Sorra érkeznek az egyre aggasztóbb hírek a Krím-félszigetről. Ukrajna déli részén pattanásig feszült a helyzet, és ez esetleg arra kényszerítheti Moszkvát, hogy revideálja korábbi álláspontját egy szuverén állam valamely tartományának egyoldalúan kikiáltott függetlenségével kapcsolatban. A Krími Autonóm Köztársaság elszakadása bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Ha ez megvalósul, azt leginkább Oroszország beavatkozása fogja előidézni. Elépzelhető, hogy emiatt az orosz diplomácia véleménye előbb-utóbb megváltozik Koszovót illetően.
Mint ismeretes, 2008 februárjában az Oroszországi Föderáció külügyminisztériuma határozott nyilatkozatban ítélte el a tartomány függetlenedését, mely "megsérti Szerbia Köztársaság szuverenitását, illetve az ENSZ korábbi rendelkezéseit", hiszen Prishtina önhatalmúlag, mind Belgrád, mind pedig a koszovói szerb lakosok – illetve az általuk választott képviselők – döntése nélkül (sőt, utóbbiak kifejezett bojkottja ellenére), kétoldalú tárgyalások mellőzésével proklamálta önállóságát.
Moszkva mindmáig az összes lehetséges fórumon stratégiai partnere, Szerbia területi integritása mellett száll síkra, elítélve azon államokat – többek között Magyarországot –, melyek az "albán szeparatizmust védelmezik". Koszovó elismerése egyértelműen a nemzetközi stabilitás ellen irányuló cselekedet volt, ami aláásta az ENSZ döntéshozó testületeinek évitezedek fáradságos munkájával kiépített érdekérvényesítő képességét – hangzik az orosz álláspont. Vlagyimir Putyin kifejtette, hogy azok a nagyhatalmak, amelyek elismerték Koszovót, "szörnyű precedenst teremtettek", mely a nemzetközi kapcsolatrendszer egészét aknázza alá.
Az érvelés szépséghibája, hogy 2008. augusztus 26-án egyedüli ENSZ-tagállamként éppen az orosz vezetés legitimálta Dél-Oszétia függetlenségét és elszakadását Grúziától (noha ez de facto már 1991-ben megvalósult). Az orosz-grúz háborút követően Moszkva lényegében most is megszállás alatt tartja a szakadár köztársaságot, Abháziával együtt. Ha ez a két terület a jövőben netán diplomáciai párbeszéd folyományaként, a világ összes országának belegyezésével válna is le a grúz államról, az egyedüli út számukra akkor sem lehet más, mint az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozás.
Mi a helyzet a Krím-félszigeten? A szóban forgó terület legnagyobb része (Szevasztopol és környékének kivételével) jelenleg is autonómiát élvez Ukrajnán belül, melyet Vajdaság tartomány jogállásához lehet hasonlítani: mindkettő saját parlamenttel és kormánnyal (Szimferopolban: "minisztertanács") rendelkezik. Ez az állapot 1991 óta áll fenn. Ukrajna egyébként csak 1954-ben kapta meg a félszigetet, mely azt megelőzően a Szovjetunió külön közigazgatási egysége volt. Noha hivatalosan Krími Autonóm Köztársaságról van szó, önálló elnöke nincsen, legalábbis eddig nem volt, mivel az államfői jogköröket a mindenkori ukrán államelnök gyakorolja. Leváltásáig tehát Viktor Janukovics, most pedig hivatalosan Olekszandr Turcsinov. A legújabb válság éppen amiatt tört ki, mert a szimferopoli Rada továbbra is Janukovicsot tekinti a Krím egyedüli legitim elnökének.
Elképzelhető, hogy Janukovics – a továbbra is megingathatatlan krími támogatottsága miatt – a Szevasztopolban állomásozó orosz haditengerészet segítségét felhasználva önálló államot gründolna a Krímen. Pontosabban ezt a közel kétmilliós lakosú (báb)államot inkább Oroszország hozná létre, a helyi oroszokra, vagyis Janukovics krími bázisára építve. Természetesen az elnöki jogköröket ő kapná meg, de a valódi döntéseket Moszkvában hoznák helyette. Az oroszok aránya egyébként a félszigeten 58 százalékos (az orosz anyanyelvűeké 77%), nagyjából 24 százaléknyi ukrán és 12 százaléknyi krími tatár nemzetiségű lakosság mellett. (Update: a Krím etnikai viszonyairól bővebben itt olvashatni egy hiánypótló bejegyzést.)
Amennyiben Moszkva valóban egy független Krím létrehozása mellett dönt, az felveti kérdést: az orosz külügy változott meg, vagy a világ? Mi a helyzet a 2008-ban lefektetett érvrendszerrel? Ha Szerbia szuverenitása megsérült, akkor az orosz fegyverek árnyékában önállósodó Krím ugyanígy sérti Ukrajnáét. Ha a koszovói albánok egyoldalú, önhatalmú döntése kifogásolható, akkor a krími oroszokét ugyanígy kifogásolni kell. Vagy nem? Kiírhatnak népszavazást a kérdésben, annak az eredménye előre borítékolható: az orosz többség bármikor megszavazza az önállóságot, míg az ukránok nagy valószínűséggel bojkottálják a voksolást. Emlékeztetőül: ugyanez játszódott le Koszovóban, mely végül a hat évvel ezelőtti eseményekhez vezetett. Persze Putyinnak még mindig megvan az a lehetősége, hogy egy huszárvágással elismerje Koszovót is. Lesz-e olyan tökös, hogy ezt meglépje?
Szintén érdekes kérdés, hogy vajon a belgrádi vezetés melyik kezébe fog harapni a kettő közül. Ha nem támogatják a független Krímet, azzal orosz barátaikkal packáznak, míg ha igen, akkor azt kockáztatják, hogy a Koszovó-kérdésben eddig várakozó álláspontra helyezkedő országok tömegesen veszik fel a diplomáciai kapcsolatot Prishtinával, hiszen immár maga Belgrád is belátja, hogy az önrendelkezés milyen jó.
