A 60 éves Ljubiša Bogdanović kedd hajnalban egy szerbiai faluban eddig ismeretlen okból megölt 13 embert, köztük egy kétéves kisgyereket és saját fiát is, valamint a szomszédos négy ház lakói közül szinte mindenkivel végzett. Feleségét súlyosan megsebesítette, az asszony állapota időközben stabilizálódott. Öngyilkosságot is megkísérelt: fejbelőtte magát, ám életben maradt, viszont állapota továbbra is válságos. UPDATE 1: időközben meghalt.

E példátlan ámokfutás nemcsak a Szerbiában élőket, hanem az összes többi jugoszláv utódállam közvéleményét döbbent izgalomban tartja. Szerbiában tegnap nemzeti gyásznapot rendeltek el.

A belgrádi Blic napilap online kiadása ma lehozta az elkövető életrajzát, amit elolvasva a legmegdöbbentőbb az, hogy abból egy büntetlen előéletű, teljesen átlagos, mi több: békés, csöndes, szorgalmas parasztember képe körvonalazódik. UPDATE 2: az időközben kihallgathatóvá vált felesége a rendőröknek elmondta, hogy ugyan soha sem beszélt róla korábban, de az ámokfutóvá vált férje rendszeresen verte. Szerbiában a tragédia kapcsán felhívták a nőket, hogy ne titkolják el, ha családon belüli erőszak áldozatai, hanem forduljanak a hatósághoz.

Ljubiša Bogdanović 1953-ban a Belgrádtól mintegy 50 kilométerre délre fekvő Velika Ivanča faluban született, ugyanúgy, mint felmenői. Az apja a bátyját, Radmilót iskoláztatta, neki azt a sorsot szánta, hogy a családi gazdaságot vigye tovább. Ljubiša természetét egyfajta kettősség jellemezte: állítólag robbanékony, ideges ember volt, ám indulatait elfojtotta, sőt kimondottan szófukar személy hírében állt. Mindenesetre tágabb környezetében szorgalmasnak és becsületesnek tartották. Gyermekkorában az egyik nagyapja foglalkozott vele a legtöbbet, aki szigorúan nevelte, gyakran meg is verte.

Mladenovacban, a közeli városban helyezkedett el (a parasztemberek gyakran vállalnak gyárakban fizikai munkát, de emellett a saját földjüket is művelik, és az állataikat is ellátják, mindez komoly erőfeszítést igényel). Még 1981-ben vásárolt egy, a kragujevaci Crvena Zastava fegyver- és járműgyárban készített, CZ 88-as pisztolyt, amit engedéllyel tartott. A szomszédoknak mindezt azzal indokolta, hogy egy gazdának kell, hogy legyen pisztolya: "ha neadj’ Isten valami történik." Vadászpuskáját a nagyapjától örökölte, de egyetlen töltényt sem lőtt ki belőle. Sőt, még a pisztolyát sem használta a tragédia előtt, a szomszédok vallomása szerint még akkor, sem "amikor szokás" a levegőbe lőni, például amikor gyermekei, vagy unokái születtek.

Nem ivott, a kocsmázást kimondottan kerülte. Nem érdekelte sem a zene, sem a sport, sem a politika. A házból semmit nem engedett, hogy eladjanak, és a családon belüli dolgokról tilos volt a fiának vagy a feleségének másokkal beszélniük. Takarékos volt, ha elég pénzt spórolt össze, akkor vagy mezőgazdasági gépeket, vagy szerszámokat vásárolt. Módosabb gazdálkodónak számított a környéken. Mindig igyekezett az elsők között vetni, ehhez a szomszédság segítségét kérte, de ő is gyakran segített másoknak.

Délszláv háborús részvételéről keveset tudni. Nem volt önkéntes, hanem 1991-ben tartalékosként hívták be, és négy és fél hónapot töltött Kelet-Horvátországban, Szlavóniában. Amikor hazatért, kerülte az ezzel kapcsolatos témát. A környezetének az volt a benyomása, hogy harci cselekményekben nem vett részt, hátországi feladatokat kaphatott, de a részleteket senki sem firtatta.

A háború után, mint korábban, szintén Mladenovacon helyezkedett el egy szlovén tulajdonú cégnél, mint fizikai munkás. Egy éve mondtak fel neki, mert leépítés volt a vállalatnál. Branko fia is ott dolgozott, de akkor neki is szintén felmondtak. A szomszédai és a barátai szerint a felmondás ugyan letörte, de nem esett kétségbe, a 15 hektáros birtokán a gazdálkodást tovább folytatta.

A hirtelen begurulásai akkor jellemezték, ha a munkában valami nem úgy ment, ahogy ő elképzelte. Munkabírásáról és munkakedvéről az is sokat elárul, hogy az elmúlt három évben kétszer is műtötték sérvvel, de ennek ellenére továbbra is ellátta a legnehezebb fizikai munkát is, az orvosai kimondott tiltására is fittyet hányva.

Pravoszlávnak vallotta magát, a karácsonyt és Szent Márknak, a család védőszentjének az ünnepét is megtartotta (slava: jellegzetes szerb családi ünnep).

Az elkövető, az áldozatok, és a mészárlás során bejárt útvonala - kép:blic.rs