A bosznia-hercegovinai Međugorje a Világ vallási zarándoktérképén egy kicsit olyan, mint Ozora a magyarországi könnyűzenei fesztiválok kínálatában. A kis költségvetésű, hippi-kézműves O.Z.O.R.A. fesztivál egy üde színfolt a nagyipari fesztiválbiznisz Pannon-tengerében. Gazdaságilag eltörpül azon szupernehézsúlyú bulik mellett, amelyeknek a Sziget a zászlóshajója, ám a Világ négy sarkából érkező, a mainstreamból nem kérő hippik különösebb hírverés nélkül látogatják előszeretettel a dádpusztai fesztivált, ami rendhagyó módon a szomszédos Ozora nevét viseli. O.Z.O.R.A. a rendpárti politikusok által feltüzelt világi hatóságok szemében maga a drogfertő, holott megkockáztatom: ott sem fogyasztanak a bulizók több illegális tudatmódosítót, mint a többi fesztiválon.

Međugorjeval kapcsolatban  a Római Katolikus Anyaszentegyház nem ismeri el csodaként, hogy ezelőtt 32 évvel, 1981 nyarán a szegény hercegovinai faluban hat kiskamasz pásztorgyereknek megjelent a Szűzanya. Pedig megkockáztatom hogy a többi, hivatalosan csodatevőnek minősített helyen sem történt semmivel sem több csoda, mint Međugorjén. A hercegovinai zarándokhely sosem lesz egy Camino-volumenű, Coelhot próbáló, testi-lelki Nagy Utazás. Alulról szerveződő kultusza előtt azonban a katolikus klérus csúcsvezetői is csendben meghajoltak. A már régóta megtűrt kategóriájú zarándokhely látogatását immár inkább támogatja, mintsem csupán megtűri, és semmiféleképp sem tiltja az egyház, hiszen lassan az a valóságos csoda, ha a gyakorló hívőket – különösen Európában – meg tudják tartani.

Međugorje a napokban ismét a figyelem középpontjába került, ugyanis "Vicka látnok", polgári nevén Vicka Ivanković Mijatović, a harminckét évvel ezelőtt, a megjelenő Szűz Máriát látó gyerekek egyikének a házában tartott Szűzanya-szobor különös, zöldes fényt kezdett kisugározni. A szkeptikusok szerint mindez olcsó átverés; trükkös,foszforos festékkel kenték le a világító szobrot. A Vatikán mindenestre már elküldte a csodajelenségeket vizsgáló, hivatalos bizottságát a kicsiny herdcegovinai településre. A 49 éves asszony egyébként a hat, egykor csodát látó gyerekek azon feléhez tartozik, akiknek állítólag azóta is látomásai vannak. Ők az emberiségnek továbbítják Szűzmária, avagy éppen a kis Jézus üzeneteit. Mellette Marija Pavlović Lunettinek és Ivan Dragićevićnak vannak naponta jelenései. Az egykori, kis szemtanúkból álló csapat másik három tagjának, Ivanka Ivanković Eleznek, Mirjana Dragićević Soldonak és Jakov Čolonak pedig évente vannak látomásai.

Az ájtatatosságot is munkamegosztásban látják el: Vicka és Jakov a betegekért imádkozik, Marija a Purgatóriumban tisztuló lelkekért, Ivan a szerzetesekért, az apácákért és az ifjúság lelki üdvééért, és ha ezt a posztot ateisták is olvassák, ők is megnyugodhatnak; Marija a hitetlenekért imádkozik, akiket a Szűzanya úgy hív: "azok, akik még nem élték meg az Úristen Szeretetét"

"Én vagyok a ti megbékélésetek, éljetek a parancsaim szerint" – nyilatkozta ki nemrég Marija Pavlović Lunetti egyik látomásában a Szűz Mária karján pihenő, bébi Jézus. "Majd keresztett vetett a Szűzanyával együtt és megáldottak." – mesélte tovább látomását az asszony.

Nem kizárt, hogy eljön az idő, amikor a Római Katolikus Egyház hivatalosan is elismeri a međugorjei csodát. A karizmatikus, néhai II. János Pál pápa egy magánbeszélgetésen állítólag azt mondta Mirjana Soldo látnoknak, hogy ha nem lenne pápa, már rég elzaránokolt volna Međugorjera. A helyi ferences szerzetest, Jozo Zovko testvért pedig így buzdította 1992-ben: "Őrizzétek meg Međugorje szellemiségét. Csak bátran, veletek vagyok.". A kissé szürke, ám hatalmas elméleti tudással bíró, nemrég lemondott, XVI. Benedek pápa 2010-ben a Szentszék hivatalos bizottságát szervezte meg a csoda alapos kivizsgálására. A hivatkozott egyházfők fentebb idézett állásfoglalását viszont más források cáfolják (lásd a lenti, keretes írást). A jelenlegi "jófej", puritán Ferenc pápa álláspontját nem ismerem, ám kétségkívül jó pontokat szerezne, ha a Renault 4-esével gurulna be Međugorjéra, hiszen e retro-kisautó volt Jugoszlávia-szerte hatalmas kultusszal bír.

Egyházi csoda ide, vagy oda, a međugorjei gazdasági csodát kőkemény, mindenki által szemmel látható tények támasztják alá. A zöldesen fénylő Szűzmária szobor történetéről értesülve, a napokban "zarándokszezonon kívül", többezer hívő árasztotta el Međugorjet.

A zarándokok száma egyesek szerint éves szinten milliós nagyságrendű. Međugorje termeli ki Bosznia-Hercegovina legnagyobb turisztikai bevételét. Míg a szocialista rendszerben a hatóságok üldözésének voltak kitéve a zarándokokat élelmező és elszállásoló helybéliek (lásd a keretes írást), addig a leszármazottjaik a jelenségen milliókat keresnek.

Manapság is a hitről és az ájtatatosságról beszélnek, ám most már nem a politikai rendőrségtől rettegnek, hanem az adóhatóságtól, mert több tízezer vendégéjszakát nem jelentenek be. Most is élelmezik a zarándokokat, de már nem szerényen kenyérrel és vékonyra szelt sonkával kínálják őket, hanem zöldborsos mártással tálalt hátszínszeletet kínálnak, átszámítva adagonként ötezer forintért. Az ínyencek kagylót és garnélarákot is rendelhetnek, kilónként tizenhatezer forintért, de a szegényebb zarándokok beérhetik csevapcsicsával, vagy pljeskavicával, porciónként 1 200 – 2 000 forint közötti áron.

A szerény szállások mellett pedig gombamód szaporodnak a hatalmas hotelek. Némelyik olyan fényűző, luxuselhelyezést kínál, mint a mondén tengerparti üdülőhelyek, vagy a nagyvárosok legmenőbb szállodái.

Annak ellenére, hogy a becslések szerint Bosznia-Hercegovina teljes éves idegenforgalmi bevételének a felét az ide zarándoklók biztosítják, senki sem tudja pontosan, hogy mennyi az annyi.

Egyesek azt mondják, hogy erre, a hivatalosan el nem ismert Szűz Mária csodás megjelenésének a helyére évente félmillióan zarándokolnak el. Mások egymillió és másfélmillió közöttire becsülik az évente itt eltöltött vendégéjszakák számát. Akik az itteni ingatlanjaikat szeretnék busás haszonnal értékesíteni, évi húszmillió turistáról beszélnek. Arról sincs pontos adat, hogy egyáltalán hány kiadó ággyal várják a zarándokokat: húszezer, harmincezer, vagy akár több is lehet.

"Tényleg szeretném, ha kijönnének az adóellenőrök és megszámolnák az ágyakat, hisz úgy sem csinálnak semmit. Nem normális állapot, hogy már harminc éve a zarándokturizmusból élünk, de azt sem tudjuk, hogy pontosan mekkorák a kapacitásaink és hány vendég keres fel minket." – foglalja össze a problémát a település tavaly megválasztott polgármestere, Dragan Vasilj. Az "új seprő" azon fáradozik, hogy rendet tegyen ebben a hercegovinai vallási Eldorádóban. Igyekszik felszámolni a kaotikus viszonyokat és a szürke-, sőt olykor feketegazdaságot.

A horvát Jutarnji List újságíróival megosztotta azt az elképesztő tényt, hogy a községnek a turizmusból tavaly mindössze százezer bosnyák márka idegenforgalmi bevétele származott. Átszámítva kevesebb, mint tizenötmillió forint. Ha a zarándokok számát csak félmillióra becsüljük, akkor zarándokonként mindössze harminc forint, ami abszurd.

A rablógazdálkodás eredménye, hogy a luxuséttermekhez és a luxushotelekhez siralmas állapotú, kátyús utakon lehet eljutni. Vasilj polgármester helyi, "ökológiai adót" vezetett be, és zónákra osztotta a települést. A központi zarándokhely, a Szűz Mária templom közvetlen közelében felépített szállodák és a fizetővendégszolgáltató magánszállásadók kerültek az első zónába. A tulajdonosoknak minden vendégágy után évente 60 konvertibilis bosnyák márkát (kb. kilencezer forint) kell megfizetni. A távolabbi zónák szállásadóinak értelemszerűen kevesebbet. Emellett az ötven ülésnél nagyobb kapacitású, zarándokokat szállító autóbuszoknak vinjettát kell váltani. A napi vinjetta kb. 6 500 forint, míg a heti 14 ezer. A befolyt bevételből az utakat szeretné felújíttatni, valamint civilizált parkolókat, egyéb infrastrukturális létesítményeket kiépíteni.

Međugorje nyolc legbefolyásosabb személye, szervezete (legalábbis a Jutarnji szerint):

A látnok, egykori gyerekek, Vicko Ivankovićtyal az élükön

A zarándoksereg nekik köszönhetően indult meg. Több ezren szeretnének velük személyesen is megismerkedni és rengeteg hívőt megáldanak. Vicko gyakran nyilatkozik a sajtónak. Jelenleg részben Međugorjeban, részben Olaszországban él.

Jozo Zovko fráter

A ferences szerzetes eleinte kételkedett a csodajelenségben, majd miután neki is megjelent a Szűzanya, ő vált Međugorje első számú népszerűsítőjévé. A délszláv háború alatt zarándokhelyeket látogatott és a harcban állókat megbékélésre próbálta rábírni, a vérontást megfékezni. A helybéliek Jozo testvért élő szentként tisztelik.

Željko Šego

Sörfőző-üzem, kegytárgybolt-hálózat, és hotellánc-tulajdonos. Sörfőzdéje évente több, mint ötvenezer hektoliter folyékony kenyeret ált elő. A Međugorsko pivo (Međugorjei sör) márkejelzésű terméküket nemrég dobták piacra, de egyre népszerűbb.  A sajtónak nem nyilatkozik.

Juraj Ivanković

Egykorú a látnokokkal, Vickonak rokona. A zarándokturizmus úttörője. Kezdetben a helybéli szegényeknek szervezett vendégeket, jövedelemkiegészítéshez juttatva őket és ő maga is rendkívül szerény jutalékot számított fel. Manapság már charter-repülőjáratokat szervez és Međugorje mellett a tengerparti Makarskán is van szállodája, emellett sikeres utazási irodát is birtokol. A rossz nyelvek szerint egyre kevesebbet beszél a hitről és egyre többet a pénzről.

Niko Dodig

Bosznia egyik leggazdagabb üzletembere a Međugorje mögötti hegyre egy tizenkét hektáros területen épített egy korszerű sportközpontot. A korszerű létesítményben a bosnyák és a horvát labdarúgóválogatott, valamint a szarajevói Željezničar, a split Hajduk ás a zágrábi Dinamo alapozó edzései is zajlanak. Az üzletebmer jelenleg szőlőbirtokot telepít a környéken.

Marinko Šokota atya

A Szent Jakab Apostol templom lelkipásztora különböző világnyelveken tartott miséket szervez.

Cenacolo Közösség

Szenvedélybetegeket gyógyítanak. Világszerte népszerű. Nem nyilvánosak a díjak, de állítólag csak a leggazdagabb családok engedhetik meg maguknak.

Dragan Vasilj

A posztban is szereplő polgármester, akinek civilben száztíz ágyas panziója, kegytárgyboltja és utazási ügynöksége is van.

Az Anyaszentegyház ezidáig nem ismerte el Međugorjét a Mária-jelenések helyszíneként. A Hittani Kongregáció 1991-es, az akkori összjugoszláv püspöki konferencia szerinti állásfoglalása a kérdésben a következő: "Az eddigi vizsgálatok tükrében lehetetlen azt állítani, hogy természetfeletti jelenségről lenne szó." Egy 1998. július 22-i írásában Joseph Ratzinger kardinális, a későbbi XVI. Benedek pápa úgy nyilatkozott, hogy a neki és II. János Pál pápának tulajdonított pozitív állásfoglalás Međugorje esetében nem igaz. Egy, a jelenséget taglaló, egyházi kötődésű szerzőpáros, Bernhard Zaby atya és írótársa, Johannes Rothkranz, a Međugorjei hazugságok című könyvükben keresztény teológiai megközelítés alapján írják le a jelenésekkel kapcsolatos kételyeiket. A jelenéseket Lucifer művének tulajdonítják és végkövetkeztetésük az, hogy "igaz katolikusok nem hisznek Međugorjében!"

Mindennek ellenére az (állítólagos) Szűzanya-megjelenések következményeként a kezdetektől, 1981-től a világ minden tájáról rengeteg zarándok árasztja el a kevesebb mint ötezer lakosú kistelepülést. Pedig kezdetben a kommunista államgépezet is ott tett keresztbe a spontán vallási tömegturizmusnak, ahol csak tudott. A zarándokok adományait a rendőrség rendszeresen lefoglalta, és az úgynevezett Jelenések Hegyéhez vezető utat minden év júniusának végén – az első, 1981-es jelenés június 24-i évfordulója tájékán –, amikor a zarándoklat tetőzik, lezárta.

1981. októberében Jozo Zovko plébánost második világháborús náci összeesküvésben való állítólagos részvételéért három és fél éves szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték. [Surprise! Azelőtt negyven évig a kutyának se jutott eszébe a plébános világháborús múltját vizsgálni, micsoda véletlenek! – a szerk.] Miután világszerte sokan tiltakoztak és többek közt az Amnesty International is a meghurcolt pap szabadlábra helyezését követelte, a büntetést a jugoszláv legfelsőbb bíróság másfél évre mérsékelte.

A Jozo Zovko atyát felváltó Tomislav Vlašić ferencesrendi szerzetest, a jelenéseket látó fiatalok lelki gondozóját a változatosság kedvéért a szocialista államgépezet helyett saját Anyaszentegyháza hurcolta meg. A Hittani Kongregáció 2008. május 30-án a tilalmazás (latinul interdictio) egyházi büntetését szabta ki rá az egyházi fegyelem elleni vétségei miatt. 2009-ben XVI. Benedek pápa (Vlašić atya saját kívánságára) laikusnak nyilvánította, ezután az egykori testvér elhagyta a franciskánus rendet. - Bővebben, lásd ebben a régebbi posztunkban.