A Vatikán a legnagyobb sátánfészek
"Azt szeretném bebizonyítani, hogy a volt Jugoszlávia területén zajló legutóbbi háborúban elkövetett gaztettek legfőbb felelőse a római katolikus pápa. II. János Pál és utóda, az akkoriban Ratzinger néven ismert XVI. Benedek." – írta Vojislav Šešelj önjelölt csetnikvajda és háborús usztítással gyanúsított fogoly hágai előzetesében, a fenti címen publikált könyvének előszavában, 2006-ban. Ennek a könyvnek az ajánlóját az a Tomislav Nikolić, jelenlegi szerb köztársasági elnök írta, aki a kilencvenes évek elejétől a 2008-as, politikai szakításukig a legújabbkori balkáni történelem egyik legvéresszájúbb háborús uszítójának volt a legközelebbi bizalmasa, kvázi örökös helyettese.
Šešeljre (a képen balra) figyel Nikolić
Šešelj a délszláv háború alatt megüzente a vajdasági magyaroknak, hogy kapnak egy-egy kiflit, amivel a határig kihúzhatják, csak mielőbb kotródjanak el. És hát, Toma Nikolić akkor is a jobbkeze volt.
Šešelj teljes harci díszben pózol a horvát hadszintéren
Zseniális falfirkával űztek gúnyt az erősen raccsoló, ellenségei halálát kívánó,
háborús uszító Šešeljből. (Szerbül a "halál" szó csupa mássalhangzóból áll: "smrt".
Šešelj beszédhibájából adódóan az "r" helyett, "v"-t ejt: vagyis: "Halál a logopédusokla")
Innen jutott el odáig Nikolić, hogy többek között a vajdasági magyarság számára is hatalmas, kellemes csalódást okozva az ő elnöksége alatt fogadta el a szerb parlament az ártatlan vajdasági magyarok második világháború végi, tömeges lemészárlását elítélő, e kisebbség kollektív bűnösségét végre-valahára eltörlő nyilatkozatot, valamint Áder János magyar államfővel együtt – mindketten nagyformátumú, nagybetűs és két ellel kiírt Államfőhöz méltóan – hajtottak fejet a két etnikum ártatlan áldozatainak az emléke előtt.
Tomislav Nikolić emellett bocsánatot kért a bosnyákoktól a srebrenicai mészárlásért (Šešelj – mint afféle, erre feljogosított, első számú csetnikvajda – a bosnyák háború alatt a boszniai Romanija hegyen 14 másik társával együtt avatta csetnik vajdává Nikolićot), legutóbb a horvát fővárosban vett részt egy munkaebéden a tegnap hivatalosan is EU-taggá avanzsáló Horvátország államfőjének, illetve a többi nyugat-balkáni államfőnek a társaságában. Azonban a háború alatt is megjárta Horvátországot és egy szerbiai jogvédő, Nataša Kandić szerint részt vett egy kétes kimenetelű, ötven idős horvát civil likvidálásával végződő akcióban, ám mindez nem került bizonyításra, sőt Kandić asszonyt a bíróság Nikolić becsületének a megsértéséért kétszázzer dinár (kb. hatszázezer forint mai árfolyamon) megfizetésére kötelezte.
A pápagyalázó Šešelj-könyvbe írt ajánlóját a Šešeljhez továbbra is hű radikálisok kezdték el kajánul kitwittelni egykori párttársukról, éspedig akkor, amikor Ferenc pápa beiktatásakor tette tiszteletét a Szentszéken, avagy alig fél évtizeddel ezelőtt az általa ajánlott könyv szerint a "világ legfőbb sátánfészkében".
De ki is ez az ember?
1952-ben született Kragujevacon. Apja magasan szakképzett fegyverkészítő (A szerbiai iparvárosban az autógyártó részlege mellett a fegyvergyártósora is jelentős volt a Crvena Zastava műveknek), anyja háziasszony. Egy szerény munkásszállón éltek, amikor is 13 éves korában meghalt a fivére és az anyja.
"Ez a családi tragédia egy életen át mély nyomott hagyott bennem" – nyilatkozta egyszer a belgrádi Politika napilapnak. "Gyerekként gyakran azon tépelődtem: Istenem, miért történnek velem ezek a szörnyűségek? Egész életemben magányos leszek?" – szerencséjére nem így alakult a sorsa. Megnősült és két fia született, sőt ma már nagypapa is.
Szülővárosában fejezte be a középiskolát, mint építész-technikus. Jogi egyetemi tanulmányait is ott kezdte el, ám még elsőéves korában, apja halálát követően felhagyott vele és egy építőipari cégnél helyezkedett el. Később mégiscsak megszerezte a felsőfokú végzettségét, de ezzel kapcsolatban különféle találgatások merültek fel, miszerint valamiféle kétes magánegyetemen vette menedzserdiplomáját.
Idegen nyelveken gyakorlatilag nem beszél. Ha vezető politikusként angolul kell szöveget felolvasnia, azonnal észrevehető kirívóan silány kiejtése: "Az angol anyanyelvűeken kívül senkiről sem lehet igazándiból azt állítani, hogy valóban jól beszélnének angolul. Csak blöffölnek itt Szerbiában, akik azzal kérkednek, hogy egy hathónapos nyelvtanfolyam után már perfekt beszélnek. Ilyen nincs" – fejtette ki erről véleményét az Evropa magazinban.
Politikai karrierjét megelőzően vasútépítésen is dolgozott művezetőként, majd a kragujevaci temetkezési vállalatot is igazgatta, ekkor ragadt rá a "Grobar" – Sírásó gúnynév (az angol Wikipedia-bejegyzésnél, mintegy második neveként szerepel) ám ennek a felemlegetését nem veszi sértésnek, sőt mivel az egyik legnépszerűbb szerb focisapantak, a fekete-fehér mezes belgrádi Partizannak is a "Grobari" a beceneve, még a népszerűségét is igekszik növelni, ilyen és ehhez hasonló viccekkel: "Engem aztán nem zavar, ha Toma Grobarnak hívnak, pláne ha a Grobarok megnyerik a meccseket." Avagy: "Az élet rövid, én már csak tudom, hisz temetőben is dolgoztam."
A háborúban, a horvátországi Szlavóniában 1991-ben és 1992-ben önkéntesként vett részt, mint azt fentebb már említettem. "Tiszta szívvel harcoltam" – írta erről, az egyébként nem kifejezetten entellektüel-típusú politikus tizenhárom könyve közül az elsőben, a "Nije srpski lupati" (Kb: Szerbül nem szokás handabandázni) címűben.
A legújabbkori szerb politikai életben matuzsálemnek számít, hiszen 1992 óta, köztársasági elnöki kinevezéséig, egy kellemetlen intermezzótól eltekintve, megszakítás nélkül volt parlamenti képviselő. Csupán egy röpke időszakra, 1995-ben került karrierje veszélybe. Šešelj szerb radikális pártja akkor egy kis időre Miloševićtyel olyan élesen fordult szembe, hogy Nikolićot három hónapra be is börtönözték. Ám a radikálisok villámgyorsan elszívták a békepipát Slobo szocialistáival, és Nikolić is nagyon gyorsan visszakerült a szerb politikai szcéna élvonalába, továbbra is mint Šešelj jobbkeze.
A magát Hágában önként feladó Šešelj belgrádi helytartójaként még évekig hű volt a börtönben egyre trágárabbul viselkedő, tárgyalásain otrombán bohóckodó Vojislav Šešelj "vajdához", azonban 2008 őszén egy mérsékeltebb szárny vezetőjeként a Szerb Radikális pártból kiszakadtak és csakhamar megalapította a saját pártját, a Szerb Haladó pártot (Srpska Napredna Stranka). Egyáltalán nem volt biztos, hogy nem tűnnek el a politikai süllyesztőben, ám végül is a radikálisok váltak törpepárttá és az EU felé is nyitó Nikolić-féle formáció pillanatnyilag a vezető szerb politikai erő.
Nikolić és párttársai, még a kenyértörés előtt; a Hágában
raboskodó Šešelj-jel szimpatizáló pólóban a szerb parlamentben