Serbia Insajd

Alig tíz napja, hogy Pressburger Csaba ülhetett a Magyar Szó, az egyetlen nyomtatásban megjelenő vajdasági magyar napilap főszerkesztői székébe. A fiatal újságírót a terveiről, a Magyar Szó körül várható változásokról kérdeztem.

Miért került sor a váltásra a Magyar Szónál?

- A korábbi főszerkesztő, Kókai Péter lemondott, ezért írták ki a pályázatot. Hogy mi volt a lemondásának oka, erről nyilván ő volna hivatott nyilatkozni.

Hogyan kerültél képbe? Miért éppen Pressburger Csaba?

- Nem "kerültem képbe", ha ez alatt azt értjük, hogy politikai vagy egyéb érdekcsoportok egyengették volna az utamat, mert nem egyengették. Amikor megjelent a lapban a pályázati felhívás, erősen gondolkodtam rajta, hogy mitévő legyek. A végső elhatározásomban az is közrejátszott, hogy a szerkesztőségből többen is felkerestek, és igyekeztek rábeszélni, hogy pályázzak. Hogy miért éppen engem választottak? Nem tudom. Hárman pályáztunk, ketten maradtunk versenyben, miután a harmadik személyt formai hiányosságokra hivatkozva diszkvalifikálták. Ezt követően szavazott a szerkesztőség,
és ezen a szavazáson kétharmados győzelmet arattam. A Magyar Szó Lapkiadó Kft. Igazgatóbizottsága méltányolta a szerkesztőség választását, és engem javasolt főszerkesztőnek. (Megjegyzem: szembe is mehetett volna a szerkesztőség állásfoglalásával, de ezt nem tette.) Végül az alapító Magyar Nemzeti Tanács pedig formálisan is kinevezett.

Hol publikáltál eddig?

- A régió országaiban és a magyar nyelvterületen szinte mindenhol, de természetesen elsősorban Vajdaságban. Az itteni írott és elektronikus sajtó minden válfaját kipróbáltam már.

Milyen a szakmai múltad?

- Tizenöt éve publikálok, lényegében egyetemistakánt kezdtem (a középiskolai ujjgyakorlatokat nem számítva). A kilencvenes évek második felében rovatot vezettem a Képes Ifjúságban, bedolgoztam az Újvidéki Rádióba, szerkesztője voltam az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék lapjának, bevettek a Symposion folyóirat
szerkesztőségébe, a Sympónak 2002-től mintegy öt éven át fő- illetve felelős szerkesztője is voltam. Társszerkesztőként útjára indítottam a Symposion-line - közéleti kultúrmonitort (symposion-line.eu), egy évet a vajdasági közszolgálati tévében is lehúztam, 2004 óta pedig főállású újságíró vagyok: előbb a Magyar Szóban dolgoztam négy éven át, majd a
Családi Kör hetilapnál, most pedig ismét a Magyar Szó a munkáltatóm.

Milyen érzésekkel vetted át a posztot? Aggodalom, lámpaláz, feltűrt ingujjak?

- Tisztában voltam vele, hogy nem lesz könnyű, de az első napokban az is kiderült, hogy kimondottan nehéz lesz. Nagyon bonyolult a helyzet, óvatosan kell a téglákat ide-oda helyezgetni, nehogy összedőljön az egész konstrukció. Úgyhogy egyelőre tájékozódom, mérem föl a helyzetet, vizsgálom a mechanizmusokat, hogy ne felkészületlenül essek
neki a nagy reformoknak.

Hol akarsz változtatni? Hol szorul változtatásra a lap? Formai vagy tartalmi korrekciókra kell gondolni?

- Először a munkaszervezéssel lesz dolgom, ezzel párhuzamosan pedig a tartalmi-tematikai kérdésekkel foglalkozom majd. Csak utána következhet a lapstruktúra átdefiniálása, a weboldal "hírportálosítása" stb.

Témaválasztásában más lesz a lap? Más szerepet szánsz neki?

- A Magyar Szó szerepe az, hogy objektíven tájékoztassa a vajdasági magyar(ul) olvasókat, de egyúttal véleményformáló is legyen. Kisebbségi közegben gyakorta összekeverik egyesek a kisebbségi politikai pártok érdekeit a kisebbségi közösség érdekeivel, ami öreg hiba. A kettő nem mindig és nem feltétlenül esik egybe. A vajdasági
közösség érdekeit igenis mindenkor szolgálnia kell a lapnak, de a vajdasági magyar pártokéit nem.

Hogy álltok anyagilag? Sok negatív hír jön a Magyar Szóból ezzel kapcsolatban. Meg kell húzni a nadrágszíjat? Lesznek leépítések?

- Remélem, hogy leépítésekre nem kerül sor. A sztrájkkövetelések részben teljesültek, részben pedig olyan garanciákat vállalt a vállalatvezetés, amelyek biztatóak, ezért a sztrájkot a szerkesztőség dolgozói fel is függesztették. Remélem, hogy lassan minden rendeződik, de legalább is konszolidálódik a helyzet egy elfogadható szinten.

Hogy látod a mostani Magyar Szó helyzetét a szerb sajtóban, és hová kellene eljutni?

- Jelenleg nem látom a Magyar Szót a szerbiai médiatérben. Mintha csak nem is létezne. Ez nagyon szomorú. A Magyar Szónak többek között az is feladata kell legyen, hogy közvetítse a VM közösséget érintő problémákat a többségi nyelvet beszélő médiafogyasztók irányába. Ez például egészen konkrétan azt is jelentené, hogy fordítanánk szerbre a VM közösség ügyeivel foglalkozó cikkeket, és továbbítanánk azokat a hazai hírügynökségeknek. Így a Magyar Szóra is több hivatkozás lenne a szerbiai sajtóban, de a magyar közösség ügyeiről is objektívebb kép alakulhatna ki az országban.

Működik még a (ön)cenzúra? Mit engedhet meg magának az újság a szerb vagy vajdasági magyar politikával szemben? Van olvasói igény a keményebb kritikára?

- Egészen biztosan van igény a kritikára, de működik az újságírói öncenzúra is. Az a társadalom, amelyből kiveszik minden kritikai hang, hazug társadalom. Ebből a szempontból mindegy, hogy kisebbségről vagy többségről beszélünk. A kisebbségi újságírónak nincs mit mérlegelnie, ha disznóságokat derít ki valamelyik kisebbségi politikusról. Kutyakötelessége megírni azt. A "ne marjuk saját fajtánkat" örve alatt, a dolgok elhallgatásával néma cinkosokká válhatunk mi, újságírók, akiket meg fognak vetni az olvasók.

Azt mondod, nyitni kell a szerb sajtó felé. Kétnyelvű lapra gondoljunk?

- Semmiképpen ne gondoljunk kétnyelvű lapra. A Magyar Szó magyar nyelvű lap marad, a honlapon tudnék elképzelni egy - nyilván szűkebbtartalmi kínálattal rendelkező - szerb nyelvű változatot is a magyar mellett.

Személyedet egy radikális magyar portál is támadta, mit gondolsz erről?

- Akinek személyiségzavarai, komplexusai vagy identitásproblémái vannak, az forduljon szakemberhez.

Otthon sok volt a vita a személyed körül?

- Nem, egyáltalán nem tapasztaltam vitát. Korábban, egyes írásaim kapcsán kirobbantak viták, volt, aki támadott, de ezúttal semmi ilyet nem tapasztaltam.

Magyarországi együttműködés megfordult-e a fejedben? Szeged-Szabadka vonalon elindulni? A delmagyar.hu nyitott lenne az együttműködésre.

- Abszolút. Azt hiszem, volna mit tanulnunk egymástól, talán elsősorban nekünk tőletek, másoktól. Kezdeményezni fogom, hogy szervezzünk tapasztalatcsere-programokat, de persze más irányú együttműködésre is teljesen nyitottak vagyunk.