Interjú a szerb menekültügyi hivatal munkatársával
A Szerbiai Menekültügyi Hivatal (Komesarijat za izbeglice Republike Srbije, bal oldalon a szervezet logója), egy 1992-ben alapított állami szerv. Munkatársának, Jelena Marić PR-tanácsadónak ugyanazokat a kérdéseket tettük fel, mint amelyekre korábban blogunknak már válaszolt Radoš Đurović, a szerbiai menekültekkel foglalkozó civil jogvédő szerv, a CZA Menekültügyi Központ munkatársa. Az előző interjú címe: Szabadka lesz a következő Calais?. A hivatkozott interjúban több érdemi választ kaptunk a legújabb, közép-ázsiai menekülthullámmal kapcsolatban, azonban a mostani válaszok is tanulságosak, hiszen Szerbia is, mint a többi volt jugoszláv tagköztársaság szinte mindegyike, valamelyest még érintett a kilencvenes évek délszláv háborúinak menekültáradatában. (Sőt, még a Magyarországon élőknek is vannak ezzel kapcsolatos élményeik a közelmúltból.)
Serbia Insajd: Egy nemrég készült rövid dokumentumfilmben a Szabadka határában lézengő menekültek azzal vádolják a szerb rendőröket, hogy azok elveszik a pénzüket, illetve ha nem tudnak mit adni, akkor megverik őket. Érkezett ezzel kapcsolatban az Önök szervezetéhez panasz? Illetve hallott-e arról, hogy hivatalosan is folytatnak illetékes szervek azzal kapcsolatban eljárást, hogy rendőrök, (esetleg álrendőrök) fosztanak ki és vernek menekülteket?
Jelena Marić: Elöljáróban: azok a Szerbiában illegálisan tartózkodó közép-ázsiaiak, akiket ön menekültnek nevez, a Szerb Köztársaság területén nem rendelkeznek menekültstátussal. A hatályos szerbiai menekültügyi törvény, és annak kiegészítései alapján a Szerb Köztársaság területén azok a személyek rendelkeznek menekültstátussal, akik 1991 és 1998 között a volt Jugoszlávia tagköztársaságaiból a háborús események hatására menekültek el.
A közép-ázsiai külföldiek – mint bármely más külföldi, aki nem a volt Jugoszlávia területéről, a fentebb említett harci cselekmények ideje alatt menekült el – menedékjogot jogosultak kérni az erre vonatkozó jogszabályok alapján. A Szerb Köztársaság területén azon személyeknek, akiknek a menedékkérelme elbírálása során az országban tartózkodását az illetékes hatóság engedélyezi, a szállásáról (akár menekülttáborban, akár egyéb helyszínen), és az alapvető szükségleteikről hatóságunk gondoskodik.
A Szerbiai Menekültügyi Hivatal ellátja a törvényben előírt kötelezettségeit e személyek ügyeinek intézése során, azonban a Szabadkán az országhatár illegális átlépése céljából gyülekező közép-ázsiaiak nem tartoznak ebbe a körbe, ugyanis ők jogellenesen tartózkodnak Szerbiában. Nem nyújtottak be menedék-kérelmet. Róluk csak annyi információnk van, amit a sajtóból látni-hallani. Mivel az illegális migránsok nem tartoznak a hatáskörünkbe, ezzel kapcsolatos adataink nincsenek. A Belügyminisztérium és a rendőrség tudna felvilágosítást adni.
Serbia Insajd: Ha felkeresi az Önök szervezetét egy menekült, és azzal indít, hogy: "Little English, Pastho or Urdu please." Akkor meg tudják oldani a tolmácsolást, vagy keresnek egy olyan menekültet, aki viszonylag jól beszél angolul, hogy fordítson?
Jelena Marić: Együttműködünk olyan NGO-szervvel [NGO - nem kormányzati, azaz civil szervezet], mégpedig a CZA Menekültvédő Központtal, amely tud részünkre megfelelő tolmácsokat biztosítani.
Serbia Insajd: Ez a szerencsétlen Vajdaság, így Szabadka is az elmúlt 100 évben alaposan megjárta a menekültáradattal, csak az elmúlt 20 év balkáni háborúinak az exodusai során a knini szerbektől a koszovói romákig hosszabb-rövidebb ideig itt dekkolt jelentős számú menekült. Ez az, egykori közös államból özönlő migráció felkészültebbé tette a hatóságokat a helyzet kezelésére, vagy teljesen más jellegű a legújabb, a zömében Afganisztánból és Pakisztánból, illetve más közép-ázsiai államokból érkező menekülthullám?
Jelena Marić: Az 1991-ben, a volt Jugoszlávia széthullásakor elkezdődött harci cselekményektől 1999-ig a Koszovó és Metóhia területén eszkalálódott fegyveres konfliktusokig a Szerb Köztársaság nyolcszázhuszonnyolcezer menekültet, elüldözöttet, háborúval sújtott övezetből elköltözőt és kitelepítettet fogadott be. (Az ország lélekszáma Koszovó nélkül, de Vajdasággal együtt kb. hét és fél millió.) A menekültkrízis tetőzésekor, 1996-ban, 700 menekülttáborban ötvenezer személyről gondoskodtak. [A jelentős eltérés a számokban abból adódik, hogy táborokba csak azok kerültek, akik önerőből, vagy egyéb módon nem tudták megoldani máshol a lakhatást. – a szerk.] Azóta a menekültek túlnyomórészének a helyzete valamiképpen rendeződött és a kapacitások is jelentősen leépültek. Jelenleg a Szerb Köztársaság területén 41 menekülttábor működik (ebből 13 Koszovó és Metóhián!) és mindösszesen 3451 személy tartózkodik a táborokban. Ezekből a számokból az is látszik, hogy egy, a jövőben nagy hullámban érkező menekültáradat esetén egy esetleges humanitárius-katasztrófa sajnos reális eshetőség. A menekültügyi hatóság immár 19 éve biztosítja a humanitárius segélyt a leginkább hátrányos helyzetű, arra jogosultak részére, gondoskodik a lakhatás megoldásáról, illetve az alapvető, létfenntartáshoz szükséges erőforrásokat, valamint az érintetteknek jogsegélyt biztosít közvetlenül, vagy más szervekhez irányítás útján.
1995: Knini menekültek Szerbia, főképp Vajdaság felé tartó konvoja
Serbia Insajd: Szabadkán kb. kétszáz főre becsülik a város határán fekvő szeméttelepen, a parkokban és közeli erdőkben illetve a temetőkben csellengő közép-ázsiai menekültek számát. Nyilván senkinek sem hiányzott egy újabb kezelendő probléma, de ez még nem tűnik annak a mennyiségnek, amit még ne tudna "lábon kihordani" a város. Viszont ha itt, a Schengen határában, a "kertek alatt" eszkalálódik a helyzet, akkor nem kizárt, hogy Szabadka második Calais-vá válik, ahol két éve sikerült a Szabadkánál nem sokkal kisebb város lakóinak mindennapi életét éveken át megkeserítő, úgynevezett "dzsungelt" felszámolni. Zömében afgán és pakisztáni menekültek ezrei a város határában lévő illegális menekülttáborból (vagyis a szóban forgó dzsungelből) próbáltak átkelni a La Manche-csatornán, az angliai jobb élet reményében. Önök, avagy más hatóság, esetleg NGO-szervezet készül vészforgatókönyvvel egy, a mainál jóval nagyobb szabadkai menekültáradat kezelésére?
Jelena Marić: Mint már említettem, teljes körű választ e tárgyban nem tudunk adni. A Szerbiában teljesen illegálisan tartózkodó külföldiek esetén a rendőrség az illetékes, arról tájékoztatnám az olvasóikat, hogy milyen lépéseket tett a Menekültügyi Hivatal: a Banja Koviljača-i tábor mellett egy másik, 200 fő befogadására alkalmas tábort is nyitottunk idén júniusban Vogovađán. (Banja Koviljača Drina-parti nyugat-szerbiai kisváros, közvetlenül a boszniai Szerb Köztársaság határa mellett fekszik, Vogovađa pedig egy egészen kis település Közép-Szerbiában.) Tekintettel arra, hogy további növekedés várható az azilumot kérő külföldiek számát illetően, újabb 500-600 fő befogadására alkalmas objektumot is keresünk éspedig olyat, ami nem keltené a gettósítás érzetét a jövendő lakókban.
Serbia Insajd: A Schengeni Egyezmény-tag magyar határőrség hőkamerákkal, lovas határőrökkel, helikopterekkel gyűjti be a menekülteket és a hatályos nemzetközi egyezmények alapján toloncolja őket vissza Szerbiába. Bizonyos szempontból nem fair, hogy ismét a szerb államnak és a polgárainak a nyakába varrják ezeket az embereket, hiszen Szerbián aztán nem múlna, ők minden további nélkül továbbengednék a menekülteket Nyugatra. Nyújt valamilyen segítséget az EU Szerbiának a menekültkérdés rendezéséhez?
Jelena Marić: Az EU nem, viszont az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) anyagi támogatásban részesíti Szerbiát e feladatainak ellátása érdekében, azonban pont az idén jelentősen csökkentették Szerbiának az erre a célra juttatott támogatást.
Serbia Insajd: Szabadkán a Baptista Szeretetszolgálat és a Kelet-Európai Misszió önkéntesei osztanak a menekülteknek élelmiszert. Emellett van lehetőségük például tisztálkodásra? Olyan hely a városban, ahol senki sem firtatja, hogy honnan jöttek, de legalább heti egyszer-kétszer le tudnak zuhanyozni? Mert az gondolom senkinek sem hiányozna, hogy fertőzéseket kezdjenek terjeszteni. És főképp, most, hogy jön a tél, melegedőket igénybe vehetnek?
Jelena Marić: Nem tartozik a hatáskörünkbe, érdemi választ nem tudunk adni.
Serbia Insajd: Akár az Önök szervezete, vagy akár más, esetleg NGO-szervezet tud érdemi jogsegélyt nyújtani a menekülteknek? Ha tud ilyen konkrét szervezetekről, melyek azok? És főképp olyanokra gondolok, akik tényleg érdemben foglalkoznak konkrét ügyekkel, mert melyik copypaste-huszár nem szeretne egy marék dollárt, vagy eurót kapni, akár ösztöndíj, akár tanulmányírás honoráriumának a formájában, esetleg mindezt még konferencia-turizmussal is megfejelni, netán tudományos fokozatot is szerezni, egy kevés terepmunkával és annál több Ctrl+C, Ctrl+V-vel.
Jelena Marić: Együttműködünk NGO-val: a CZA Menekültvédő Központtal, akik érdemi jogsegélyt tudnak nyújtani.
Serbia Insajd: Nyilván a menekültek közül sem mindenki egytől-egyik a Földgolyónk erőforrásai egyenletlen eloszlásának vétlen áldozata. Például Banja Koviljačán négy afgán megerőszakolt egy újságírónőt, míg Szabadkán a téglagyár őrét verték meg, mert nem engedte feltölteni a menekültek mobiltelefonját, illetve a menekültek terménylopásban is gyakran részt vettek. A (bennszülött) polgárok kapnak azzal kapcsolatban valamilyen speciális felvilágosítást, hogyan védhetik ki a menekültek bűncselekményeit, valamint, hogy a városnak és határának mely területei a leginkább veszélyeztetettek ilyen szempontból?
Jelena Marić: A Banja Koviljačán történt állítólagos nemi erőszakkal kapcsolatban egy menedéket kérő személy ellen folyik az eljárás, a másik három személyt minden gyanú alól felmentettek. A szabadkai incidensről nem hallottunk. Hangsúlyoznám, hogy a Banja Koviljačán történt eset az egyetlen, amikor egy menedékjogot kérő ellen folyik eljárás, míg bűncselekmények áldozatává sajnos gyakran váltak ezek az egyébként is kiszolgáltatott emberek. A mi hatóságunk is érdemben részt vállalt a menedék-kérők elleni bűncselekmények visszaszorításában.
Serbia Insajd: Olvasóink nevében is köszönjük szépen az interjút.