Ez talán az első pár mondat, amit megtanult egy lurkó, ha jugó (igazából bármilyen) csapatba jár kosarazni. Nincs örvendezés, amíg nincs vége. Az ellenfélnek hátat fordítani pláne elképzelhetetlen. Én is jártam dobálni a helyi csapatba 15 éve, én is hallottam. A horvát Cibona játékosai viszont valószínűleg kimaradak néhány tréningről.
Az NLB liga (afféle exYU liga) döntőjében a Partizan 0.6 másodperccel a vége előtt került hátrányba egy megfelelő pillanatban érkezett horvát tripla révén. A Cibona kispadon ülő tagjai már be is futottak a pályára, de akkor még valamivel több, mint fél másodperc hátra volt. Íme:
A horvátoknak lett volna idejük megszokni, hogy a szerbek ellen illik figyelni. Valamelyik világversenyen, már nem emlékszem melyik volt, bukták hasonló körülmények között a továbbjutást. Szasa Gyorgyevics futott az utolsó másodpercekben végig a pályán, hogy beverje a bünti triplát a korai örömért.