Horvátországban tiszta vizet öntöttek a pohárba. Nyilvánosságra hozták a különféle kedvezményeket, elsősorban kiemelt nyugdíjat biztosító honvédő háborús veteránok listáját.
A több, mint félmillió nevet tartalmazó lista szerdai internetes közzétételét követő második órában már tízezer e-mail érkezett a jegyzéket nyilvánosságra hozó honvédő veteránok minisztériumába, ugyanis a bejelentők álhonvédeket véltek felismerni.
Többek között egy olyan, 20 évig a honvédelmi minisztérium alkalmazásában álló szakácsnő háborús múltja is több, mint gyanús, aki minidig is legalább száz kilométerre volt a frontvonaltól, a hivatalos nyilvántartás szerint azonban 1474 napot töltött a háborús szektorban, és most háborús veterán nyugdíjas. (A nyilvántartásban külön szerepel a több kedvezményre feljogosító, háborús övezetben töltött napok száma és a hátországban folytatott ténykedés.)
Akad olyan kocsmatulajdonos, aki soha sem fogott puskát, mégis harcosként tartják nyilván. A kocsmája a kelet-szlavóniai fronton harcoló katonák törzshelyéül szolgált, így valószínűleg az egyik törzsvendég tiszt írhatta alá a háborús múltját igazoló iratot.
Két Vöröskereszt alkalmazott is 1200 harci nappal szerepel a nyilvántartásban. (Ilyenek az igazi békeharcosok?)
Akad olyan, tokkal-vonóval 700 fős harcoló egység, amely parancsnoka meghökkenve vette tudomásul, hogy a nyilvántartás szerint még 50 potyautas is náluk "harcolt".
Nem csupán névtelen kisemberek váltak gyanússá, hanem a Horvát Rádió Televízió 1991 - 95 közötti elnöke, Antun Vrdoljak is a lista szerint úgy szerepel, mint aki a horvát rendőrség kötelékében 880 napot töltött a háborús szektorban. (A honvédség mellett rendőri erők is elláttak harci feladatokat a horvát függetlenségi háborúban.) Ez nyilvánvalóan képtelenség, ugyanis annak óriási médiavisszhangja kellett volna, hogy legyen, ha az állami tévé és rádió első embere munka után rendőruniformisba bújt volna és kiment volna a frontra harcolni. Ráadásul nem eseti weekend-harcosként, hanem több, mint két éven keresztül.
Predrag Matiċ – Fred, a háborús honvédek minisztere azt nyilatkozta, hogy az álharcosoknak viselniük kell a következményeket, hiszen az állami juttatások ilyetén megcsapolása bűncselekmény. A bejelentéseket továbbítják az ügyészségnek és a rendőrségnek. A miniszter a potyautasoknak ironikusan azt üzente, hogy a hamis igazolások megvásárlása apropóján forduljanak a fogyasztóvédelmi felügyelethez.
A lista egyébként viszonylag trollbiztos, tehát nem pofonegyszerű vagdalkozni, beazonosíthatatlan e-mail címről, névtelenül feljelentgetni. Ugyanis nem a teljes, 502 678 nevet tartalmazó listát lehet legörgetni, hanem egyes személyekre tudunk keresni név-és utónév, valamint születési év alapján.
A regiszter nyilvánosságra hozatala megosztotta a horvát közvéleményt. Nem csupán adatvédelmi-, és személyiségi okokra hivatkozva ellenezték sokan, hanem az igazoltan a harcokban részt vettek közül is akadtak bírálói. Például a Hágában Gotovinával együtt szabadon engedett Mladen Markač tábornok sem tartja elfogadhatónak.
A volt Jugoszláviában a győztesek oldalán harcolókhoz utóbb hamis adatokkal csatlakozóknak sajnos komoly hagyománya van. Például a második világháborús partizánokat tömörítő Harcosok Szövetségéhez két tanú igazolásával lehetett csatlakozni. A számuk nem, hogy csökkent volna a természetes, elhalálozás útján, hanem a vonzó harcos nyugdíjaknak köszönhetően évről-évre nőtt. Ráadásul a Harcosok Szövetsége a szocialista Jugoszláviában az iráni forradalmi gárdához hasonlítható, vaskalapos, erkölcscsősz szerepet is betöltött. Például nem egyszer tiltakoztak a szocializmussal összeegyeztethetetlen, a „népfelszabadító háborút gyalázó" könnyűzenei dalszövegek miatt, az ilyen számok állami betiltását követelve.
A második világháború alatt (ami Jugoszláviában már akkor is, egyben lényegében polgárháború is volt) a vesztes oldalon harcolók közül akik nem disszidáltak, pedig sokan érthetően elhallgatták háborús múltjukat. E paradoxonnak köszönhető, hogy a hatalmas kereskedelmi sikernek örvendő (egyes számai kétszázezer példányban keltek el), két fiatal partizán futárfiú kalandjairól szóló, Mirko és Slavko képregényfüzetek szerzője, Desimir Žižović Buin viszont az ellenségnél, a csetnikeknél harcolt.
A legendává vált, abszurdan nevetséges kockái a kéregénynek; ahol a német katonák mindig ostobák és buták, a hős-talpraesett partizánokra pedig a fizika törvényei is legfeljebb, ha annyira vonatkoznak, mint Neora a Matrixból: "Mirko, vigyázz golyó!" "Köszönöm Slavko! Megmentetted az életemet!"