Wikileaks-kiszivárogtatások szerint a hágai Nemzetközi Törvényszék börtönében fogvatartott egykori jugoszláv diktátor a felesége, Mira Marković erős befolyása alatt állt.

Tim Mcfadden, a Hollandiában székelő Nemzetközi Törvényszék fegyintézetének ír állampolgárságú börtönigazgatója (korábban Írországban volt börtönparancsnok) informálta az amerikai diplomáciát  Miloševićről.

Mcfaddennek volt a legszorosabb, napi szintű kapcsolata a börtönben Miloševićtyel.

Egy 2003-as decemberi jelentésében Mcfadden arról tájékoztatta Richard Prospert -az USA diplomáciai stábjának azt a korabeli vezetőjét, akinek a hatáskörébe a volt jugoszláv háborús bűnök feltárására felállított hágai nemzetközi büntetőbírósággal való kapcsolattartás tartozott- arról, hogy nem igazak a hírek Milošević állítólagos depressziójáról, azonban a diktátort megviseli, hogy nem találkozhat a családtagjaival, főleg a feleségével és Marko unokájával.

„Minden reggel felhívja a feleségét, akivel rendkívüli a kapcsolata. Lehet, hogy Milošević képes volt manipulálni a nemzetét, de a felesége - annak ellenére, hogy ennek nincsenek látványos külső nyomai – a saját kénye-kedve szerint befolyásolhatja.”- jelentette az egykori ír fősmasszer.

Mcfadden a Wikileaks által megszellőztetett bizalmas diplomáciai iratok szerint többször is tanúja volt annak, amikor Mira Marković a férjét valami olyasmire bírta rá, amit az asszony a fejébe vett. Mira Marković egyébként saját jogon is politizált. A Jugoszláv Egyesült Baloldalnak, a miloševići kommunista utódpártnak, a Szerb Szocialista Párt szatellit-szervének egyik alapítója is ő volt.

„Ha valamiben Milošević mégsem hallgatott a feleségére, akkor azt Mira asszony mindig felhánytorgatta neki, és arra figyelmeztette, hogy ha az ő tanácsai szerint jár el, akkor elkerülhette volna a negatív következményeket. A felesége volt Milošević első számú információforrása, a vigasza, ő motiválta és a stratégiai döntéseit is kivétel nélkül Mira Marković tanácsai alapján hozta. Soha sem mondott neki nyíltan ellent. Ha valamiben eltért a véleményük, Milošević inkább úgy tett, mintha nem is hallotta volna amit az asszony mond.”- állt az egyik Mcfadden -jelentésben.

2003 szeptemberében Milošević magas vérnyomása aggasztotta a hágai fogvatartóit. Azon folyt a brainstorming, hogyan csökkenthetnék a foglyot érő stresszt és hogyan „tehetnék boldogabbá”.

Mcfadden azt is leírta, hogy felvetették, Mira Markovićnak valamiféle diplomáciai immunitást biztosítva lehetővé kellene tenni, hogy Oroszországból Hollandiába költözzön, a férje mellé. Ezt a lehetőséget végül elvetették. Az ellenérvek között többek között az is szerepelt, hogy Mira Marković rendkívül kiszámíthatatlan, szeszélyes személyiségű.

Slobodan Milošević 2006 március 11-én hunyt el a cellájában szívinfarktusban. A 64 éves vádlott magas vérnyomással és szívpanaszokkal küszködött, valamint emellett cukorbeteg is volt.

B+ Slobo, mi lett volna, ha valamikor ezerkilencszáznyolcvan-valahányban ejted Mirát?

Kérdéseim az olvasókhoz:

Ahogy szépemlékű Tornóczky Anita kérdezné: Jogilag és erkölcsileg, és ezt így hogy?

Oké, Milošević egy szaralak volt, a rendszere dettó.

Oké, az USA és Írország dva bratanca. NATO-szövetségesek, ráadásul az USA-ban hatalmas az ír diaszpóra. No de akkor is! Hogyan is működik ez?

- Mcfadden elvtárs, kérni fogunk magától valamit: Jelenteni kellene az amerikai diplomáciának Miloševićről.

Ha a fószert minderre az ír nemzetbiztonsági hivatal, vagy az illetékes ír szerv kérte fel, akkor azt mondom, hogy oké.

Ha a csávót az amerikaiak felkérték, majd jelentette hazája illetékeseinek, akik minderre rábólintottak, akkor is azt mondom, hogy oké.

DE! Ha a hágai börtönigazgató barátunk mindezt a  saját szakállára csinálta és minderről lapított, mint szar a pincében, akkor azt mondom, hogy nem oké, és megmondom azt is, hogy miért: Egy egykori ír börtönparancsnoknak nem hiszem, hogy kenyérre kellett a pénz. Lehet mondani azt, hogy: - Köszönöm nem.

Ne feleddjük, a kétezres évek elejéről, és Hollandiáról beszélünk, és nem mondjuk Magyarosrszágról és az ezerkilencszázötvenes évek elejéről.

A Wikileaksről és Julian Assangeról sok rosszat lehet mondani (és hál' istennek jót is), DE! Az, hogy ilyesmikről elgondolkodunk, az szerintem hasznos.

Várom a véleményeket kommentekben, pro és kontra.