Film készült minden idők legnagyobb jugoszláv kosarasáról

A világhírű szerb sportoló, Radivoj "Žućko" Korać 1938 november 5-én született a vajdasági Zomborban. Gyermekkorát egy ideig Likában töltötte, ahonnan édesapja, Bogdan származott. A fiú érdeklődése már korán a kosárlabda felé fordult, tizenhat évesen lett az OKK Beograd játékosa. A sportkarrier mellett egyetemi tanulmányokat is folytatott, villamosmérnökként diplomázott.

A jugoszláv válogatottban 1958-tól szerepelt, 1960-ban pedig a Jugoslovenski sportski list napilap az év sportolójának választotta. Összesen 175 nemzetközi meccsen vetették be; ebből egy olimpián, két világbajnokságon és három Európa-bajnokságon játszott. Öt ezüstérmet és egy bronzot nyert a jugoszláv csapattal. A római ötkarikás játékokon a verseny legeredményesebb kosárlabdázója volt.

Négy alkalommal választották az európai "All Stars" válogatottba. De klubjátékosként is jeleskedett: a jugoszláv liga pontlövő listáját hét szezonon keresztül vezette, ami azóta is rekordnak számít. 1965-ben az OKK egyik, a svéd bajnokságot vezető Alvik elleni mérkőzésén egymaga összesen 99 pontot szerzett. (A találkozó végeredménye 155:57 volt.) Az OKK-hoz sokáig hű maradt, olyannyira, hogy még a Crvena Zvezda átigazolási ajánlatát is visszautasította, mígnem 1967-ben a belga Standard Liège-hez szerződött.

1969-ben – harmincéves korában – Szarajevó közelében autóbalesetet szenvedett és életét vesztette. Az állami kosárlabdaszövetség döntésének értelmében halálának emléknapján (június 2.) a titói Jugoszláviában tilos volt kosármérkőzést játszani.

Gordan Matić filmjét 2012. február 16-án mutatták be a belgrádi Sava Centar nagytermében. A Vladimir Aleksić és Katarina Radivojević főszereplésével készült alkotás (Žućko – Radivoj Korać története) a játékfilm és a doku speciális elegye. A Žućko felidézi a világhírű sportoló életének legfontosabb eseményeit. A második világháború alatt például a korábban Horvátországban letelepedett Korać családnak menekülnie kellett, keserves megpróbáltatásokon mentek keresztül. A kommunizmus kezdeti éveiben aztán a nagymúltú pravoszláv papcsaládból származó édesapa megjárta Goli otok poklát.

A vásznon Radivoj sportkarrierjének és magánéletének hiteles ábrázolását látjuk, sőt, a filmben még Tito és a Nobel-díjas Ivo Andrić alakja is feltűnik, hiszen Korać mindkettőjükkel személyesen találkozott.

A legenda szerint ő ismertette meg a belgrádi fiatalokkal a korabeli nyugati zenei trendeket, hiszen külföldi meccseiről hazatérve sosem mulasztotta el, hogy különféle lemezekkel felszerelkezve érkezzen. Mint már említettük, egyetemi hallgatóként is kitűnt társai közül, különösen penge volt idegen nyelvekből, ezen kívül az irodalom és a festészet értő befogadása is közel állt hozzá. A filmből mindezek szintén kiderülnek, ahogy az is, hogy a temetésen Tito elnök különleges rendelkezésére Radivoj Korać koporsóját a jugoszláv vörös csillagos zászló helyett az olimpiai lobogó fedte. "Nagyobb volt az államnál, hiszen az egész világé volt" – hallható az egyik gyászbeszédben.

Žućko-emlékfilm a titói Jugoszlávia idejéből, megható képsorokkal

A Nemzetközi Kosárlabdaszövetség 1971-ben egy emlékkupát hozott létre Korać tiszteletére. A díj 2002-ig létezett, ezután Szerbia és Montenegró nemzeti bajnokságának trófeáját keresztelték át erre a névre. Az eredeti Žućko-kupa ma Belgrádban van. Radivojt egyébként a FIBA 1991-ben minden idők 50 legsikeresebb kosarasa közé választotta.