Serbia Insajd

Ultimate Turbofolk Trip

Fellépett itt Kusturica és Goran Bregović (de nem együtt, mert nem beszélnek egymással), itt lett híres Boban Marković és családja, valamint egyszer itt járt a legendás Miles Davis, aki azt nyilatkozta, hogy nem tudta, hogy így is lehet trombitán játszani...

Balkáni zene, balkáni ételek-italok, balkáni atmoszféra... mi kell még? Hát, mondjuk az, hogy egy Vajdaságból elszármazott túravezető mutassa meg Neked mindezt. Az utazást ugyanis tiszteletbeli Serbia Insajdos kollégánk, Antscha szervezi, aki civilben tematikus utazási irodát üzemeltet, szlovákiai székhellyel. A jelentkezéssel siessetek, mert már csak 16 férőhely van a buszban. Vajdaságiak szerbiai becsatlakozással is jöhetnek – sőt, akár szállás nélkül is, természetesen arányosan olcsóbban.

(Első rész)

4. Magyar sors Vajdaságban

Vajdasági magyarnak lenni sok szempontból hasonló, mint bármilyen más kisebbséginek. Egyrészt a többségi társadalommal szembeni valós és vélt sérelmeink terhelnek minket, másrészt – jól vagy rosszul – két kultúrát is ismerünk. Valamennyire mindkettő hat ránk; paradox módon még azokra is, akik ha tehetnék, inkább megtagadnák akár a délszlávot, akár a magyart.

Egy vajdasági magyar bál logója, csuhajja – ez is sztereotípia a javából

A vajdasági magyarokat a szelídség, a jámbor beletörődés, az írott törvény tisztelete jellemzi, még akkor is, ha azok hátrányosan különböztetik meg. Az okok talán a síkvidék könnyebb átjárhatóságában keresendők – a sajátos mikroközösségeikben inkább öntörvényűekké váló, illetve sokszor magukra utalt hegyvidékiekkel, avagy a szigetlakókkal szemben. Gondoljunk csak a "vajmagyaroknál" harciasabb, a többségi románokkal könnyebben konfrontálódó székelyekre.

A szöveg eredetileg az újvidéki Forum Kiadó felkérésére íródott egy tervezett gyűjteményes kötetbe, közel egy évvel ezelőtt. Az elkészült dokumentumot a kiadónak határidőre elküldtük, azonban választ azóta sem kaptunk rá, ezért úgy gondoltuk, hogy itt az ideje publikálni. Az általunk leírt gondolatok a 2015. tavaszán érvényes közéleti állapotokat tükrözik.

Ezt az esszét két szerző írta. Mindketten szerbiai magyarok; egyikük Vajdaságból költözött Budapestre, másikuk pedig Magyarországról a szerb fővárosba. A Serbia Insajd blogon is közösen publikálnak évek óta (Styxxről és bikmakkról van szó). Két különböző ember véleménye nem feltétlenül egyezik meg mindenben. Közös nézőpontjukból azonban egy olyan egész született, amelyet vállalnak, s amelyről úgy tartják, hogy egyes következtetéseivel az olvasók is azonosulhatnak – bármelyik országban éljenek is.

1. Szerbmagyar identitás

A könyvben elvileg olyan írások kapnak helyet, melyek végső soron mind ugyanazt a témakört járják körül: milyenek vagyunk mi, kisebbségben élő magyarok? A kérdést szándékosan általános értelemben fogalmaztuk meg – noha jelen kötet igazából a vajdasági magyar lét jellemzőit boncolgatja –, mert úgy gondoljuk, hogy a számos különböző "határon túli" identitás végső soron nagyon hasonlít egymásra. Ebben a tekintetben tehát teljesen mindegy, hogy melyik államról, melyik többségi nemzetről van szó. Ahhoz, hogy a fenti kérdésre érdemben válaszoljunk, mindenekelőtt azt kell meghatároznunk, hogy milyenek nem vagyunk.

Megérkezett a jugó űrkutatásról szóló, várva várt film

(Olvasónk, Antscha vendégposztja)

A Serbia Insajd részletesen foglalkozott a témával négy évvel ezelőtt, amikor a szlovén Virc testvérek (Žiga és Boštjan Virc) elkezdtek dolgozni a dokumentumfilmen. Azóta jóval több idő telt el annál, amit a készítők elterveztek; olyan "csekély" probléma miatt, mint a pénzügyek kérdése. Szerencsére az HBO Europe átvette a finanszírozást, így a film végre elkészült, a közönség – remélhetőleg nem csak az ex-jugoszláv nézők – nagy örömére.

A premier a New York-i TriBeCa Filmfesztiválon lesz április 13-24. között, a mozikban pedig májustól vetítik a filmet. Bízunk abban, hogy ez a régiónkra is vonatkozik, nem csak USA-ra. Jobb egyszer látni, mint százszor hallani, illetve olvasni róla... Tehát íme, a film trailere:

A 150. belgrádi derbin készülő riport, amelyben a két csapat fanatikus szurkolói, vagyis a Delije és a Grobari ultrái szólalnak meg, egy nagyobb lélegzetű dokumentumfilm első felvonása lesz. Azért is kell nagy levegőt venni hozzá, mert a "Daliák" és a "Sírásók" (ahogy a Crvena Zvezda és a Partizan leghírhedtebb szurkolói csoportjait nevezik) tényleg nem szarral gurigáznak, mint ahogy a mellékelt ábrák is mutatják).

A forgatókönyv szerint a film célja távolról sem a huliganizmus jelenségének ábrázolása, hiszen vidékünkön amúgy sem kell mindezt külön bemutatni. Ilyen filmek korábban is készültek már. Ami viszont ritkán hangzik el, az az, hogy a fociultrák tevékenysége nem kizárólag a stadionok környékére lokalizálódik, sőt, igazából azt is lehetne mondani, hogy a focihoz van a legkevesebb közük. Elegendő egyetlen nevet említenünk, hogy ez mindenkinek rögtön világos legyen, és ez nem más, mint Željko Ražnatović, vagyis Arkan. Noha ő ténylegesen a Zvezda vezérszurkolója volt (később pedig saját csapatot is gründolt), mégsem erről híres igazán, hanem háborús tevékenységéről.