Karl Haudbourg francia állampolgár, jelenleg Belgrádban lakik. Felesége, a szintén francia nemzetiségű Caroline 2008-ban hunyt el rákban. Az asszony halála után nem sokkal Karl és kislánya, a tízéves Luna otthagyták Franciaországot, hogy Szerbiába költözzenek, új életet kezdeni.
(fotó: www.ambassador-serbia.com)
Miért éppen Szerbia? Karl 2005-ben járt először az országban, miután három évvel korábban megnézett egy dokumentumfilmet, amely az akkoriban Nyugaton divatos nézetekhez képest elfogulatlanabb hangnemben, reálisan mutatta be a nyugat-balkáni történéseket. Részben a NATO-bombázások miatti bűntudat vezérelte abban, hogy egy Szerbiát népszerűsítő blogot indítson. Másrészt a Koszovó függetlenségét elismerő államok (köztük Franciaország) polgárait is meg akarta győzni arról, hogy az albánokat támogató lépés elhamarkodott volt.
A Serbia's Ambassador to the World ("Szerbia nagykövete a világban") első bejegyzése 2008-ban született, ahogy a Serbia Insajd is ugyanabban az évben indult. Talán mondhatjuk azt, hogy közös hajóban evezünk, hiszen ugyanúgy a mi blogunknak is nyíltan vállalt célja (többek között) a Szerbiával és a szerb néppel szembeni közkeletű sztereotípiák árnyalása, a közösségi média eszközeivel. Egyébként a Beautiful Belgrade és a Beautiful Serbia Facebook-oldalakat szintén Karl Haudbourg alapította.
Az angol nyelvű blogot azóta nyolcmillió egyéni látogató kereste fel a világ minden tájáról. A szerzőt naponta bombázzák levelekkel. Karl posztjai hatására már több száz turista gondolta úgy, hogy megéri Belgrádba látogatni. Közülük néhányan természetesen magával a szerzővel is találkoztak.
Egy jó nagykövethez méltóan Karl eddig csak a pozitív dolgokat mutatta be blogján. Az őt ért negatívumokról más forrásból kell értesülnünk: a Večernje Novosti online kiadása tegnap este egy hosszabb cikkel jelentkezett, melyből megtudhatjuk, hogy tavaly néhány huligán a kislánya szeme láttára ütötte meg a férfit, a Belgrádi Egyetem rektori épülete előtt található parkban, fényes nappal. Az elkövetőek nem tudták, hogy kit bántanak, pusztán xenofób gyűlöletük hajtotta őket.
A támadásról szóló hír valahogy kimaradt az életünkből, ma hallottunk róla először. Pedig évek óta fokozott figyelemmel kísérjük a szerb médiát, és a mellékelt videó alapján az eset viszonylag nagy port vert fel, ha már az országosan sugárzott tévéadásba is bekerült. Érdekes, akkor senki nem firtatta, hogy mit keres az "őrült francia" a szerb fővárosban.
Karl azóta politikai menedékjogot kért Szerbiában. Állítása szerint, ha visszamenne Franciaországba, az ott élő albán közösség részéről attrocitásnak lenne kitéve a Koszovóval kapcsolatos írásai miatt. Érvelését a szerb hatóságok nem fogadták el, hiszen Franciaország teljesen biztonságos. (Persze minden relatív: egy interjúban a "menekült" úgy vélekedett, hogy Párizsban nem engedné egyedül rollerezni a lányát, míg a a belgrádi Kalemegdan területén ezt már számos alkalommal megtette, ott nincs mitől félni.)
Természetesen abban, hogy ki akarják őket utasítani, Karl maga is vastagon sáros, mivel nem intézte el a három hónapnál hosszabb tartózkodáshoz szükséges vízumokat. (Nem akart két főre több mint ezer eurót kifizetni, ami részben érthető, de attól még nem túl bölcs döntés. Más kérdés, hogy mivel hivatalosan állása sincsen Szerbiában, a letelepedési engedélyt amúgy sem kapta volna meg). Ráadásul időközben az útlevele is lejárt, így akárhogy is nézzük, mindenképpen illegálisan maradt az országban. Naivan úgy gondolta, hogy az ellentételezés nélkül (pusztán önkéntes PayPal-adományokból finanszírozott) propaganda-tevékenysége elegendő lesz ahhoz, hogy a hatóságok szívét meglágyítsa.
Nem volt elég. Úgy néz ki, hamarosan tényleg visszatoloncolják Franciaországba, a kislánnyal együtt. Hacsak ez a petíció nem jár sikerrel. Mi szurkolunk neki.
"Többé nem akarunk franciák lenni. Szerbek vagyunk. Itt akarunk maradni, abban az országban, amelyet szeretünk, és ahol a barátaink élnek!" – Karl Haudbourg