A Dusev-Janić Nataša-ügyben kifejtett véleményemben soha sem állítottam, hogy Szerbiába visszaigazolása egy fehér-fekete történet, Magyarország teljesítse minden kívánságát, hiszen jóval árnyaltabb ez a sztori.
Csonka Gábornak, a kajakozónő (egykori?) menedzserének egy valamiben viszont teljesen igazat adok:
"Múlt hétfőn a Magyar Olimpiai Bizottság elnökéhez, Borkai Zsolthoz lettünk volna hivatalosak. Már elindultunk Budapestre, amikor az elnök titkárnőjén keresztül üzente: az utóbbi idők rossz hírei miatt nincs miről beszélnie Natasával. Ezt egy olimpiai bajnok nem teheti meg egy másikkal, egy férfi nem viselkedhet így egy nővel, akármilyen sérelme is van."
Borkai Zsolt az életben olyan dolgokat ért el, amiért a legtöbb ember megemeli a kalapját: a lólengés olimpiai bajnoka, egy olyan fontos nagyváros, mint Győr polgármestere, a Magyar Olimpiai Bizottság Elnöke, szépségkirálynő lányának az udvarlója a 200 méter mellúszást világcsúccsal nyerő olimpikon, Gyurta Dániel.
De most tényleg, még ha ki is van akadva Janićra, nem lehetett volna fogadni és négyszemközt, a sajtó jelenléte nélkül akár a rosszallását kifejteni, hogy: "Baz+ Nati, ezt nem így kellett volna!"?
De ez a megtelefonáltatom a titkárnőmmel, hogy nincs miről beszélnünk, miközben az illető már úton van, na ez nagyon szánalmas hatalomfitogtatás.
