A Vujity Tvrtko kérésére törölt korábbi posztot helyettesítő írás

E tematikus, Szerbiával és a többi jugoszláv utódállammal foglalkozó blogon nemrég egyes kommentelők felvetettek kérdéseket Vujity Tvrtko ismert televíziós úságíró munkásságával kapcsolatban.

Régi ügyekhez köthető kérdések és feltételezések hangzottak el. Ne gondoljon senki sikamlós témákra, netán ízlésbéli kérdésekre, pusztán arról volt szó, vajon mi, hogyan és hol történt a múltban. E kérdések felkeltették az érdeklődésemet, és összegyűjtöttem az interneten fellelhető, témába vágó írásokat. Felhívtam a figyelmet a cikkekben rejlő ellentmondásokra és jeleztem, hogy az igazságot mivel nem tudom, szívesen veszem a kommentelők további ötleteit. Egyben egy szavazásban kikértem a véleményüket, illetve azt is megírtam abban az ominózus posztban, hogy ha Tvrtko is szeretné elmondani az ő álláspontját, annak is helyt adok.

Tvrtko jelentkezett is. Ugyan udvariasan, de határozottan arra kért, hogy az egész posztot vegyem le, mondván az sérti az ő jó hírét. Egyben elmondta, hogy egy személyes találkozón nagyon szívesen alátámasztja iratokkal is igazát, ám publikálva ezzel kapcsolatban semmit sem szeretne látni.

Én pedig arról próbáltam győzködni, hogy mint a kifogásolt posztomban is megírtam: nagyon szívesen helyt adok az ő verziójának, sőt, még arra is hajlandó vagyok, hogy annak a posztnak az elejére odaírom az ő álláspontját, vágatlanul, ám ő ebből sem kért. Végül már azt is elfogadtam, hogy oké, leveszem a posztot, viszont akkor írjon ő egy közleményt a miértekről, és az eltüntetett poszt helyére az fog kerülni. Ám Tvrtko hajthatatlan maradt, a poszt levételét kérte, anélkül, hogy ő pótlólag bármit is írna, és jelezte, hogy ha annak nem teszek eleget, bármennyire sem szeretné ezt meglépni, de akár be is perel. Annak ellenére, hogy a kifogásolt posztban csupán korábban nyilvánosságra hozott adatokat gyűjtöttem össze, valótlanságot nem állítottam, csak kérdeztem, a hatályos magyar törvények és a bírói gyakorlat alapján egy ilyen pert akár el is veszíthetnék. Tudja ezt a legtöbb online és offline újságolvasó, én talán még annyival is jobban, hogy ugyan nem kimondottan ez a szakterületem, de civilben egyébként jogászkodom.

Egy ilyen perben nekem csak vesztenivalóm lenne, ami akár több millió forintos kiadást is jelentene, viszont ha nyernék is a bíróság előtt, akkor csak a perköltségem kerülne fedezésre, abban pedig szakmai kihívást nem érzek, ha elutasítanák Tvrtko velem szemben benyújtott keresetét. Ezért annak ellenére, hogy ennek egy cseppet sem örültem, a tartalmat töröltem. Hisz közel négy éve írok elég intenzíven erre a blogra és soha sem merült fel, hogy valaki leszedetett volna tartalmat. Még a MOL-INA-korrupciós ügyben sem, amikor is a Hernádi Zsolt MOL-vezért ért korrupciós vádakkal kapcsolatban a magyar nyelvű médiumok közül ezen a kis blogon hoztunk le sok hírt elsőként és meglehetősen intenzíven foglalkoztunk a témával. Ráadásul a nagyvállalat szóvivője, Szollár Domokos keresett meg, de nem azért, hogy a tartalomból bármit is töröltessen, hanem mert kifejtette, hogy nyilatkozna a blogunknak, aminek örömest eleget is tettem, íme az eredmény.

Nem csupán "fosásból", egy akár drágán végződő per elkerülése miatt vettem le a Tvrtko által kifogásolt tartalmat, hanem mert megpróbáltam az ő nézőpontját is megérteni. Azzal érvelt, hogy mondhat ő bármit, ha már magyarázkodásra kényszerül, az eleve rossz: nem lehet tudni, hogy a bulvársajtó mikor pécézi ki a posztomat és torzítva mit idéznek belőle. Hiába győzködtem, hogy szerintem neki is jobb, ha akkor már tisztességesen ott van az ő verziója is egy helyen, abban az ominózus blogposztban és ha ennek ellenére kivonatosan, számára kedvezőtlenül idéznek belőle, akkor a létező legegyszerűbb módon cáfolhat és kérhet helyreigazítást, ő váltig azt állította: higgyem el, sajnos ez olyan műfaj, hogy egy ilyen "kabátlopási ügyből" ő csak rosszul jöhet ki.

Annak ellenére, hogy nem értek vele egyet, az tény: neki a megélhetését befolyásolhatja, ha csorbul a hírneve, míg én csupán névtelenül és hobbiból blogolok, tehát azt, hogy eltüntetek egy posztot, mint ha mi sem történt volna, nem nagyon kérheti számon rajtam senki.

Tvrtko eleinte még hajlott arra, hogy valamilyen szinten hozzájárul a kifogásolt tartalom leközléséhez, és összehozhatunk egy interjút a számomra és vélhetően az olvasóimnak is érdekes, e blog profiljába illő kérdésekről, ám végül ebből is kihátrált. Végig udvarias volt, és elmondta, hogy magánemberként szívesen beszél velem ezekről a dolgokról, de a publikáláshoz nem járul hozzá.

Igen ám, csakhogy a blogolás (most természetesen nem a kevés, jó pénzért, de legalábbis tisztes fizetésért, blog formátumban publikáló bloggerről, hanem a magamfajta hobbibloggerekről beszélek) is valahol ugyanolyan szenvedéllyé válhat, mint a legtöbb hobbi: presztízsveszteségként élem meg ezt a fajta nem is annyira önkéntes cenzúrát, úgy, hogy a személyes találkozás helyett inkább ezt a dodonai (cinikusan mondhatnám: szó szerint hiánypótló) posztot hozom le, amiben kínosan kerülöm a Tvrtko által kifogásolt tartalmat.

Ráadásul a további jogi kockázatot elkerülendő, leközlés előtt Tvrtkonak is megküldtem a kéziratot, ha ebben az "üres" posztban is talál kivetnivalót, azt jelezze, a kifogásolt szöveg konkrét megjelölésével, lehetőleg jogszabályi hivatkozással. Választ nem kaptam, de a lehetőség továbbra is a rendelkezésére áll.

Túl Tvrtkón és Styxx bloggeren

Ez az ügy felveti a szólásszabadság és annak korlátainak a kérdését. Szerintem a sajtószabadság legegyszerűbb és egyben legjobb értelmezése: a sajtó szabad. A korlátozás legyen a lehető legszűkebb körű. Mindez azt jelenti, hogy egy legitim kérdéseket feltevő tartalom (mellesleg sem nem trágár, mocskolódó, sem nem személyeskedő) –jelenjen az meg akár blogban, akár máshol– ha legalább akkora terjedelemben válaszlehetőséget biztosít, akkor azt ne lehessen eltávolíttatni, a szerzőjét, kiadóját kártérítésre kötelezni.

Elismerem, hogy nem mindenki gondolkodik így, például a magyar jogalkotók sem. Ráadásul a névtelen bloggerekre sokan haragszanak. "Név nélkül szórni az észt könnyű!" – mondja sok politikus és hivatásos online-, és főképp offline újságíró, tévés stb. Én erről azt gondolom, hogy attól semmivel sem lenne több sem más anonim blogger, sem az én posztjaim tartalma, ha névvel-címmel-TB-számmal blogolnánk. Meg van annak a jogi útja, hogyan fedhető fel egy blogger kiléte, ráadásul magam semmiféle ócska trükkel nem próbálkoztam a konkrét ügyben ("nem én írtam, hiszen többen használjuk az azonos IP-című számítógépe(ke)t, nicket" stb.) a szerzősség alól kibújni. A névtelenség inkább habitus kérdése, és talán így könnyebb a kisember álláspontjával azonosulni.

A többé-kevésbé épkézláb szövegeket összehozó, névtelen hobbibloggereknél még több bírálat éri a gyakran felelőtlenül hetet-havat összehordó, vagy éppen trágárkodó kommentelőket. Szerintem ezt is helyén kell kezelni, hiszen végső soron csupán egy írásos felületet kapott a legszélesebb értelemben vett nép; a professzortól az olykor számítógép elé kerülő segédmunkásig. Messzemenő következtetéseket a kommentelői véleményekből nincs értelme levonni.

Ami a szabad információ áramlást illeti: nos, e tekintetben viszont sokkal többet nyertünk a blogokkal, kommentekkel és az összes többi, internet nyújtotta, gyakran anonim tartalommal, mint amit veszítünk. Silány tartalmat most sem kötelező olvasni, viszont manapság jóval több mutyi derül ki éppen a névtelen bloggerekenek és kommentelőknek köszönhetően.

P.s.:Paradox módon egy valamit mégis csak Tvrtkonak köszönhetek. Egyszerű hobbibloggerként azért legalább ideig-óráig újságírónak érezhettem magam, éspedig a szó orwelli értelmében. Legalábbis addig, amíg Tvrtko kérésére nem töröltem a kifogásolt tartalmat.

"Az újságírás nem más, mint valami olyasmit nyilvánosságra hozni, amit valaki más titokban szeretne tartani. Minden egyéb csupán PR." George Orwell