A Carpathia fiatal utasának naplója
Egy eszéki tanítónő, bizonyos Marija Bartowski nemrég előkerült, százéves naplójából most hoztak először nyilvánosságra részleteket a Nedeljni List hetilapban. A naplóbejegyzés az elsüllyedt Titanic utasait mentő Carpathia gőzösön történtekről számol be.
A New York-ból Fiumébe (Rijeka) tartó fiatal nő 1912. április 15-én hétfőn már negyedik napja hajózott. Az ébredező utasok közül sokan a fedélzeti zajos kapkodásból arra gondoltak, hogy az ő hajójuk süllyed:
"Reggel fél hat körül ébredtem, a kajütünkből egy magyar hölgy már ébren volt, és járt is kinn a fedélzeten. »Süllyed a hajónk!« – kiáltotta zokogva… Én erre azt mondtam, hogy lesz ami lesz, még sem mozdulok egy tapodtat sem. A kabinból egy másik utastársnőm kipattant az ágyból, gyorsan felöltözött és kiment körülnézni. Vagy húsz perc múlva tért vissza és ezt mondta: »Nem a mi hajónk süllyed, hanem a White Star Line társaság Titanic-ja! Tizenkilenc* mentőcsónakkal érkeztek a hajótöröttek.« "
Mindezt így írta le a másodosztály 50-es számú kabinjának utasa a naplójában. Az egyedülálló hölgy pedánsan vezette naplóját 1911. november 29-től, amikor Eszékről New Yorkba indult, egészen 1912. május 6-ig, amikor is Fiumében kikötöttek. A napló többi részét töltőtollal írta, míg a Titanic hajótöröttjeinek mentéséről szóló részt ceruzával.
"Körülbelül 1500 ember veszett oda. Főleg férfiak. Szörnyű baleset. A hajósok nem is emlékeznek rá, hogy mikor volt utoljára ilyen. Egy jéghegy szétvágta a gőzhajót és háromnegyed óra alatt elsüllyedt a világ legnagyobb gőzhajója. A kapitány nem hagyta el a süllyedő hajót. Van aki úgy meséli, hogy agyonlőtte magát, míg mások azt mondják, hogy elsüllyedt a hajóval együtt. A mi hajónk úgy fest, mint egy hadszíntér. A túlélők kétségbeesve bolyonganak. Egy anya a gyermekeit keresi, egy nő a férjét, de nincsenek, a tenger elnyelte őket. Főleg nők menekültek meg, közülük is főképp asszonyok, na meg gyerekek. A gőzhajó matrózai a férfiakat revolverrel tartották a süllyedő hajón. A férjek nem tarthattak a feleségeikkel, gyerekeikkel, a saját hullámsírjukban kellett maradniuk. Szörnyű! Az a sírás és jajgatás! Oh, hajótörés, mily félelmetes vagy."
A Carpathia kapitánya, Arthur Henry Rostron gondolkodás nélkül sietett a Titanic megmentésére, miután az SOS-jelzéseket észlelték. A 43 éves hajós mindezt annak ellenére tette, hogy a jéghegyekkel teli tengerszakasz a saját hajójára és utasaira is veszélyt jelentett. Bízott a 165 méteres, akkor kilenc éves hajójában és amennyire tőle tellett, 15 csomóval haladt a hajótöröttek megsegítésére. A tapasztalt hajóskapitány több, mint 700 embert mentett meg. A hajó visszafordult, hogy a hajótörötteket elvigyék eredeti úticéljukhoz, New York-ba.
"Nézem, hogyan emelik őket át a mi hajónkra. Oh, nem, az egyik csónak alján egy megmerevedett holttest, míg a másikban még kettő… Az egyik férfi abba az örvendezésbe halt bele, hogy kimentették. Miután kihúzták, azonnal meghasadt a szíve! Egy előkelő kinézetű hölgy nevet; meghibbant, eltűnt a férje és két gyereke... van rá elég oka… Az öltöző minden szögletében hajótöröttek ülnek. Kevés férfi menekült meg… Egy kranji a kislányához horvátul beszélt. Megkérdeztem, hogy van, mi történt? Elmondta, hogy a fivérével fogták a kislánya kezét. A kislányt befogadták a hajóra de a férfiakat visszazavarták. »Én nem hagytam magam, felugrottam a mentőcsónakra, de a fivérem a hajón maradt… 28 éves. Európában hagyta a feleségét és öt gyereküket. Szegény özvegy!« Számtalan példa, egyik szomorúbb, mint a másik. Két francia kisfiú, egy három- és egy ötéves, az apjukkal tartottak New York-ba az anyjukhoz. Gyönyörű kisgyerekek, és most már félárvák. A vezetéknevük Hoffman."
Branimir Bartowski, a tanítónő 76 éves unokája mutatja a naplót
* Az infó téves, csupán tizenhét mentőcsónak érkezett a Carpathiára, amit a tanítónő persze akkor még nem tudhatott.
