Januárban adtad be Magdi? Akkor várjál még!

Most azt hagyjuk, hogy Magdi a Blikkben mondja el... Nem lényeges. Kellett valami kis sztorika a negyedik oldalra, aztán ez lett belőle. A magyar állapolgárság megszerzése nem egy sétagalopp. Ilyen Magdi eseteknél mindig kiakadnak a népek, arra jó az egész.

Igen, Magdinak a nagyapja anyakönyvi kivonata kell. Azért kell, mert a nagyfaternek vélhetően van olyan papírja, amely bizonyítja, hogy magyar állampolgár volt korábban. Ha más nem, 1942-ben. Ha az egész procedúrában be tudod bizonyítani, hogy van olyan felmenőd, aki magyar állampolgár volt valaha, akkor hamarabb folyamodhatsz magyar állampolgárságért. Előbb persze le kell telepedned hivatalosan. Aztán, ha megvan a bizonyítékod, nem kell hosszú éveket Magyarországon tölteni ahhoz, hogy kaphass állampolgárságot. Groteszk, de így van.

Mire nekem sikerült letelepednem nálatok, teleszartam vagy egy tucat dobozkát, vettek tőlem vért vagy tízszer. Komoly összegeket kellett mindenféle praktikák révén bankba tenni bizonyítandó, hogy van suska, nem csak koldulni jövök. Venni egy lakást, hogy legyen ingatlanod is. Egy magyar állampolgár nem élhet albérletben. Ha van lakásod, munkád, nem vagy éces, leprás... letelepedhetsz. Utána lehet nekiveselkedni az állapolgárságnak. Az még több mint két év. Egy évet mondanak, de a pesszimistább hivatalnokok másfél éves becslése is nagyon naiv. Emlékszem, amikor a letelepedési szakasz végén haza buszoztunk a vadonás új személyivel, az apám órákig nézegette a címert az igazolványán. Forgatta a napfényben, hogy lássa, ahogy csillog a hologram. Sosem volt még "koronás" igazolványunk előtte.

Magyar-e vagy?

Amikor az állampolgársági szakaszba került az ügy, én is bizonyítottam, hogy a dédnagyapám magyar állampolgár volt, mintha azt kellene bizonyítanom, hogy egy fejem van. Volt vagy 10 anyakönyvi kivonata az öregnek 1910-től visszamenőleg. Össze kellett gyűjteni, mert vitézi rangra pályázott, mikor "bejöttek a magyarok". Végigharcolta, amit kellett. Volt egy csomó kitüntetése az első világháborúból. Gyűjtők akarták megvenni, nem adtuk. Majd én is büszkén mutogatom a gyerekeimnek a plecsniket. Vitéz lehetett volna az öreg, ahhoz szedte össze a papírokat. Végül nem kérvényezte, pedig x hold föld is járt volna vele. Utólag jól tette, hogy nem nyújtott be kérvényt, mert a partizánok kivégezték a sok vitézt, mikor bevonultak a magyarok helyére. Ő megúszta. Valahogy így szól a családi legenda.

Így aztán elővettük a régi mappát, hogy bemutassuk a hatóságnak: magyarok vagyunk ízig-vérig. Hogy bebizonyítsuk: őseink harcoltak a Monarchiáért, Magyarországért, hogy az ő adójukból is épült a Parlament, hogy ott voltak a Don-kanyarnál... A himnuszt már nem is tudtam komolyan venni, amikor végül több mint 24 hónap várakozás után magyarrá ütöttek. Jó sokat hümmögtek a kérelmem felett Budapesten. Mire hivatalosan is magyar lettem, már 13 éve éltem itt. Elvégeztem a gimnáziumot, az egyetemet, 3 éve dolgoztam. Kezdetben kényszervállalkozóként, aztán alkalmazottként. Hét éve volt saját lakásom, az életem 55 százalékát Magyarországon éltem le. Legalább kiérdemeltem, nem?

Az Eurovízióra nevezni szerbként is lehet Magdi. Nem vagy te akkora magyar, mint egy Puljezevics Nenád, hogy csak úgy megdobjanak a magyar útlevéllel, azaz a "passzussal". Várd csak ki a sorod! Addig dúdolgass, énekelgess, adj ki lemezt! Közben meg túrd elő az öregapád papírjait, biztos megvannak valahol. Az öregek elrakták a magyar címeres papírokat. Azt gondolták, eljön az idő, amikor kelleni fog még. Eljött. Igaz, valamiért úgy érzem, ők nem éppen erre számítottak.