De szépek is voltak a kilencvenes évek. Bozótharc az ebédért, a vacsoráért. Félpanzió. Áramszünet.
A közelekedés is igazi móka volt akkoriban Szerbiában. Én gyakorlatilag bármennyi pénzből haza tudtam jutni. A buszon elfogadtak forintot, dinárt, márkát, mindent. Lehet, hogy egy aranyfog vagy egy korrekt hand job is megtette volna.
Elég egyszerű volt a képlet. Jön a kaller, mert a szerb buszokon az is van. Aztán, ha nem sikerült úgy tenni, mintha te már baromi régen utaznál, akkor megalkusztok. Néha viccesen csak azt kérdezte: diákjegyet?
Elfelezzük a lóvét, aztán Vozi Misko! Természetes volt, hogy mindenki kedvezménnyel utazik. Mondjuk a 90-es évek Szerbiájában sok minden más is természetes volt.
A hangszórókból fullon szólt a szerb műnépzene, ahogy elhagytuk Szabadkát a kipufogógáz lassan betöltötte az egész utasteret. Az ülések szakadtak, a támlákon rágógumi, karfák nincsenek, az ablak mocskos. Hátul egy csávó dohányzik. Életre szóló élmény. Egyszer menet közben kaptunk defektet. Persze nem volt pótkerék, de legalább mindenkinek maradt egy kicsi a zsebében. Ha szakadt a busz, hát szakadt. Nem volt egy förszt klassz, de az azért klassz volt, hogy féláron utaztunk az ínséges időkben.
A minap a szegedi 84-es buszra szálltam a csajommal. A vezető végigmér, nyilván kiszagolta a jugóniggert.
- Hányan vagytok? Adj négyszázat!
Én rutinosan eltettem a maradék pénzt, és ahogy csendben és kissé megilletődve elindultam hátra, újra éreztem az orromban a kipufogógáz szagát.
Nosztalgiabusz
2009.09.28. 10:17 Bálint Csaba
4 komment
Címkék: film videó szeged szerbia
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bodzaszedő Manager (törölt) 2009.09.28. 14:08:18
Dan doleće iz daljine
Siromasi ovog kraja
Čekaju da sunce sine, čekaju da sunce sine
Joj ojoj, joj ojoj…
Za Beograd (za Beograd)
firmom Krstić (firmom Krstić)
Upravo se narod sprema
Sve razloge za put ima
Samo sreće valjda nema, samo sreće valjda nema
Nema, jooj...
Nesrećnik sam od malena
Od sve muke pesme pevam
Voleo bih majko mila
Da sve ovo samo snevam, da sve ovo samo snevam
Joj ojoj, joj ojoj…
de az éjszakai Belgrádi vonat most sem piskóta
Bálint Csaba · http://srbija.blog.hu/ 2009.09.28. 14:36:33
nagyo78 2009.09.28. 14:45:24
Én Kúlára utaztam Zentáról a hiperinfláció alatt úgy, hogy az egy marék x címletű pénzemből (ami persze már a nap közepén semmit nem ért) x/200 volt a buszjegy ára, de persze visszaadni nem bírtak, hisz valójában már az x is értéktelen volt, nemhogy a váltópénze... A célállomáson egy WC-s néni szolgáltatását vettem igénybe, így szerezve némi aprót (persz ő sem tudott rendesen visszaadni, csak egy fél marék valamit adott). Ebből a valamiből adtam a kalauznak, akik lazán megvárták a tranzakciót az állomáson és elégedetten hajtottak tova. :) Nem pont témábavágó, remélem nem baj. :)