Két évvel ezelőtt egy súlyos egészségügyi rendellenességekkel született zadari kisfiú édesapja, Jure Karamarko végső kétségbeesésében a horvát egészségügyminiszternek írt e-mailt azért, mert a kórházban – hétvége lévén–, nem volt olyan orvos, aki felelős döntést tudott volna hozni arról, hogy a gyermeket vajon sürgősen műteni kell-e, vagy sem.

Az újszülött kálváriáját átvették az országos lapok és részben happy enddel zárult a történet, ugyanis a kisfiút előbb Ausztriába szállították át egy jól felszerelt, speciális gyermeksebészetre, majd Münchenben kétszer megműtötték és hosszas utókezelésben is részesült, amit azonban a horvát társadalombiztosítás teljes egészében nem fedezett.

A gyermekéért hatalmas áldozatokat hozó fiatal, 27 éves édesapa Lovro (Lőrinc) fia névnapjára a napokban írt Facebook-üzenetét több, mint tízezren lájkolták és teljes terjedelmében leközölte több országos horvát napilap.

"

Harcosom, ma van a névnapod! Apa ismét nincs otthon. Tudod, apa nagyon korán kelt és hajnali egyig talpon kell, hogy maradjon. Eközben te szaladgálsz a ház körül, töltöd a pelenkádat, pancsolsz a kis gumi medencédben, cukkolod a cicát és fröcskölöd a vizet. Azt mondja anya, hogy napközben gyakran emlegeted apát. Baszod, kis harcosom, a névnapodat nélkülem fogod ünnepelni, mert 20 órán át talpon kell maradnom, tőled 27 kilométer távolságra. Küzdünk, mint disznó a jégen, kis harcosom, hogy összekuporgassuk a pénzt. Bármennyire is szeretnék most veled lenni, de anyával nincs más választásunk.

Tudom, harcosom, ez csak egy névnap, amit sokan nem is ünnepelnek, de mégis azt szerettem volna, ha ez a mi napunk. Tudom, hogy az első lépések csupán az első lépések, az első pelus nélküli pisilés is csupán az első pisilés, ugyanúgy, mint az első tengerbe kakilás és az első szavak, meg az első popsira esés, az első kavicsdobálás, meg az első önálló felkelés az ágyból és a hasonló kis apróságok. Harcosom, sok közös pillanatot elmulasztottunk, TÚL SOKAT. Sokaknak ezek apróságok, de nekünk azok az igazi, nagy közös pillanatok lehettek volna.

Ez nem jelenti azt, hogy apa nem szeret. KIS HARCOSOM, azok a kis vágások a mellkasodon annak az emlékei, mikor a kis szívedet jó emberek kétszer megműtötték. Azok a fehér ruhás emberek, akiket te nem szeretsz. Ki is szeretné őket a helyedben? Kis harcosom, egy kicsit baszogatott minket pár lusta doktor, de apád felrázta egész Horvátországot. Rá nyolc napra a távoli Münchenben megoperáltak téged, míg sok egykori kis szobatársad már nincs közöttünk. Sok kis hős és angyal azóta felköltözött egy jobb helyre, a mennyországba. Tudod, kis harcosom, apa akkoriban hónapokon át ébren volt, döntögette az akadályokat, döngette a kapukat, sokaknak megbaszta a jó édes anyját, a végletekig is elment, hogy te most élhess, és megérd a névnapod.

Harcosom, apa 24 kilót fogyott, teljesen lemerültek az elemei. És kis harcosom, apa most ismét harcol, közel két éve küzd, fizikailag és pszichikailag teljesen kimerült, de tovább kell harcolnia,mert még nem jött el az utolsó menet. Most már az idővel viaskodik, amiből sosem elég. Napi 21-órázik, annak ellenére, hogy 27 évesen csupán 63 kilós, fáj a feje és kisebzettek a lábai. Véreznie kell, mert vissza kell fizetnie a hiteleket, eleget kell, hogy tegyen az adófizetési kötelezettségeinek, vissza kell, hogy adja a kölcsönöket a segítőkész, jó embereknek, és véreznie kell, hogy eljöhessen az az idő, amikor apa veled lehet.

Igen, harcosom, veled szeretnék lenni, ha már annyi közös pillanatot kihagytunk, amelyek CSAK A MIÉNK KELLETT VOLNA, HOGY LEGYENEK. Hogy elmehessek az első focizásodra, önálló úszásodra, lovaglásodra. Hogy együtt mehessünk kosármeccsre és állatkertbe. Sok szép közös pillanat vár még ránk, de addig apának EGYMAGA kell megküzdenie. Saját maga, segítség nélkül, ezért megy ilyen lassan. Ezért várod olyan sokáig apát, reggelente elállod az utamat az ajtóban, szomorúan nézel és mondod, hogy: "apa, ne menj, ne mondd, hogy pápá." de apának mennie kell, és pápát kell intenie...

Így van ez harcosom, senki nem toppan be egy zsák pénzzel, hogy: "tessék, oldjátok meg az összes gondotokat és legyetek boldogok." Nem, ilyesmi nem fog megtörténni. És ezért még egy közös napot kihagyok, és még sokat ki fogok hagyni, mindaddig amíg nem rendezem a tartozásainkat, amelyek megakadályozzák, hogy együtt legyünk. Apa megfogadja, hogy egyszer együtt leszünk, napi 24 órát, én, te és anya.

Megérdemeltük, harcosom, csak tarts ki. Vissza kell mennem dolgozni. Nincs erőm, de muszáj. Érted, értünk....

Apukád