(Szabó Árpád barátunk írása)
(...) A tavaszi NATO-bombázások után, amit gyerek fejjel megélni lényegesen egyszerűbb volt, mint felnőttként, elérkezett az ősz, az országos választásokkal együtt. Szeptember végén, mikor nyilvánosságra hozták az eredményeket, először úgy tűnt, hogy a véren vett demokrácia sikert arat, aztán a végső tisztázáskor már módosultak a mutatók, Koštunica helyett ismét Milošević javára dőlt a mérleg nyelve. Mindenki számára egyértelmű volt a választási csalás és egy emberként lázadt az ország, majd kotrógépekkel vonult a nép az országházhoz Belgrádban egy mindent elsöprő tüntetés keretén belül, de országszerte is zavargások voltak, leállt a állami apparátus, bezártak az iskolák. Október 5-én, mikor a nép trónra emelte a demokratákat, azt hittük, minden helyre kerül, minden megváltozik, olyan irányba indulunk el, amely egykettőre Európába segít bennünket és biztos jövőt teremt a számunkra. Mondanom sem kell, nem így történt.
