Serbia Insajd

De szépek is voltak a kilencvenes évek. Bozótharc az ebédért, a vacsoráért. Félpanzió. Áramszünet. 
 

Talán nem lincselnek meg a kollégáim, ha egyikük cikkét beillesztem ide. A hónap abszurdja történt meg Röszkénél.

Íme. Akár Kusturica is rendezhette volna.

Három kerékkel öregem. A kanyar előtt hogy veszi fel az ívet csávó...

http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajto&id=5586

Ó, már milliószor elhangzott itt a kommentekben, hogy ki kellene irtani a szerbeket. Elhangzott már százezerszer, hogy mennyire vadállat egy népség, hogy mennyivel alacsonyabb rendűek nálunk, kulturált magyaroknál. Magyarország viszont (és benne a sok kultúrmagyar) kitartóan dolgozik azon, hogy rászolgáljon az Észak-Balkán jelzőre.

Na, alakul már a könyököm, gépelni már tudok. Igaz, hamar fárad. Jöjjön ennek örömére egy sztori, amelynek főszereplője nem volt olyan szerencsés, mint én. Igaz ő nem egy aknafedélell, hanem egy igaz belgrádi állattal találkozott. Azzal a fajtával, aki nem csak hadonászni szeret a pisztollyal.

Vérfagyasztó jelenetet láthattak a belgrádiak tegnap éjszaka a szerb fővárosban. Az egyik vásárló egy trafik előtt hirtelen pisztolyt rántott, és rálőtt az eladóra, majd elsétált. Ilyen megtorlást nyilván komoly alvilági összetűzések, parázs viták kell, hogy megelőzzék, de ezúttal az indíték egészen hihetetlen volt. A szemtanúk szerint 26 éves támadó több alkalommal próbált azon az estén egy szakadt 500 dinárossal fizetni (1500 Ft) a környékbeli üzletekben, de mindenhonnan elküldték. Végül egy kis bódénál próbálkozott, ahol a későbbi sértett dolgozott éjszakai műszakban. Éppen üdítőt pakolt a hűtőbe. Miután a 23 éves srác is elhajtotta a szakadt pénzével a gyilkos pisztolyt rántott, hogy ezzel adjon egy kis nyomatékot a mondandójának. A trafikos befutott a bódéjába, de a támadó utánament, és lelőtte. A szemtanúk szerint a lövés után a sérült jelent meg először az utcán, nyakából spriccelt a vér. Néhány lépés megtétele után összeesett. Ekkor jelent meg a támadó, aki kezében a fegyverrel nyugodt lépésekkel elsétált áldozata mellet, aki körül már jókora vértócsa alakult ki. A gyilkos a Vidovdan kávézó felé ment el, azóta nem látták. A rendőrség keresi, a szemtanúk személyleírása alapján egy a környéken jól ismer "erős fiúról" van szó. Az áldozatot még életben találták a mentők, de a kocsiban meghalt. Fotók: itt
 

Az FK Partizan vezetése megelégelte, hogy Jokanovics vezetése alatt a csapat elérte, amit a legnehezebb időkben is csak nehezen: megérintették seggükkel a medence alját. A nemzetközi bajnokságokban ciprusi meg szovák csapatok oktatják focira az egyik legnagyobb szerb klubot. A szurkolók már tömeges öngyilkosságot fontolgatnak, az ellentábor gurgulázva röhög a Partizanon. Visszahozzák tehát az isteni Lothart, aki 2003-ban a BL-be juttatta a gárdát. Matthäus utána lelépett a magyar válogatottat pesztrálni, és azóta is visszasírják Belgrádban, amikor a Partizan a Newcastle csapatát búcsúztatta drámai összecsapásokon. Ezekehez a diadalokhoz képest egy langyos iksz a Zsolna ellen otthon tényleg maga az apokalipszis. Jön tehát a megváltó Lothar, hogy ez ne fordulhasson elő újra. 

A press információi szerint a csapat új szponzora az MSI lesz, a cég pedig 400 ezer eurót tölt a klubba első nekifutásra, és három éves szerződést kötnek.

Közben Lothar itt tagad mindent (a linket köszönjük UL-nek):
http://www.mittelbayerische.de/sport/aktuelle-sportnachrichten/artikel/matthaeus_dementiert_rueckkehr/446855/matthaeus_dementiert_rueckkehr.html
 

Míg a DVSC szárnyal, a szerb csapatok döglődnek csak a nemzetközi bajnokságokban. A Partizán motiválatlan és gyenge játékkal esett ki a BL-ért folyó küzdelemből a ciprusi APOEL ellen. A Zvézda meg éppen csak áthámozta magát a Dinamo Tbilisi (!) csapatán. Legalább jó meccs volt.

A Partizan mehett tehát a másik levesbe. Az ellenfele bizonyos Žilina volt a messzi Szlovákiából. Zsolnának is szokták nevezni.

A tegnapi meccsen a szurkolóknak azt is tudomásul kellett venniük, hogy büszke belgrádi csapatuk a ciprusiak után a szlovákok ellen is kevésnek bizonyult. Sokan már az előző körben is a szerb klubfoci végét sejtették az alagút végén, de most alighanem meg is látták azt. A szurkolók a langyos mérkőzés után a pályára nyomultak és megszakították a készülő interjúkat. Elküldték a médiát az anyjába, majd a csapat autóbuszába küldték a játékosokat "egy kis beszélgetésre".

- Ti ketten a buszba! - parancsoltak rá két fekete-fehér játékosra a sírásók (a partizan szurkolói), a focisták pedig szó nélkül elindultak a jármű felé - emlékszik vissza a furcsa jelenetekre a Press munkatársa.



A Partizán játékosainak ezután a zárt buszban tartottak előadást a szurkolók, hogy végül a többi leckét a klub központjában kapják, ahová együtt indultak el a kemény maggal. A Pressnek mielőtt elmentek volna a stadionból az egyik drukker azt mondta:
- Meg kell magyaráznunk nekik, hogy így nem játszhatnak! Úgy fociznak mint valami kis picsák! Így pedig ezt a mezt nem viselheti senki. Mi mögöttük állunk, buzdítjuk őket, és ez a hála. Tisztelet a kivételnek, de néhány játékosnak komolyan el kellene gondolkodnia azon, mit keres ebben a mezben!
 

Közben a Zvézda prágában égett. A legsikeresebb szerb klub hármat kapott Csehországban. A cseh rendőrség mintegy 50 Zvézda szurkolót állított elő.

Így megy ez

Azt szokták mondani, hogy a szurkolók a csapat 12. játékosa. A nagy szerbiai klubok életében azonban nem csupán egy tizenkettedik játékosra elegendő a szurkolók ereje. Sokkal inkább egy plusz menedzsert adnak ki így együtt. A Zvézdánál is nagyon komoly befolyásuk van. Előfordult, hogy a játékkal elégedetlen piros-fehérek összetörték a játékosok autóit vagy szétverték a klub vezetőinek irodáját. A zvézdások azt is el tudták érni a klubjuknál, hogy a játékosok egy gyilkossági kísérletért ülő szurkolót támogató pólóban melegítsenek a meccs előtt.

Alig tíz napja, hogy Pressburger Csaba ülhetett a Magyar Szó, az egyetlen nyomtatásban megjelenő vajdasági magyar napilap főszerkesztői székébe. A fiatal újságírót a terveiről, a Magyar Szó körül várható változásokról kérdeztem.

Miért került sor a váltásra a Magyar Szónál?

- A korábbi főszerkesztő, Kókai Péter lemondott, ezért írták ki a pályázatot. Hogy mi volt a lemondásának oka, erről nyilván ő volna hivatott nyilatkozni.

Hogyan kerültél képbe? Miért éppen Pressburger Csaba?

- Nem "kerültem képbe", ha ez alatt azt értjük, hogy politikai vagy egyéb érdekcsoportok egyengették volna az utamat, mert nem egyengették. Amikor megjelent a lapban a pályázati felhívás, erősen gondolkodtam rajta, hogy mitévő legyek. A végső elhatározásomban az is közrejátszott, hogy a szerkesztőségből többen is felkerestek, és igyekeztek rábeszélni, hogy pályázzak. Hogy miért éppen engem választottak? Nem tudom. Hárman pályáztunk, ketten maradtunk versenyben, miután a harmadik személyt formai hiányosságokra hivatkozva diszkvalifikálták. Ezt követően szavazott a szerkesztőség,
és ezen a szavazáson kétharmados győzelmet arattam. A Magyar Szó Lapkiadó Kft. Igazgatóbizottsága méltányolta a szerkesztőség választását, és engem javasolt főszerkesztőnek. (Megjegyzem: szembe is mehetett volna a szerkesztőség állásfoglalásával, de ezt nem tette.) Végül az alapító Magyar Nemzeti Tanács pedig formálisan is kinevezett.

Hol publikáltál eddig?

- A régió országaiban és a magyar nyelvterületen szinte mindenhol, de természetesen elsősorban Vajdaságban. Az itteni írott és elektronikus sajtó minden válfaját kipróbáltam már.

Milyen a szakmai múltad?

- Tizenöt éve publikálok, lényegében egyetemistakánt kezdtem (a középiskolai ujjgyakorlatokat nem számítva). A kilencvenes évek második felében rovatot vezettem a Képes Ifjúságban, bedolgoztam az Újvidéki Rádióba, szerkesztője voltam az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék lapjának, bevettek a Symposion folyóirat
szerkesztőségébe, a Sympónak 2002-től mintegy öt éven át fő- illetve felelős szerkesztője is voltam. Társszerkesztőként útjára indítottam a Symposion-line - közéleti kultúrmonitort (symposion-line.eu), egy évet a vajdasági közszolgálati tévében is lehúztam, 2004 óta pedig főállású újságíró vagyok: előbb a Magyar Szóban dolgoztam négy éven át, majd a
Családi Kör hetilapnál, most pedig ismét a Magyar Szó a munkáltatóm.

Milyen érzésekkel vetted át a posztot? Aggodalom, lámpaláz, feltűrt ingujjak?

- Tisztában voltam vele, hogy nem lesz könnyű, de az első napokban az is kiderült, hogy kimondottan nehéz lesz. Nagyon bonyolult a helyzet, óvatosan kell a téglákat ide-oda helyezgetni, nehogy összedőljön az egész konstrukció. Úgyhogy egyelőre tájékozódom, mérem föl a helyzetet, vizsgálom a mechanizmusokat, hogy ne felkészületlenül essek
neki a nagy reformoknak.

Hol akarsz változtatni? Hol szorul változtatásra a lap? Formai vagy tartalmi korrekciókra kell gondolni?

- Először a munkaszervezéssel lesz dolgom, ezzel párhuzamosan pedig a tartalmi-tematikai kérdésekkel foglalkozom majd. Csak utána következhet a lapstruktúra átdefiniálása, a weboldal "hírportálosítása" stb.

Témaválasztásában más lesz a lap? Más szerepet szánsz neki?

- A Magyar Szó szerepe az, hogy objektíven tájékoztassa a vajdasági magyar(ul) olvasókat, de egyúttal véleményformáló is legyen. Kisebbségi közegben gyakorta összekeverik egyesek a kisebbségi politikai pártok érdekeit a kisebbségi közösség érdekeivel, ami öreg hiba. A kettő nem mindig és nem feltétlenül esik egybe. A vajdasági
közösség érdekeit igenis mindenkor szolgálnia kell a lapnak, de a vajdasági magyar pártokéit nem.

Hogy álltok anyagilag? Sok negatív hír jön a Magyar Szóból ezzel kapcsolatban. Meg kell húzni a nadrágszíjat? Lesznek leépítések?

- Remélem, hogy leépítésekre nem kerül sor. A sztrájkkövetelések részben teljesültek, részben pedig olyan garanciákat vállalt a vállalatvezetés, amelyek biztatóak, ezért a sztrájkot a szerkesztőség dolgozói fel is függesztették. Remélem, hogy lassan minden rendeződik, de legalább is konszolidálódik a helyzet egy elfogadható szinten.

Hogy látod a mostani Magyar Szó helyzetét a szerb sajtóban, és hová kellene eljutni?

- Jelenleg nem látom a Magyar Szót a szerbiai médiatérben. Mintha csak nem is létezne. Ez nagyon szomorú. A Magyar Szónak többek között az is feladata kell legyen, hogy közvetítse a VM közösséget érintő problémákat a többségi nyelvet beszélő médiafogyasztók irányába. Ez például egészen konkrétan azt is jelentené, hogy fordítanánk szerbre a VM közösség ügyeivel foglalkozó cikkeket, és továbbítanánk azokat a hazai hírügynökségeknek. Így a Magyar Szóra is több hivatkozás lenne a szerbiai sajtóban, de a magyar közösség ügyeiről is objektívebb kép alakulhatna ki az országban.

Működik még a (ön)cenzúra? Mit engedhet meg magának az újság a szerb vagy vajdasági magyar politikával szemben? Van olvasói igény a keményebb kritikára?

- Egészen biztosan van igény a kritikára, de működik az újságírói öncenzúra is. Az a társadalom, amelyből kiveszik minden kritikai hang, hazug társadalom. Ebből a szempontból mindegy, hogy kisebbségről vagy többségről beszélünk. A kisebbségi újságírónak nincs mit mérlegelnie, ha disznóságokat derít ki valamelyik kisebbségi politikusról. Kutyakötelessége megírni azt. A "ne marjuk saját fajtánkat" örve alatt, a dolgok elhallgatásával néma cinkosokká válhatunk mi, újságírók, akiket meg fognak vetni az olvasók.

Azt mondod, nyitni kell a szerb sajtó felé. Kétnyelvű lapra gondoljunk?

- Semmiképpen ne gondoljunk kétnyelvű lapra. A Magyar Szó magyar nyelvű lap marad, a honlapon tudnék elképzelni egy - nyilván szűkebbtartalmi kínálattal rendelkező - szerb nyelvű változatot is a magyar mellett.

Személyedet egy radikális magyar portál is támadta, mit gondolsz erről?

- Akinek személyiségzavarai, komplexusai vagy identitásproblémái vannak, az forduljon szakemberhez.

Otthon sok volt a vita a személyed körül?

- Nem, egyáltalán nem tapasztaltam vitát. Korábban, egyes írásaim kapcsán kirobbantak viták, volt, aki támadott, de ezúttal semmi ilyet nem tapasztaltam.

Magyarországi együttműködés megfordult-e a fejedben? Szeged-Szabadka vonalon elindulni? A delmagyar.hu nyitott lenne az együttműködésre.

- Abszolút. Azt hiszem, volna mit tanulnunk egymástól, talán elsősorban nekünk tőletek, másoktól. Kezdeményezni fogom, hogy szervezzünk tapasztalatcsere-programokat, de persze más irányú együttműködésre is teljesen nyitottak vagyunk.

Van egy lap Vajdaságban, a Magyar Szó. Csoda, hogy még létezik. Csoda, hogy nem taposták még ki belőle az utolsó betűt is, nemhogy a magyar szót.