Legalábbis így idézte a magyar ügyészség álláspontját Ivo Sanader volt horvát miniszterelnök korrupciós büntetőügyének mai tárgyalásán a vádat képviselő horvát ügyésznő, Tamara Laptoš.
Sanader védelme ugyanis tanúként szeretné beidézni Hernádi Zsoltot, a Sanadert és saját magát terhelő tízmillió eurós vesztegetés tisztázása érdekében, amit az ügyész ellenez, mivel az ügyben Hernádit is gyanúsítottként tartják számon és Magyarországtól jogsegélyt kértek a MOL-vezér elleni eljárás lefolytatásához, ám a magyar ügyészség a horvát társhatóság hivatalos megkeresését a fenti indokolással megtagadta.
"Ő [mármint Hernádi] a bíróságon nem jelenhet meg tanúként, hanem csak vádlottként" – mondta a mai tárgyaláson Laptoš ügyésznő, mire Ivica Turudić bíró figyelmeztette, hogy azt a bíróság és nem az ügyészség dönti el, vajon Hernádi vádlott lesz-e ebben az eljárásban.
Elméletileg mindenki hazudhat, de egy ilyen súlyos ügyben eljáró ügyész szavahihetőségét nehéz megkérdőjelezni.
Az sem kizárt, hogy valóban hazánk biztonságát veszélyeztetné, ha a legtöbb gazdasági mutató alapján legnagyobb magyarországi gazdálkodó szervezetnek, a MOL-nak az elnök-vezérigazgatóját egy ilyen volumenű büntetőügybe gyanúsítottként vonnák be a horvátok (most a törvény előtti egyenlőség magasztos elvébe ne menjünk bele), csak azt nem értem, hogy ezt miért egy szomszédos ország fővárosában zajló bírósági tárgyalási tudósításból kell a nyilvánosságnak megtudnia (a bulvárosan felfújt, "Évszázad pere" jelzővel illetett tárgyalásról a horvát Jutarnji list élőben tudósít) és miért nem ad ki ezzel kapcsolatban a magyar ügyészség egy sajtónyilatkozatot?
A bíróság végül úgy döntött, hogy Hernádit nem fogja tanúként meghallgatni, de a többi, védelem által beidézni kért tanút igen.
A vád továbbra is kitart amellett, hogy Hernádi személyesen vesztegette meg Sanadert tízmillió euróval, míg a védelem szerint mindez légből kapott, a MOL éppen ellenkezőleg, megmentette a csőd szélére sodródott INA-t, a nagyrészt privatizált horvát állami olajtársaságot és teljesen magától értetődő, hogy a MOL vezetője viszonylag gyakran találkozott horvát vezető politikusokkal, köztük Sanaderrel.
A tárgyaláson történt egy apró kis színes: A bíró figyelmeztetett egy férfit a közönség soraiból, hogy hagyja abba a rágózást. "Már egy órája figyelem önt, ahogyan rágózik, ha nem hagyja abba, ki kell hogy küldjem!" – szólt rá a kérődzőre a bíró. Nem igazán értem, hogy a bírák vajon miért élvezik a szigorú pedellus bácsis és tanító nénis szerepjátékot? Ugyanezt eljátszotta egy magyar bíró a Stohl-perben Kulka János rágójának kiköpetésével. Oké, nem illik tahó módon rágózni, de profi bíróknak nem igaz, hogy mindez olyan szintű dekoncentráltságot okozzon, amiért komoly ügyek döntése közben mindezért felnőtt embereket vegzáljanak.
Kis szines 2: A MOL–INA-ügytől független ügyben (még a kilencvenes évek közepén a HYPO Bank által Horvátországnak nyújtott kölcsönnel kapcsolatban Sanadert azzal vádolják, hogy zsebbe kapott jutalékot; akkor még nem volt kormányfő, hanem külügyminiszter-helyettes), az egyik tanút arról kérdezték, hogy az ügy egyik kulcsfigurája, az időközben elhunyt Eugen Laxa vajon szabadkőműves volt-e? A válasz: igen, mégpedig a londoni szabadkőműves páholy tagja.
Kis szines 3: A bíró megharagudott ugyanerre a tanúra, miután megtudta, hogy telefonon beszélt egy másik tanúval, majd ironikusan így fakadt ki: "A legjobb lenne, ha a tanúk közösen tartanának az újságíróknak egy sajtótájékoztatót."
