Amikor először olvastam a verekedésről, azt hittem minimum véresre verték Kis Gábort, viszont a képeket elnézve kicsit fel van fújva ez az egész, egy hokimeccsen is keményebben esnek egymásnak a játékosok. A délutáni edzőmeccsen pedig már szent volt a béke, szóval lehet, hogy a fiúk csak elrendezték egymás között a problémáikat.

Hahahihahuhahahahiii...
Játszhatnának már egy rögbimeccset is! :) vagy csak egy sima kocsmai bunyót is végignéznék, de szerintem abban is a szerbek lennének jobbak! Mikor Šapić és Šefik összeverekedtek, ott csont is tört!

Ez símogatás volt, és abban a magyar csapatot se kell félteni!

@jucus88: Az esetben az számít különlegesnek, hogy előre tervezett volt úgy, hogy többen estek neki. Általában ezt kettesben rendezik le a felek. Szerencsére Vanja jobban lő, mint üt. :)

A két edző feje különösen tetszik. Nemn stresszelték túl magukat. :)

Ami a lényeg, hogy ez nyilván két csapat egyes emberei közt lévő feszkó, nem pedig szerb - magyar ellentét.

exkluzív

Nektek ez a verés tetszik?

SFRJ4ever: már a neved is jó. A magyarok simogatásban jók? A szerbek meg gondolom vízilabdában.

Nincs ez felfújva, fiúk, gusztustalanul megtámadnak öten egy embert. Nem ütöttek vissza, remélem, legközelebb megteszik. ÉS még győzni is fogunk ellenetek, megint.

Nem udvariaskodnék, mert látom, ti még egy sikeres vízilabdacsapattal se azonosultok úgy, mint a szerb "sikerekkel": Vegyetek már egy jegyet, és utazzatok el Stockholmból, nézzétek meg, máshonnan hogyan néz ki a szép SRFJ.

A szerbek undorító( öten egy ellen,ráadásul mint vendégek beleszarnak a vendéglátó pofájába)támadásán,már csak Kemény és Kis nyilatkozata volt szánalmasabb.Még ők magyarázgatták a helyzetet:"hát biztos volt vmi oka,ilyen sport ez kérem szépen,elintézték ezt ők ketten szépen,kérem"Bele sem tudok gondolni,mi lett volna ha ezt a magyarok tették volna pl. Belgrádban,való színű a rendőrségnek kellett volna megvédeni a magyarokat,mert agyonütötték volna őket.Persze ennek nulla az esélye,mivel a magyaroknak más a mentalitása,és-sajnos-köztudottan nagyon gyávák is.Nem kell csodálkozni,hogy a magyarokat üti mindenki,a határon innen és túl..

@corny:
Nekem eszem ágában sincs a szerbeket védeni, de azért nem kellene nemzetiségi ügyet faragni abból, hogy néhány tesztoszterontól túlterhelt barom nekiesik, valamiféle bosszú miatt Kis Gábornak. llyen barmok szép hazánkban is teremnek bőven, csak szét kell nézni.

@corny: Na végre valaki bekapta a horgot! :D Amióta cenzúra van (ugyebár), azóta alig találni egy-két lelkes beszólót (régi szép idők...)! Köszönöm!

A nevem. Igen, kösz, a tied se kevésbé érdekes:
en.wikipedia.org/wiki/Korni_Grupa
De ha nem menne az angol itt a nagyar verzió is:
hu.wikipedia.org/wiki/Korni_Grupa
Szóval ettől Yugo-nosztalgikusabb hangzású nevet nem találhattál volna. Talán Tito...

Na de visszatérve, ha ebben látod a nemzeti mivoltod megtestesülését, hogy néhány kétszerkettes állat adott két taslit egymásnak egy edzőmeccsen, és ettől sértve érzed magad, nosss... De amúgy nem tetszik a pofozkodás, ilyen állatoktól többet vártam.

Viszont ha legközelebb indul "Hazai sporteredményekkel való azonosulás" tanfolyam, szólj légyszives. Ti, nekünk(?)!

@SFRJ4ever: csak neked engedtem be, hogy nosztalgiázhass.

a Kis Gábor miért nem volt annyira felháborodva mint a magyar média?
a határontúli magyarokat nyugodtan lehet félteni, bár énis az vagyok és még soha nem ért atrocitás.
De a polosokat ne féltsük

@Bálint Csaba: Komolyan, tényleg hiányzott már! ;)

De alapvetően egyetértek, valóban pofátlanok voltak a szerbek. Viszont nem úgy kell megélni, mintha szamurájkarddal estek volna a báránylelkű magyar vizipolósokra...
Megint a túllihegés, mint a 200 szerb maffiozó, aki majd jön megbosszúlni Kozma gyilkosait! Habár, amióta nem kell vízum... ki tudja?! :)

SFRJ4ever: névválasztás: ráhibáztál, ez a szándék vezérelt, te okos ember lehetsz, és egyáltalán nem frusztrált. Nem muszáj a magyaroknak szurkolni a sporteseményeken, csak feltűnt, mennyire szurkoltok a szerbeknek bármilyen eseményen (itt a blogon is), és mennyire lenézitek jónéhány esetben a magyar sportolókat. Ne haragudj, de ezért ne várj más választ, mint legjobb esetben is iróniát.

Bálint Csaba: Azért jöttem a blogodra, mert érdekel a volt Jugoszlávia. Aztán láttam, hogy zokon veszitek, ha valaki nem érti a nosztalgiátokat. És már többnyire ki is moderálod, aki ellenvélményen van. Nem baj, ha csak egymással szeretnétek társalogni, nem zavarlak titeket. Olvasgatva a határon túli magyar sajtót, azt tapasztalom, hogy a délvidéki a - nagyobb létszámúak közül - a leginkább asszimilálódot, nyelvhasználatában, identitásában, határon belüli magyarokról alkotott véleményében pedig a legkeserűbb, legellentmondásosabb a környező országokban élő közöségek közül, nem lehet, hogy ti is azért nosztalgiáztok ilyen sokat? Valószínűleg felületesen fogalmaztam, de erre most ennyi időm volt, és lehet, hogy fölösleges is lenne hosszabban, de hátha megcáfoltok a válaszaitokkal.

@corny: a nosztalgia ugye az ember gyermekkorához, ifjú éveihez is kötődik. Aki jugóban élte gyermekkorát, ott csókolózott először, az nem nosztalgiázhat afganisztánról, ebben gondolom egy véleményen vagyunk. Egyébként nem sok nosztalgiaposzt van. Most nem is jut eszembe, mikor volt ilyen utoljára. A jugonosztalgia továbbá sokszor cinikus, ironikus köntösben jelenik meg a blogon, valamint jelenségként, amely az egész exYu területen él.

Amikor Mo-n először kezdtek azzal ugratni, hogy kinek szurkolok a magyar-szerb meccsen, még nem értettem a kérdést. Most már értem. Az itteniek sokszor azt hiszik, hogy ez dilemma. számomra nem az. én mindig a magyar csapatnak szorítok. Ami a szerb sportot illeti... Hát ismerjük. Ismerjük a múltját, a jelenét. Ez ment a tévében, csak beszélünk róla, ha már mindenkit érdekel. Nem gondolom, hogy a sportban egy verekedést nemzeti szintű konfliktussá kellene fokozni. Azok a csávók elsősorban vízilabdázni jöttek. Mind sportember, akik már rég leszarják a nemzeti tragédiákat, és jól keresnek elismert klubokban. Egy materazzi-zidane fejelés francia-olasz konfliktus, vagy csak két focista kapott össze?

Az asszimilációs, identitásában zavart vajdasági magyarságról szóló részlettel nem értek egyet. Székely nyelvlecke magyaroknak megvan? www.youtube.com/watch?v=wuld6_BMPQ4

Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy az ember egy egészséges énképet, hovatovább nemzetképet alakítson ki magában, kell némi önirónia is. Rövidke kis életem során azt tapasztaltam, hogy azok, akik túl nagy jelentőséget tulajdonítottak a nemzetiségüknek, elfelejtettek mások lenni, mint egy népcsoport tagjai. Szerbek és magyarok egyaránt azok maradtak, amire annyira büszkék: magyarok és szerbek, semmi több, és nemzeti pólóban ücsörögnek kocsmákban a mai napig is. Akik képesek voltak hátralépni, két-három méterről szemlélni a problémákat, boldogultak. Azok a szerbek, akikkel a szerb állam problémáiról, a szerb nemzettudat visszásságairól is tudtam beszélgetni egy-egy sör mellett, sokkal jobb emberekké váltak és sokkal többre vitték, mint, akikkel nemzetiségi alapon kellett verekedni a suliban. Azt gondolom, hogy elfogadni, megpróbálni megérteni egy másik nemzetet nem gyengeség, hanem erény. A frusztrációt pedig a konditeremben kell levezetni, nem a "népirtó szerbek" skandálásában. Ezt ne vedd magadra.

Ezért általában nem engedem be a "szerbező" személyeskedő hozzászólásokat.

Azt tapasztaltam továbbá, hogy a határon túli magyar testvérek védelmét egyes határon belüli magyarok jobban a szívükön viselik, mint maguk a határon túli magyarok, ami igencsak vicces. Aki a kismagyarország határain belülről ír, sokszor esik túlzásokba, szól hozzá a témához valamilyen sztereotípiákból, híradókból épített álomvilágból, amelynek semmi köze a valósághoz, és magyarságra oktat mindenkit, aki már rég megtanulta, mi az, magyarnak lenni.

Ő ugyanis már az általános iskolai tornaórákon a magyar csapatban focizott a szerb csapat ellen. Már 8 évesen megtanulta, hogy csere lesz, mert kevesebbnek számít, mint az államalkotó gyerekek. Már régóta tudja, hogy mennyivel többet kell teljesítenie, hogy boldoguljon, hogy mennyi alku vár rá az életben. lehet, hogy az apját már rég kirúgták nemzetiségi alapon a munkahelyéről. Csak mondom. Ezért zavar, amikor magyarságra oktatnak olyanok, akik soha nem szenvedtek hátrányt a nemzetiségük miatt. Rég megtanultuk már, milyen magyarnak lenni, összetartunk, ha kell, ne aggódj, de sokaknak van annál jobb dolga is, minthogy 24 órában sápítozzon a nemzet tragédiája felett.

Én láttam már szerbet, aki a frontról menekült el, mert nem akart a horvát barátaira lőni, láttam magyart, akit szerbnek neveltek magyar szülei, hogy még az anyanyelvét is törte, aztán nem vették fel rendőrnek, mert nevében mégiscsak magyar maradt, és ismerek magyart, aki zsoldos volt a délszláv háborúban. Tudod, pénzért ölt. A világ nem csak fekete és fehér, ezért nem szeretem, ha Stockholmba küldenek. megszoktam, hogy oda megyek, ahová én akarok. Uff.

@corny:

Tudod vajdasági magyarként ismerem valamennyire a szerbeket. Mást mondok: ismerek szerbeket, horvátokat, magyarokat, azaz vajdaságiakat.

A fejünkre olvasni azt, hogy mi asszimilálódtunk a legjobban elég suta dolog. Egyébként lehet, hogy igazad van, és tényleg így van, de ez nem feltétlenül jelent rosszat. Akkor amikor - még a háború előtt - olyan közegben éltünk, hogy a szomszédaink között az utcában volt szerb és horvát egyaránt, mindenki beszélt velem magyarul, mert tudták hogy ez kisfiú nem beszél szerbül. Albérlőnk egy vukovári lány volt, aki szabadkán egy palánkai szerbbel jött össze, aztán össze is házasodtak. Vukovárba költöztek, mi elmentünk hozzájuk látogatóba, stb. Gyakorlatilag egy fedél alatt éltünk magyarok, szerbek és horvátok (Utolsó infóm, hogy a vukovári pár házát szétlőtték, ők meg talán németbe költöztek, talán, remélem...)

Szóval lehet azt mondani, hogy asszimilálódtunk, de inkább arról van szó, hogy eggyütt éltünk!

Ez az együttélés persze éppen azokkal a mellékhatásokkal járt együtt, amiket Csaba már leírt, pont úgy ahogy leírta.

Az, hogy miért a "legkeserűbb" a véleményünk a határon belüli magyarokról nem véletlen, merthogy ha megkérdik, hogy te amúgy kinek szurkolsz, jól beszélsz magyarul, vagy közlik, hogy idejössz és elveszed a helyet az iskolában a helyiek elől (sic!) a munkáról meg nem is beszélve. Hozzájön még az az örületesen óriási idióta fölösleges népszavazás a kettős állampolgárságról, meg persze ne feledkezzünk el a magyar nép sajátos felsőbbrendűség érzetétől, ami miatt azt képzeli, hogy ő különb, mint a környező szláv népek. Éppen elég ok arra, hogy valamiképpen megkeseredjünk. De az igazság az, hogy annyira azért nem vagyunk keserűek, mert az otthon élőket csak kevéssé érdeklik az itt élők, éppen úgy ahogy ez fordítva is igaz.

Nosztalgia: Hát igen valóban nosztalgiázunk, mint mindenki. Az hogy ennek sok kapcsolódása a régi júgóhoz az nem véletlen, hiszen mi nem illésre, omegára meg hasonszőrű cuccokkon nőttünk föl, hanem egészen más zenéken. A sorozatokat ott néztük - mer' a magyar 1-en lószar se ment. A terek, utcák, kricsmik mind otthonosak, itt meg nem. Ez természetes, ugyanúgy igaz arra is, aki pécsi, ott járt gimibe, szegeden volt egyetemista és pesten dolgozik most.

És még valami, ami miatt nosztalgiázunk, az az, hogy vajdaság egy jó hely. Sajnos speciel szerbiához tartozik.

Magyarnak lenni ott nem könnyű, de nem is kell úgy fölfogni, mint egy missziót. A legjobban ezt az egészet a kedvenc falfirkám írja le: Baszd meg a nacionalizmust, ha közben meghalnak a barátaim. (Ez eredetileg szerbül állt a falon, Jebes nacionalizam, kad mi umiru drugovi.)

Kösz, fiúk! Ilyesmire számítottam, igyekszem majd érdemben válaszolni, de most dolgoznom kell.

@Bálint Csaba: "Ő ugyanis már az általános iskolai tornaórákon a magyar csapatban focizott a szerb csapat ellen. Már 8 évesen megtanulta, hogy csere lesz, mert kevesebbnek számít, mint az államalkotó gyerekek. Már régóta tudja, hogy mennyivel többet kell teljesítenie, hogy boldoguljon, hogy mennyi alku vár rá az életben. lehet, hogy az apját már rég kirúgták nemzetiségi alapon a munkahelyéről."

ez tíz pontos, gr.

@walter77:

Tök jó amit írsz, ezzel a résszel viszont nem értek egyet:

"Hozzájön még az az őrületesen óriási idióta fölösleges népszavazás a kettős állampolgárságról"

De lehet, hogy ha kifejted, akár ezzel is. Szerintem a népszavazás nagyon is helyénvaló volt, a tálalás, meg, hogy sokan de facto szavazógépnek használnák a határontúliakat, az már nem.

@corny:
Szerintem jó, hogy írtál és, hogy Csaba beengedett. Nem árt, ha valaki kívülről is lát minket. (ha te is vajdasági vagy, akkor félrecsúszott:-)) Nekünk vajdasági magyaroknak talán a legnagyobb erényünk egyben a gyengénk. Annyira jámbor, toleránsak vagyunk, hogy az tényleg gyakran birkaság. Persze itt is van kivétel. Aki viszont macsósra veszi, az meg a pápánál is katolikusabb, a crnogoracoknál is "monteniggerebb" videa keménységű, tökös gyerek pózában tündököl. Kapásból két Csernus Imre típusú vajdasági magyar gyerek ismerősöm ugrott be.

@corny: Én is csatlakozom az előttem kommmentelőkhöz.
Ami a nevet illeti: pont egy hasonló témát futottak körbe kb két éve itt a blogon, és épp ez jutott eszembe. 32 éves vagyok, per pillanat Pesten élek, nem Stockholmban... Hidd el tudom mi lett SFRJ-ből. Giga szánalom.

Ugyanolyan szánalom a mostani szerb vizilabda csapat: két legjobb játékos összeveri egymást az öltözőben, aztán visszavonul. A többi meg kizárólag három ujjal hadonászva képes vízbe ugrani meg kijönni. Szerintem gyerekcsinálás közben is szrbijáznak meg három ujjat mutogatnak. Ezzel én nem tudok és soha nem is fogok azonosulni!

De azért valljuk be: Kemény Dénes nagymellény-effektusa is szánalmas. A fentiekhez képest miniszánalmas, de azért az. Mindig a nagy pofa, aztán paff... Mint ahogy - SAJNOS! - a magyar sportban megannyiszor megesik.

Amúgy csípem a Korni Grupa zenéjét, a korai Yugo rock előfutárai...

Na Isten hozott a blogon, úgy érzem be vagy avatva! ;)

@Styxx:

Hát annak örülök, hogy a többivel egyetértesz, de azt hiszem a népszavazás ügyében is dűlőre jutunk.

Azért dühített, mert egyáltalán nem előzte meg semmilyen felmérés a hajlandóságot illetően és semmilyen tanulmányt nem készítettek arról, hogy milyen hatásokat és ellenhatásokat válthat ki maga a népszavazás ténye. A nagy pártok is elmehetnek a sunyi p***ába, mert ők meg eszetlenül kezdtek kampányolni, semmi felelősséget sem tanúsítva az ügy iránt, és a következményekkel mit sem törődve.

Azt gondolom, hogy ezt vagy a parlamentnek kellet volna eldöntenie, vagy ha már népszavazás, akkor azt nagyon jól elő kellett volna készíteni. A Magyarok Világszövetsége ezzel olyan óriási bakit vétett, hogy az már fáj! Gyakorlatilag nem volt tájékoztatás és igazi kampány, csak valamilyen naív összmagyar együttérzésre építettek, ami nem létezik.

@SFRJ4ever: Hát igen, akkor én indítottam a neved körüli lavinát túlpörögve, amiért mos utólag kérek elnézést.
A fentiek gondolatai és reagálásai értékesek, kimértek többnyire, talán így kéne egy blognak funkcionálnia.

@mp44: A moderálással beköszöntött az aranykor.

Bocs, kikívánkozik...:-)) Jó kis xenofób ország ez a Magyarország...