Autonómia-modellek
A Finnországhoz tartozó Ålandnak nincs sok köze Szerbiához, és a többi volt jugoszláv tagállamhoz, amely területek hírei blogunk fő profilját képezik. Annál több viszont a jól megvalósított etnikai kisebbségi autonómia-modellhez, ami a vajdasági magyarság apropóján szintén a blogunkon gyakran feldolgozásra kerülő téma.
Egyik törzsolvasónk, Deák Tamás két hete foglalta össze a nemzetiségi területi autonómia-sikersztorik között mindig is előkelő helyen emlegetett Dél-Tirol történetét, rá egy hétre pedig egy remek Katalónia-posztot szállított. Свобода nicknevű olvasónktól a Finnországhoz tartozó, svéd többségű Åland-szigetek autonómiájának történetét hozzuk le most, az e heti "autonómia-modell különszámunkban" (természetesen neki is jár a köszönet), Rothstein pedig azt ígérte, hogy félig baszk, félig temesvári magyar ismerőse küld egy Baszkföld összefoglalót, mihelyst előkerül a jelenleg utazgató srác, de Québec, a Krími Autonóm Körzet, a moldáviai gagauzok, a belgiumi németek autonómiája stb. még arra várnak, hogy a reméljük hagyománnyá váló, olvasói "autonómia szombat" sorozat részeivé váljanak. Illetve természetesen a "kemencéhez", vagyis esetünkben Vajdasághoz is vissza lehet térni. Megírhatjátok véleményeteket a Magyar Nemzeti Tanácsról, vagy bármilyen egyéb vajmagyar autonómia-vízióról.
Az Åland-szigetek (finnül: Ahvenanmaa) a Botteni-öböl bejáratánál, Svédország és Finnország között nagyjából félúton helyezkednek el. A legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok szerint 28.354 lakosuk van, 91,2%-uk svéd, 5%-uk pedig finn anyanyelvű.
A főváros (egyben a szigetcsoport egyetlen városa) Mariehamn, madártávlatból
Történelme során többnyire svéd fennhatóság alá tartozott, a lakosságát is betelepült svédek adták. 1809-ben az évszázados svéd-orosz nagyhatalmi vetélkedést lezáró fredrikshamni béke Oroszországhoz csatolta, ettől kezdve a Finn Nagyhercegség része.
Kastelholm - a régi svéd rablóvár
A változás ideje az orosz forradalmakkal jött el. A cár (egyben finn nagyherceg) trónfosztásával megszűnt az orosz uralom jogi alapját adó perszonálunió, majd a bolsevik hatalomátvétel után Lenin deklarálta a népek önrendelkezési jogát is. Több se kellett a finneknek: napokon belül kikiáltották a Finn Köztársaságot. Ezt rövidesen a szovjetek és a többi jelentős hatalom is elismerte.
A finnek természetesen a nagyhercegség teljes területét akarták, de Ålandra a svédek is bejelentették az igényüket. 1920-ban a helsinki kormány elfogadott egy autonómiatörvényt, de a szigetlakók svéd támogatásban bízva elutasították. Az ekkor még el nem ismert ålandi parlament vezetői a szigetlakók közel 90%-ának az egyetértésétől kísérve Stockholmhoz fordultak, hogy annektálja a szigetet. A finn válasz két politikus, Julius Sundblom és Carl Björkman bebörtönzése volt hazaárulásért.
A svéd vezetés azonban nem volt egységes a kérdésben. V. Gusztáv király és a hozzá közel álló pártok ugyan egyetértettek az annexióval, de támogatásuk megrekedt verbális szinten. Az 1920-ban kormányra került szociáldemokraták viszont a status quót preferálták.
Az ügyet végül Hjalmar Branting miniszterelnök és a brit diplomácia kezdeményezésére a Népszövetség Tanácsa elé vitték. Az 1921. decemberi döntés értelmében Åland finn maradt, de fegyvermentes övezetté nyilvánították és széles körű autonómiát is kellett kapnia. (Jellemző, hogy a tárgyalásokon Finnországot egy Carl Enckell nevű, svéd származású diplomata képviselte...) A pontos szabályok kidolgozásában mindkét állam mellett a nemzetközi közösség is részt vett. Az ekkor elfogadott autonómia-törvény nagyrészt a finnek 1920-as javaslatán alapult. Időtállóságát bizonyítja, hogy mindössze kétszer módosították: 1951-ben, majd 1993-ban. Az első választásokat 1922-ben tartották, a közben kiengedett Sundblom lett az új parlament elnöke, az első ülésnap, június 9. pedig a nemzeti ünnep.
A 30-as években reális veszély volt, hogy a nácik vagy a szovjetek lerohanják a szigeteket, ezért erre az esetre a két ország közösen készített erődítési terveket. A helyiek és – nem utolsósorban a szovjetek – erélyes tiltakozására végül ez az ún. Stockholm-terv fiókban maradt, Ålandot pedig ismételten demilitarizáltnak nyilvánították. Egyébként ma is az, olyannyira, hogy a helyiekre a finn sorkötelezettség sem vonatkozik, sőt önkéntes katonák sem lehetnek ålandi státusuk elvesztése nélkül.
A szigeteknek saját parlamentje van (Lagtinget), ami a tartomány belügyei mellett vétójoggal bír az autonómia-törvény módosításaival kapcsolatban. A politikai élet kiegyensúlyozott, per pillanat hat, hagyományos ideológiák mentén szerveződött párt a Lagtinget tagja, a legnagyobb csoport a Centrumpárté 7 fővel, a miniszterelnököt (lantrådet) a hatfős szociáldemokrata frakció adja. Emellett a szigeteknek van egy delegáltja a helsinki parlamentben is, ő többnyire a szárazföldi svédeket képviselő Svéd Néppárttal szavaz együtt.
Lagtinget - a sziget parlamentje
A Lagtinget döntési joga szinte mindenre kiterjed, így inkább azokat a területeket sorolom fel, amelyek finn hatáskörben maradtak: külpolitika, bírósági rendszer, a legfontosabb jogszabályok és az országos szintű adók és vámok. Minden másban lényegében független államként működhet a szigetcsoport.
Åland zászlaja
Fontos szerv az Ålandi Bizottság (Ålandsdelegationen), élén a kormányzóval. Őt és két további tagot a finn elnök, kettőt a helyi parlament nevez ki, de mindegyiküknek helyi lakosnak kell lennie.
Camilla Gunnell - Åland szociáldemokrata miniszterelnök-asszonya
Åland egynyelvű, vagyis az iskolák, hivatalok, bíróságok egyaránt csak svédül működnek, a finn nyelvet csak speciális körülmények esetén lehet használni. (Megjegyzem, hogy a kontinentális Finnország 320 településéből további három szintén egynyelvű svéd, 12-ben pedig a finn csak kisebbségi nyelv. Ez a nyelvtörvény is érdekes és példaértékű, például innen ered a Közép-Európában is elterjedt 20%-os norma). Az oktatás is svédül folyik, a szárazfölddel ellentétben a finn nyelv csak választható, míg az angol például kötelező. Egyetem mondjuk nincs, csak alacsonyabb szintű főiskolák, de Turkuban (Åbo) lehet svédül tanulni és már az uniós tagság előtt minden skandináv ország diplomáit elismerték. A szigeteknek saját zászlaja, címere és himnusza van, saját útlevelet és az bélyegeket adnak ki, mint a mellékelt ábrán is látható. Van színházuk, helyi médiumaik, könyvkiadóik, vagyis minden, ami a kulturális önállósághoz szükséges.
Mariehamni templom - a teljes lakosság evangélikus
Fontos elem a helyi lakosok státusa. Földje például csak helyinek lehet, nekik van ålandi szavazati joguk, ők alapíthatnak céget s tölthetnek be közhivatalt. Ålandinak alapvetően az számít, akinek mindkét szülője itt él(t). A bevándorlás nem egyszerű: csak legalább öt éve helyben élő, svédül kifogástalanul beszélő, finn állampolgárságú személyek kaphatnak státust. Elveszíteni ezt viszont annál könnyebb: aki öt évig máshol él, többé nem számít ålandinak.
Gazdasági tekintetben a szigetek GDP-je magasabb (kb. 56 ezer vs. 36 ezer dollár/fő), életszínvonala viszont valamivel alacsonyabb az anyaországnál (Skandináviáról beszélünk, azért nem éheznek...) Ålandnak joga van helyi adók kivetésére, emellett törvény írja elő, hogy a finn állam teljes bevételének 0,45%-át minden évben visszajuttatja a szigeteknek az ott beszedett adók és vámok ellentételezéseként. Ennek a 200 millió eurót közelítő összegnek a koordinálása az Åland Bizottság feladata.
Gondolom nem meglepő, hogy a szigetlakók alapvetően elégedettek a helyzetükkel. Az Åland Jövője nevű függetlenségi párt ugyan rendre szerez 2-3 mandátumot, de a nagy többség lojális maradt a finn államhoz.
Lehet vitatkozni velem, de szerintem bármennyire mintaszerű is Åland helyzete, abszolút egyedi és nehezen másolható. Ehhez kellett a skandináv mentalitás, a nemzetközi körülmények szerencsés együttállása és hogy a két nemzet kapcsolatát nem terhelték múltbéli bűnök. Szerintem itt Közép-Európában, ahol szinte mindenki megpróbált már kiirtani mindenkit és általános a sérelmi alapú gondolkodás és politizálás, nem nagyon van esély hasonlóra. [Ezt az okfejtést kiegészíteném azzal, hogy az ún. "szigetautonómiák" a földrajzi sajátságukból adódóan is "külön állatfaj". - Styxx]
Az autonómia-mintasziget címere
És végül aki plusz információkra kiváncsi:
Az 1921-es népszövetségi döntés
Az autonómia-törvény (nem hivatalos angol fordítás)
A jelenlegi finn nyelvtörvény (szintén nem hivatalos angol fordítás)
Åland in Brief, a helyi kormány angol nyelvű kiadványa
Susanne Erikson: The Example of Åland: Autonomy as a Minority Protector
(a szerző az ålandi parlament vezető jogtanácsosa)
Illetve egy könyv: Lauri Hannikainen – Frank Horn: Autonomy and Demilitarisation in International Law: The Åland Islands in a Changing Europe; Hága, 2007.
(Hasznos infók vannak a Wikipédián is, de ezt gondolom link nélkül is megtaláljátok.)
