(1924-2011)
Ante Marković nem egész három évig, 1989 márciusától 1991 december végéig volt Jugoszlávia miniszterelnöke, és az utóbb szétesett ország mérsékelt, józanul gondolkodó lakosainak szemében ő volt az utolsó remény arra, hogy egyrészt sikerül a második Jugoszláviát a polgárháborús szétszakadástól megmenteni, másrészt a szocialista szövetségi állam sikeresen átvezethető a piacgazdaságba.
Kormányzását azzal kezdte, hogy sikerült az országban az 1980-as évek elejétől elszabadult hiperinflációt megfékeznie és gazdasági reformjai is sikerrel kecsegtettek, ám a tagköztársaságokban hatalomra kerülő, egymással ellenségeskedő nacionalista elit meggátolta reformpolitikájának sikeres folytatását.
A Jugoszláv Néphadsereg is önjáróvá vált, jobban mondva Milošević nagyszerb törekvéseinek a kiszolgálójává. Marković mégsem hagyta el fejvesztve menekülve a süllyedő hajót, hanem az utolsó utáni pillanatig is megpróbálta polgárháború helyett tárgyalásra bírni az egymás ellen forduló tagköztársaságok nemzeteinek vezéreit. Amire támaszkodhatott, csupán a gazdasági reform sikeressége és a balkáni szövetségi államban rendhagyónak számító, leginkább egy visszafogott, konzervatív úriemberre jellemző karizmája, noha karrierje a titói Jugoszláviában mondhatni "hagyományosan" indult, hiszen a boszniai horvát származású politikus partizán és kommunista funkcionárius múlttal is bírt.
Amikor minden létező oldalról megpuccsolták, és végképp nem akart nevetséges bábként egy teljesen kiüresedett funkciót betölteni, stílszerűen mandátumát "Jugoszlávia polgárainak" adta vissza. Előzőleg arra akarták rábírni, hogy az ő hatásköre alá tartozó szövetségi költségvetésből csoportosítsanak át a hadsereg finanszírozására. Lemondása előtti szavai szállóigévé váltak: "Nem adok pénzt a háborúra!"
A politikától teljesen visszavonult, 2003-ban tanúskodott Hágában Slobodan Milošević perében, majd azt követően a zágrábi Globusnak adott interjújában megerősítette, hogy 1991 márciusában Franjo Tuđman horvát elnök és Slobodan Milošević megállapodtak Bosznia-Hercegovina felosztásában Szerbia és Horvátország között.
Hogy Marković a reformjait békés körülmények között sikeresen véghez vihette-e volna, azt sosem fogjuk megtudni, de abban biztos vagyok, hogy a mai napon elhunyt egykori kormányfőt milliók gyászolják őszintén.