Posztunkban néhány címszó erejéig igyekszünk bemutatni a szerb főváros egy-két új jellegzetességét. A spanyol villamosról és az orosz motorvonatról már korábban írtunk (mindkettő piros), a kínai Ada-híd kapcsán pedig megtették ezt helyettünk mások.

A legfontosabb újítás mindenképpen a BusPlus. A chipkártyás rendszert február elsejével vezették be, gyakorlatilag egy szemvillanás alatt. Az első érintőképernyős készüléket tavaly augusztusban lehetett látni egy-két meghatározott járaton, ezeket még csak az arra érdemesek (értsd: a havibérletesek szűk köre) használhatták. A többség ekkor amúgy is az új, rendkívül informatív megállójelző táblákkal volt elfoglalva.

A tesztelések idővel persze kibővültek, viszont az emberek gyakorlatilag kizárólag a régi bérleteiket és az ósdi lyukasztókba való (immár nyugodtan mondhatjuk: elavult) papírfecniket használták, már ha egyáltalán érvényesítették azokat. Érthetetlen módon ugyanis a belgrádi ellenőrök az utóbbi 1-2 évben rászoktak arra, hogy neonzöld láthatósági mellényt viseljenek, így az utasoknak még időben feltűnt a várható ellenőrzés ténye, amiből az következett, hogy sokan napokig jártak egyetlen jeggyel, amit aztán csak a neon-riadók alkalmával kellett kicsipkézniük. Ezeket meg a helyi népszokás szerint a lyukasztókban "felejtették", így a később felszállók könnyen szert tehettek egy érvényesített jegyre. Az új rendszerrel együtt viszont újfajta kallerek jelentek meg, ők már elvileg hétköznapi ruhában járnak, épp csak van náluk egy hordozható kütyü, amivel a BusPlus kártyáinkat ellenőrzik. A mindentudó masina jó drága lehet, mert amióta ez a csipogós rendszer van, még egyszer sem láttam ellenőrt. Nem mintha lenne félnivalóm tőlük, hiszen becsületesen szoktam csipogtatni, bár mivel egyre kevésbé éri meg buszozni, inkább rászánok egy kicsivel több időt és sétálok. Biciklizni a szerb fővárosban továbbra is életveszélyes, csak a legtapasztaltabbaknak ajánlom. UPDATE 2015-ből: Ez hülyeség, amióta végleg ideköltöztem (egy éve), rájöttem, hogy egyáltalán nem életveszélyes Belgrádban biciklizni, csak nem árt hozzá ismerni a kerékpárosbarát útvonalakat. Szóval a Kneza Miloša utcán ne bringázzunk, vagy ha mindenképp muszáj, akkor a járdán. Ellenben helyette választhatjuk a párhuzamos, de sokkal kevésbé forgalmas Balkanska és Sarajevska utcákat, vagy a másik oldalon a Resavskát.

A BusPlus (mely nevével ellentétben nemcsak autóbuszon, hanem villamoson, trolin és a BG:VOZ-on is használható) lényege nem túl meglepően a következő: némi kezdőtőke segítségével szert tehetünk a bankkártya méretű plasztikdarabra, melyre ezután a városszerte megtalálható kioszkoknál feltölthetünk bármekkora kreditet. (Ugyanitt a mobilunkra is tehetünk akár potom 100 dinárt is, mivel Szerbiában köztudottan három dolgot lehet minden bokornál: brunyálni, kártyával fizetni és telefont tölteni...) A járművekre való felszállást követően elég csak a tárcánkat hozzáérinteni a leolvasóhoz, mely máris megszabadít minket egy kisebb összegtől. Ha nem vigyázunk, akkor viszont az épp leszálló utasok valamelyike szabadíthat meg bennünket az egész brifkónktól.

A chipkártya érvényesítése a bérleteseknek is kötelező, gondolom statisztikai megfontolások miatt. Igaz, az ő esetükben az első néhány hónapban csak figyelmeztetni fog a közlekedési társaság, büntetést fizetniük csak egy későbbi időponttól kell majd. A bérletek egyébként arcképesek, és kizárólag havi, illetve félhavi rendszerben értékesítik őket, hetijegy jelenleg nincs. Mindez mai állapotában nem sokban különbözik a Budapesten is megszokott vonaljegyezéstől, azonban szinte korlátlanul továbbfejleszthető: különböző időalapú konstrukciókat (pl. 1 óra korlátlan átszállással) vagy napi felső limitet lehet bevezetni viszonylag egyszerűen. A tervek szerint a napijegy lesz a következő állomás, amelyet a hétvégi jegy követ majd.

Ilyen volt – ilyen lett

A chip-kártya léte már önmagában is előrelépés, hiszen a korábbi papírjegyekkel az volt az egyik legfőbb gond, hogy az időnkénti random áremeléseket követően elveszítették az érvényességüket. Egy viszonylag nagyobb összeggel tehát jó előre bebiztosíthatjuk magunkat, persze így meg a kártya esetleges elveszítésétől lehetnek álmatlan éjszakáink. Az automaták egyébként minden egyes érvényesítésnél kijelzik, hogy mennyi kreditünk van és az hány további utazásra elegendő az adott zónában. (Zónahatáron kívülre utazóknak az érintőkijelzőn ki kell választaniuk a megfelelő opciót, majd a gép ezután a drágább összeget vonja le. Nem tudom, hogy ez mennyi, nem járok arrafelé, de igazából agglomerációs falvakra kell gondolni, melyek valamiért közigazgatásilag Belgrádhoz tartoznak, tehát olyan, mintha távolsági busszal menne az ember.) Az éjszakai buszokra továbbra is külön jegyet kell venni a kalauztól, de ezeket a járatokat amúgy sem a városi közlekedési társaság működteti, hanem jellemzően magáncégek.

Szimpatikus klasszika-filológusok megjavítanak egy működésképtelen chip-olvasót

A második ilyen fejlesztés jelenleg még kísérleti stádiumban van: az ígéretek szerint 2012 végéig megvalósul a GPS-es nyomkövetés és előrejelzés teljes kiépítése. A fejlesztési koncepció alapján egyelőre biztosnak látszik, hogy a megállókban elhelyezett elektronikus táblákon figyelemmel kísérhetjük, hogy az egyes járművek milyen távolságra vannak tőlünk és hány perc múlva fognak megérkezni. (A közlekedési dugók nagyon gyakoriak, ezért a menetrendre sokszor szinte értelmetlen hagyatkozni.) Ezekhez az adatokhoz az interneten is hozzáférhetünk majd, tehát már a megállóba való kiérkezésünk előtt megtudhatjuk, hogy egyáltalán érdemes-e elindulnunk, és ha igen, akkor mikor. Nem utolsó sorban a pillanatnyi dugóhelyzetről is tájékozódhatunk. Ha nincs mobilnetünk, de van térerőnk, akkor pedig információs SMS-t kaphatunk a kívánt járatszámhoz tartozó kód elküldésével. (Szerbiában egyébként nagy divat SMS-ben fizetni parkolásért, mozijegyért stb.)

Nem tartozik szorosan a bejegyzés tárgyához, de márciusban megkezdék a szerb főváros vadiúj, kóborkutya-, guberáló- és elméletileg szagbiztos, földbe süllyesztett szeméttároló konténereinek széleskörű kiépítését. Ugyan néhány helyen eddig is voltak ilyenek, de most pl. Vračar kerületben minden utcasarkon lesznek. Csak erre a fejlesztése 2020-ig (akkor lesznek Európa kulturális fővárosa, ha minden összejön) mintegy 228 millió eurót szánnak.

A képen látható fémedény csak a kuka bemeneti "zsilipje", a
tulajdonképpeni hulladéktároló pedig az utca szintje alatt található.