Az előzményekről annyit kell tudni, hogy a múlt hónap elején kitört boszniai zavargások legnagyob tárgyi vesztesége a szarajevói központi állami levéltár felgyújtása. Ez az intézmény az elmúlt száz évben egyébként három háborút (köztük két világháborút) sértetlenül átvészelt.
Jasmila Žbanić, nemzetközileg jegyzett filmrendezőnő (Grbavica című filmjét 2006-ban a berlini fesztiválon Arany Medve-díjjal jutalmazták) a zavargások alatti radikális kirohanásaiban a krízis megoldásában segíteni igyekvő horvát miniszterelnököt, majd magas rangú szerbiai és törökországi politikusokat is „mars haza!” felszólítással küldött melegebb égtájakra.
Ráadásul a levéltár felgyújtását is hazugságnak nevezte, amit az oltásban részt vevő egyik tűzoltó már nem tudott szó nélkül hagyni. Íme, a tűzoltó nyílt levele:
Oxigénpalack, megfelelő védőöltözék és elegendő víz nélkül óvtuk a Molotov-koktélok zuhatagában saját testünkkel Bosznia-Hercegovina népének történelmi emlékezetét. Nem tudtunk kimenni erősítést kérni, nem jutottunk ki a tűzoltókészülékeinkhez, blokád alá kerültünk. A tüntetők nem engedtek ki minket a lángoló helyiségekből.
Ezek a képek pörögnek le előttem, amikor is az újságban az alábbiakat olvasom: "A médiák megkisérlik megtörni az embereket. Tegnap azt terjesztették, hogy felgyújtották Bosznia-Hercegovina központi levéltárát. Ez egy olyan hazugság, amivel a lakosságot a tüntetők ellen próbálják fordítani.” (Jasmila Žbanić, 2014.02.08.)
Tisztelt Jasmila Žbanić! Nagyra tartom Önt és a művészeti tevékenységét, hiszen Ön egy olyan művész, aki rendkívül sikeres karrierje során felismerte, és kellő mélységgel ábrázolta filmjeiben Bosznia mérhetetlen szenvedését. Mégsem tudok napirendre térni az Ön nyilvánosságra hozott politikai kirohanásai felett, ezért fordulok Önhöz ezzel a nyílt levéllel.
A politikai kirohanásai alatt azt értem, ahogy "lekussolta" Horvátország, Szerbia és Törökország legmagasabb szintű állami vezetőit. Ezzel a bazári hozzáállással lerombolta a szorgalmasan felépített, világhírű filmrendezői imidzsét.
Egyáltalán nem értem, hogy egy Úrhölgynek miért kell utcagyerekhez sem méltó hangnemben beszólogatnia olyan vezető politikusoknak, akiket akár szeretünk, akár nem, de korrekt viszonyt kell, hogy ápoljunk velük. A sértegetésük semmiképp sem szolgálja az érdekeinket.
Politikai aktivizmusának a mélypontja, hogy hazugságnak nevezte a levéltár felgyújtását. Szégyellje magát. A hazai és a nemzetközi nyilvánosság szeme láttára gyújtották fel Bosznia-Hercegovina levéltárát! Az egész világ látta azt, amit Ön nem, vagy legalábbis nem akart.
Mi vakíthatta el? Ismét valamiféle ideológiai katyvasz, ami miatt nem látta a szörnyű jeleneteket, a komor valóságot, amikor is Bosznia történelmi emlékei, múltunk és gyökereink lángoltak?
Emlékezzen arra, hogy ki és miért gyújtotta fel Képviselőházat, ki és miért gyújtotta fel az Orientalista Intézetet, ki és miért gyújtott fel mecseteket, és más olyan épületeket, amelyek a kollektív emlékezeteink részei. Mindannyian tudjuk, hogy mindezt azok tették, akik ki akarnak törölni minket a legújabbkori történelmünkből. Akik úgy akarták a történelmet újraírni, hogy az megfeleljen az ő céljaiknak és, hogy a mi országunk szétveréséhez vezessen. Ezért akarják „megölni” történelmünk tárgyi emlékeit, dokumentumokat gyújtogatni, emlékműveket ledönteni. Röviden: megsemmisíteni és eltörölni a legapróbb bizonyítékait is hosszú történelmünknek. Eltörölni a kollektív emlékezetünket, múltunkat és egy "új történelmet" írni.
De Ön miért segédkezik mindebben? Ön munkásságával, a "Grbavica" című filmjével rendkívüli művészi bátorságról és tehetségről tett tanúbizonyságot, amikor ábrázolta a saját személyes viszonyulását a hazánkra törő agresszorral szemben. Ezekkel a piszlicsáré politikai kirohanásokkal miért rongálja saját hitelességét, különösen ezekben a nehéz időkben, amikor minden, nemzetközileg elismert művészünk támogatására szükségünk lenne?
Ha a sors úgy hozza, tűzoltótársaimmal együtt feláldoztuk volna az életünket, hogy megóvjuk a levéltárat a lángok martalékától, ezért érzem úgy, hogy erkölcsileg igenis jogosult vagyok Önnek címezni nyílt levelemet…
Megismétlem: szégyellje magát, hogy megpróbálta félrevezetni a nemzetközi közvéleményt erről a szomorú tettről. Kérdem, vajon Esma, Jelena, Muhamed és Ivan [tipikus bosnyák, szerb és horvát keresztnevek] és az összes gyerek, aki szeretné megismerni népeink történelmét, mit gondolnak minderről? Remélem az életem során még választ kapok ezekre a kérdésekre, amelyeket idén február 7-től minden nap felteszek magamnak.
Mahsuz selam, Mustafa Čutahija