Alaposan beledurrantott a horvát belpolitika nullás lisztjébe a kaposvári törvényszék tegnapi, a horvát miniszterelnök-helyettesre (és egyben gazdasági miniszterre) letöltendő börtönbüntetést kiszabó ítélete.
Radimir Čačić (akkor még mint ellenzéki politikus) még 2010 januárjában az M7-esen belerohant Chrysler C300-asával az előtte haladó Skoda Fabiába. A Fabia két utasa (a könnyebben megsérült sofőr idős szülei) közül egyik a helyszínen, míg a másik 10 napon belül meghalt. Az első fok feltételes szabadságvesztést szabott ki. Nem sikerült egyértelműen tisztázni az eset összes körülményét: valószínűleg túllépte a sebességhatárt a horvát politikus, de hogy mennyivel, az pontosan nem derült ki, a látási viszonyok bizonyára rosszak voltak, de nem derüt ki fehéren-feketén, hogy a baleset idején volt-e köd, illetve, hogy a Fabia mindkét helyzetjelzője működött-e, vagy mint Čačić állítja, nem. A bíró indokolásában kitért a helyszínelő rendőrök hanyagságára is: az első csapat a megyehatár miatti illetékességük hiányára hivatkozva nem is intézkedett, majd a második turnus nem jegyzőkönyvezte a hátsó helyzetjelzővel kapcsolatos észrevételeket. Egyébként az sem derült ki egyértelműen (ami ha bebizonyosodik, hogy elmaradt, akkor viszont Čačić számára enyhítő körülmény) hogy a hátsó ülésen utazó áldozatok vajon bekapcsolták-e a biztonsági övet?
Čačićot váratlanul érte a szigorú másodfokú verdikt. Nem is volt a tárgyaláson, hanem egy hivatalos horvát állami delegációval Katarból hazafelé repülve értesült a számára lesújtó hírről. Korábbi ígéretéhez híven, azonnal lemondott minden tisztségéről. (Túlságosan nagy mozgástere nem nagyon maradt. A Ráktérítőtől északra azért bajosan találni annyira durva banánköztársaságot, amelyik miniszterelnök-helyettese nem mondana le azonnal, ha egy szomszédos országban halálos közúti balesetért jogerősen börtönre ítélnék.)
Míg Matolcsy a gazdasági miniszteri székből nem kizárt, hogy a jegybank elnöki foteljébe fog átülni, addig horvát kollégája a jelek szerint a börtönben folytatja az ülést.
Az Index.hr publicistája szerint a horvát közvélemény két táborra szakadt: az elsöprő többség megkönnyebbülve fogadta, hogy végre-valahára sikerül a kormánynak megszabadulnia a horvát gazdaságot csőd szélére juttató, sikertelen, gőgös, konfliktusokat gerjesztő politikacsinálójától, aki az elmaradt befektetések, a növekvő munkanélküliség, a GDP-visszaesésének és az elhibázott projektek első számú felelőse, míg a kisebbségi különvélemény szerint a horvát kormány az egyetlen szavahihető embere nélkül maradt.
Čačić nem a legnagyobb horvát kormánypárt, a miniszterelnök Zoran Milanovićot is adó SDP (szociáldemokraták) politikusa, hanem a koalíciós partner HNS-é (Horvát Néppárt Liberális Demokraták). A globális gazdasági válságban a gazdasági miniszteri poszt kétségkívül a legfontosabb tárca, így a négy miniszterelnök-helyettes egyikét, a miniszterelnöknek nem is párttársát, Čačićot Milanović kormányfő kvázi mint kettes számú miniszterelnököt is prezentálta, amit nem valamiféle udvarias gesztusként kommunikált, hanem mintegy maga elé tartott pajzsként a koalíciós partner Čačićtyal vitette el a gazdasági fiaskókért a balhét. Ezentúl ez a kényelmes felelősséghárítási lehetőség megszűnt, Milanović miniszterelnök egyedül kényszerül állni a sarat. A súlyos kormányválság bizonyára csak azért marad el, mert a korrupciós botrányait nyögő, volt kormányerő, az ellenzéket vezető HDZ továbbra is rendkívül gyönge.
A vad összeesküvés-elméletektől egyébként sem finnyáskodó horvát sajtó a Mol-INA-üggyel keresett titkos kapcsolatot a váratlan, szigorú másodfokú ítélet apropóján. Ivo Sanader volt horvát kormányfőre tegnap kérte ki az ügyész a legsúlyosabb,15 éves szabadságvesztést a MOL-INA féle 10 millió eurós kenőpénz elfogadásának, meg a Hypo-Banka korrupciós ügynek a büntetőtárgyalásán. A volt gazdasági miniszter alá nem csupán az INA ügyletei tartoztak, hanem a horvát kormány részéről a MOL-INA-Sanader-perrel kapcsolatos iratkiadás a bíróságnak is. A védők perbeszéde ma hangzik el, az elsőfokú ítélet is hamarosan megszületik. A Jutarnji List anonimitást kérő, befolyásos budapesti ügyvédre hivatkozik, és különféle, későbbi cserepozícióról tárgyal. Személy szerint természetesen bízom igazságszolgáltatásunk függetlenségében, de ha már a horvát lapok idáig nem csaptak le rá, íme egy újabb konteo-csíra: Szájerné Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke élve az ügykijelölési jogával, a túlterhelt Fővárosi Törvényszék helyett kilenc kiemelt ügyet szignált ki vidéki bíróságokra. Így került a Kaposvári Törvényszék elé az SCD-per. A Magyarországon és külföldön bejegyzett ˗többnyire offshore cégeket˗ összekapcsoló, nehezen átlátható struktúrájú cégcsoport, amely korábban százmilliárdos fejlesztéseket ígért a Balaton környékére, 2011 nyarára gyakorlatilag szétesett, zilált tulajdonviszonyokat hagyva maga után, ezt követően a magyar állam perelte be és így került az ügy a somogyi megyeszékhely bíróságára.
Ha egy Magyarországon közlekedési balesetért jogerősen börtönbüntetésre ítélt szomszédos ország miniszterelnök-helyettesének az ügye megközelíti ideahaza is a Stohl Buci börtön-dizájnerdrog-tesztjének a hírértékét, akkor nem kizárt, hogy a hazai sajtó is előrukkol néhány teóriával.
A börtönbüntetés letöltését két hónapon belül kellene a politikusnak megkezdenie, és a 22 hónapos letöltendőt "közönséges halandók" esetében általában lefelezik, vagyis 11 hónap tényleges raboskodást követően a másik felét feltételesre váltják át, ám a horvát sajtóban már elindultak a találgatások, hogy a vezető politikusnak vagy maga a magyar köztársasági elnök, Áder János ad tökön-paszulyon át, soron kívül, Geréb Ágit megelőzve kegyelmet, vagy ismét az azeri kártya kerül kijátszásra és a jogsegély útján a büntetés letöltésére Horvátországnak átadott elítéltnek Ivo Josipović horvát köztársasági elnök kegyelmez meg.
A pillanat, amikor Ivo Josipović horvát köztársasági elnök a Katarból hazatért Čačićnak a reptéren elsőként elmondta a rossz hírt.
Ha Čačić horvát börtönbe kerülne, akkor ő kegyelmezhetne meg neki.
