "való világban" is vannak szerb alvilági ismerőseid?
IZOMTIBI: A toposzoknak mindig van némi alapja, az általad is felsorolt szerb "hősök" számomra mindenképpen hitelesebbek, mint például az amerikai filmekben felbukkanó orosz terroristák. Apám Szerbiában nőtt fel, legalábbis általános iskolába oda járt. Osztálytársaival a kapcsolata annyi volt a kezdeti időkben, hogy barackmagokkal köpködték egész nap. Majd egyszer, elég hosszú idő elteltével az egyik köpés után az apám felállt és bevert egyet a magot röppályára állító csávó arcába. Onnantól kezdve elfogadták és nem köpködték. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szerbek csak a verésből értenek, de az erősebb kutya baszik elv azért elég erősen érvényesül. A délszláv háborút követően, amikor voltak települések, ahol csak feketébe öltözött nők és gyerekek voltak, a nők nem összeroppantak, vagy mély gyászba estek, hogy adott esetben férjüket és apjukat is elvesztették, hanem büszkén, hősöknek kijáró tisztelettel gyászolták őket. Vannak dolgok, amiket nagyon komolyan vesznek. A történetekben ezért is ideális rosszfiúk a szerbek, mert róluk lehet tudni: nem viccelnek. Az anyámasszony katonákat pedig nem különösebben kedvelik.
A regényben pedig egész egyszerűen azért van szerb szál, mert Samesznak valóban felbasztak egyszer az asztalra egy aktatáskát, és mondták neki, hogy akkor ezt tán tegye el. Mikor ezt nem nagyon akarta, akkor az addig a szomszéd asztalnál háttal üldögélő csávó mondta neki, hogy tedd csak el bátran. Mikor erre az addig is feszkóban lévő Samesz visszakérdezett, hogy te mégis ki a kurva anyád vagy és mi a büdös faszomat szólsz bele, akkor rövid idő alatt tisztázták vele, hogy az úr az itteni szerb maffia egyik feje.
Serbia Insajd: Regényed nyelvezete, hasonlóan, mint nagysikerű blogodé (tibor.blog.hu, "lánykori nevén": izomtibor.blog.hu) a kortárs magyar szlengre épül. Hány évre taksálod műved szavatossági idejét (hiszen a szleng képlékeny, gyorsan változó rétegnyelv)? Netán abban bízol, van olyan erős a szöveged, hogy műved klasszikussá válik, mint a szintén szlenges nyelvezetet választó Salinger Zabhegyezője? (A Zabhegyező először 60 éve jelent meg, de még manapság is világszerte évente negyedmilliós példányban adják el.)
IZOMTIBI: Te, én ilyenekben aztán marhára nem gondolkodom. Soha semmi tervezettség nem volt semmiben. Mindig sztorizgattam, és egyszer egy srác mondta, hogy ezeket le kéne írni. Így lett a blog ötlet, de nem azért, mert népszerű akartam lenni, vagy író, mert én az elején azt hittem, hogy a blogot maximum az látja, akinek megmutatod. Aztán egyszer kikerült Indexen a blogketrecbe, amiről én addig azt sem tudtam, hogy létezik.
Még soha nem gondoltam úgy magamra, hogy nekem bármiféle jelentőségem lenne. Főleg aztán irodalmi szempontból. A nyelvezet meg a szereplők azért olyanok, amilyenek, mert én ezeket látom magam körül, ezek meg így beszélnek. Egyébként abban viszont biztos vagyok, hogy a szlengnek, vagy a kevésbé irodalmi nyelvezetnek semmi köze a választékossághoz. Elég sok diplomás embert ismerek, aki képtelen kifejezni magát, aztán ismerek olyat is, akit élvezet hallgatni, bármiről beszél, pedig a basszájba megpörög a nyelvén félpercenként. Magukat értelmesnek gondoló emberek azon tudnak felháborodni, hogy mondatot nem kezdek nagybetűvel, meg sok a csúnya szó. Pontosan tudom, hogy ezek az emberek általában a világ milliomod részét sem ismerik, vagy torzan, mert ami szerintük nem helyes, annak a létezését egyszerűen megtagadják. Pedig az emberek többsége vízvezetékszerelő, néz análpornót, ha leveri az asszony a vázát, akkor azt mondja, hogy klára, az istenbasszon már meg, a fiatalok bebasznak, kúrni akarnak, mondjuk azt akar mindenki. Én ezekről a teljesen hétköznapi dolgokról szoktam írni, teljesen hétköznapi nyelvhasználattal.
Serbia Insajd: Izomtiborként volt egy névviselési vitád Dolák-Saly Róbert humoristával, amiből igazából nem nagyon jött ki jól egyikőtök sem. Mivel Dolák-Saly a L'art pour l'art Társulattal korábban felépített egy Igazságos Izom Tibor nevű karaktert, ezért te, miután egyre népszerűbbé váltál, felvetted Dolák-Salyékkal a kapcsolatot, és udvariasan megkérdezted őket, hogy nem zavarja-e az azonos név viselése, mire ők udvariasan azt válaszolták, hogy de igen, és ha lehet, változtasd meg karaktered nevét. Kisebbfajta vihar a biliben volt a törzsolvasóid részéről a "Dolák-Salygate", sok-sok Pandacsöki Boborján anyázással (Dolák-Saly legismertebb karaktere). Majd nemes egyszerűséggel módosítottad a blog címét és a Tibor, a tudodmelyik eposzi jelzőt vetted fel. A könyvvel mégis "Izomtibi"-ként jöttél ki. Kiadóddal előzetesen lezongoráztátok a dolgot Dolák-Salyékkal, avagy úgy voltatok vele, ha netán háborognának, legalább azzal is promotálják a könyvet?
IZOMTIBI: Nekem vitám aztán nem volt, én szépen megkérdeztem az egyébként általam nagyon kedvelt Dolák-Salyt, hogy zavarná-e. Mondta, hogy zavarná, részemről vége is volt a kérdésnek. A Tibor, a tudodmelyik az csak úgy jött, nem különösebben foglalkoztam a névvel, de asszem ez nem annyira ment át senkinek. Egyébként azzal sem vagyok teljesen tisztában, hogy mennyire tudnak az emberek a blog létezéséről, és akik tudnak, azok engem milyen néven ismernek. Mindenesetre a kiadóval egyeztettünk, ők mondták hogy szerintük a Tibor, a tudodmelyik írói névnek nem lesz jó, mert még a blog olvasói oké, hogy tudják, de Ács Gereben néni a Libriben hülyének fogja gondolni magát, vagy a kiadót, vagy engem, hogy ő bizony nem tudja. Az Izomtibi egyébként már szerintem is, és szerzői joghoz értők szerint is van annyira messze az Igazságos Izom Tibortól, hogy az már ne legyen se jogilag, se egyébként problémás. Eddig nem is kaptunk semmilyen jelzést Dolák-Saly részéről, pedig a könyvről már jó egy éve (vagy több) lehet tudni, most meg már meg is jelent.
Serbia Insajd: Tervezed, hogy műved népszerűsítése során coming outolsz, mint a szintén szleng könyvvel előrukkoló Nebehaj Viktor, alias Nyelvész Józsi, avagy megőrzöd bloggeri anonimitásod, mint Spiegelmann Laura, aki a szintén blogként indult, Édeskevés címen kiadott könyvében az utóbbi évek egyik legütősebb felütésével kezdte alkotását? ("Amikor magamhoz térek, egy fasz van a számban.")
IZOMTIBI: Kizárt, nem akarok arra eszmélni, hogy egy fasz van a számban. Továbbá ahol és akik közt meg forgok, nem biztos, hogy értékelnék az én történetmeséléseimet. Nem azért mert bármi gázt írok, csak nem akarom hogy figyeljék magukat, hogy mikor mit mondanak. Egyszer pl. a Márió felismerte magát, meg is kérdezte tőlem, hogy: – hallod, te bazmeg, van egy ilyen blog, azont ott vagyok állítólag, ilyen portás írja az egészet, azt' ő gyanakszik is valakire, kilencvenkettőben a Speed Discoban ő volt a beengedő, tán még én is ismerem. (Aztán elmesélt a tagról egy elég jó sztorit, de azt inkább már nem írtam le.)
Serbia Insajd: Mennyire érzed versenytársnak a szórakoztató irodalom más szegmensében ténykedő, Cosmopolitanon pallérozódott, hülyepicsa-irodalom képviselőit? Vagy inkább úgy vagy vele, hogy teljesen más a célközönségetek? Tévénézői hasonlattal: aki a divatműsorok megszállottja, az bizonyára nem fog ketrecharcot nézni?
IZOMTIBI: Én senkiben nem látok konkurenciát. Van ez a könyv, vagy kell valakinek, vagy nem. Teljesen nem foglalkoztat, hogy ki mit csinál, mármint ilyen értelemben. Sokáig nathanp-t tartottam versenytársnak, de csak mert állandóan a Tardával hasonlítgatták a blogot. De mióta ő inkább az írás helyett a tumblren fellelhető NDK-s, fúróval baszós, nagypapa-pornós GIF-ek felkutatásában mélyül el, így már ez sincs, amit egyébként én nagyon sajnálok. Mármint azt is sajnálom, hogy abbahagyta az írást, meg azt is, hogy ez az új hobbija, mert ezeket a képeket mindig át is küldi.
Egyébként nem gondolom, hogy különösebb érdeklődés lenne majd a könyv iránt. És nem csak amiatt, hogy esetleg szar; szerintem az emberek többségének az ízlése konzervatívabb, mint hogy ilyen dolgokra költse a pénzét.
Serbia Insajd: És mennyire érzed elsődleges közegedet, a szórakoztató blogokat könyved versenytársának? Hiszen aki ingyen megkapja blogon a tartalmat, nem kizárt, hogy nem fog pénzt, és főképp időt szánni (tisztelet a rajongói kemény magnak, akik bizonyára morális kötelességnek is érzik bálványozott bloggerük művének megvételét) egy szórakoztató könyv megvásárlására...
IZOMTIBI: Na, az előbbi válaszom után most látom, hogy még kik nem fogják megvenni a könyvet, fasza. Egyébként nem tudom. Szerintem ők sem fogják megvenni. Én jobban szeretek offline olvasni, tehát lehet, hogy pl. én inkább a könyvet venném meg, de van egy olyan gyanúm, hogy engem meg nem érdekelne különösebben, teljesen más dolgokat szoktam olvasni. Lehet, hogy megteremtettem a tökéletesen felesleges piaci terméket és jövőre a Bosnyák téren nem lombvágó fűrészt és távcsövet fognak kínálgatni a villamosmegállóban, hanem az én könyvemet. A blog rendszeres olvasói, mert bálványozók azok remélem nincsenek, azért a Bookline-on ötödik helyre is feltornászták a könyvet az első pár napban, amit nagyon köszönök nekik.
Serbia Insajd: Ebben a viszonylag fiatal műfajban, a számítógépes blogolásban szerinted érdemes lenne mindenkinek, aki szórakoztató irodalom írásába fogna, megelőzőleg, mintegy "nulladik" lépésként kipróbálnia önmagát? Platón iskolájára állítólag ki volt függesztve: "Ne lépjen be ide senki, aki nem ismeri a geometriát!" Ennek példájára ki lehetne-e jelenteni, hogy: "Ne próbálkozzon senki szórakoztató irodalom írásával, ha előtte nem futtatott fel sikeresen legalább egy szórakoztató blogot!" avagy teljesen más a két közeg, és mondjuk lehet, hogy Stephen King álnéven írt blogját a kutya sem olvasná?
IZOMTIBI: Ebben én biztos nem tudok tanácsot adni, mert ha még ki is jelenthetjük, hogy a blogom viszonylag népszerű volt, azt még nem tudjuk, hogy mennyire vagyok szar író. De egyébként az a véleményem, hogy mindenképpen érdemes blogot irogatni, ha valaki megveszekedett grafomán, szerintem jó visszacsatolás, ráadásul ingyé van. Azért ha valaki nagyon nem tud írni, az kiderül.
Serbia Insajd: Ha a könyved kedvező fogadtatásra lel, és időd is megengedi, akkor miért is ne? alapon tervezel következő könyvet (netán már folyamatban van), vagy hagyod a dagadt ponyvát másra, Fejős Évára, Frei Tamásra, és szép volt, jó volt, elég volt alapon már most biztosan tudod, hogy megmaradsz egykönyves szerzőnek?
IZOMTIBI: A kiadó kérdezte már, hogy fejben van-e már új történet, de mindenképpen szeretném megvárni a könyv fogadtatását. Meg gondolom, ők is. Valószínűleg szívesen írnék én még, meg azért lenne is miről. A lelkesedésem az mondjuk elég hullámzó, a blogot is hanyagoltam, mondjuk ennek is oka volt, hogy már se erőm se kedvem nem volt még posztot is írni. Ha volt időm, a könyvet írtam, azt' mégis elcsúsztam vele, mint a picsa. Illetve elég hullámzó, hogy mennyire tudok dolgokat szórakoztatónak értékelni, és nem csak szétbasz az ideg, vagy elkeseredek.
Serbia Insajd: Olvasóink nevében is köszönjük szépen az interjút.
