Az elmúlt hónapokban innen Magyarországról úgy tűnhetett, hogy a tavaly őszi események után Novi Pazar és környéke valamelyest lenyugodott, a kedélyek csillapodtak. Mostanra kiderült, ez mégsem így van. Egyre-másra érkeznek a hírek a szandzsáki problémákhoz kapcsolódóan. Az egész sztori újramelegítése még a múlt hét elején kezdődött, amikor Muamer Zukorlić főmufti, a Novi Pazarban székelő Szerbiai Iszlám Közösség [figyelem! nem azonos a belgrádi székhelyű Szerb Iszlám Közösséggel, melynek szintén vannak hívei a szandzsáki bosnyákok között – a szerk.] vezetője felháborodásának adott hangot az országszerte megszervezett január végi iskolai ünnepségek ellen. Egészen pontosan azt kifogásolta, hogy az oktatási intézmények 1823 (vagyis Miloš Obrenović ezirányú rendelete) óta minden év január 27-én megemlékeznek a nagy nemzeti patrónusról és iskolaalapító főpapról; az első szerb király, Stefan Nemanjić alias Stefan Prvovenčani (Először Koronázott István) testvéréről: Szent Száváról.
„Egy szekularizált államban elfogadhatatlan, hogy az iskolák egy ortodox vallási ünnepet celebrálnak, melyet az összes nem ortodox állampolgár köteles tiszteletben tartani.” – vallja a főmufti. „Arra buzdítjuk a muzulmán hitű szülőket, hogy ne engedjék el gyermekeiket az efféle ünnepségekre, melyek csak arra jók, hogy tovább erősítsék az asszimilációt. Fel fogjuk hívni a nemzetközi emberjogi intézmények figyelmét a problémára” - tette hozzá a Közösség szóvivője.
Saša Janković szerb ombudsman szerint az iskolai megemlékezések Szent Száváról nem elsősorban mint a pravoszláv egyház szentjéről, sokkal inkább az államot alapító egyik uralkodó-dinasztia tagjáról szólnak, aki mellesleg a kultúra ápolásában is jeleskedett. Az ünnep arra való, hogy az ország minden polgára (nemzetiségétől vagy vallásától függetlenül) emlékezzen az oktatás és a tanulás fontosságára. A szerbiai római katolikus és zsidó közösségek vezetői még aznap elhatárolódtak az iszlám közösség bojkottra való felszólításától.
Az ünnep másnapján azonban Zukorlić ismét nyilatkozott. Novi Pazarban ugyanis gyűlést hívtak össze, melyen a Szerbiában lakó muzulmán nemzetiségű polgárok „erőszakos asszimilációjára” irányuló törekvéseket vitatták meg. Hallgatósága előtt a főmufti kijelentette: „amikor Szandzsák autonómiája megvalósul, személyesen fogom garantálni minden szerb ortodox hitű gyermeknek, hogy nem fogjuk kényszeríteni őket sem a Bayram, sem pedig egyéb iszlám megemlékezés látogatására.”
Elemzők szerint ezúttal nem kell attól tartani, hogy a Koszovón lejátszódott események megismétlődnek. Zukorlić ugyanis nem élvez osztatlan támogatást Szerbia muzulmán nemzetiségű polgárai körében, ráadásul Bosznia-Hercegovina egyes (bosnyák) politikai pártjain és Törökországon kívül eddig komolyabb nemzetközi tárgyalópartnere sem akadt, ez utóbbi is inkább csak megfigyelője az eseményeknek. Mint már arról korábban írtunk (kommentben; lásd a keretes részt), a Szandzsák etnikai viszonyai valamelyest különböznek a koszovói állapotoktól. Koszovó belpolitikai kudarca (a külpolitikai tényezőkről nem is beszélve) pedig egyértelműen megkérdőjelezi egy újabb állam létrejöttének jogosultságát. A széleskörű területi autonómia természetesen más kérdés, az így megalakuló entitás jogrendszere azonban hosszas viták tárgyát képezi majd.
A helyzet bonyolultságát fokozandó annyit még tegyünk hozzá, hogy az ún. Szandzsák (hivatalosan ilyen egyébként nincs, a Novi Pazar-i Szandzsák 1878 és 1913 között létezett) Szerbia és Montenegró között megosztva helyezkedik el, hat-hat opština van mindkét országban, megközelítőleg ugyanakkora területtel és lakosságszámmal. Mindkét "térfélen" vannak muzulmánok, azonban abszolút többségben csak a Szerbiához tartozó rész déli felén (Novi Pazar és környéke, valamint attól délnyugatra). Ez a sáv folytatódik a montenegrói Szandzsák-részen is, azonban lényegesen keskenyebben. A montenegrói térfél muzulmán vallású lakossága nem feltétlenül jelent muzulmán etnikumot. (Sajnos létezik a "muzulmán etnikum" fogalom is, régen erre azt mondták, hogy bosnyák, azonban ma már más a helyzet, ők magukat nem feltétlenül tekintik bosnyáknak.) Ugyanis a Montenegró kérdéses részén lakó albánok egy része is mohamedán.
További lélektani problémákat vet fel (amelyek Koszovó esetében sem elhanyagolhatók), hogy a szerb Szandzsák-rész muzulmánok lakta délkeleti része egybeesik a középkori Raška fogalmával. (Néha ma is így hívják Novi Pazar közvetlen környékét.) Raška nevéből származik a magyar rác szavunk is egyébként, és ez volt az a terület, amelyik Szerbia államiságának legelső csíráját adta. A 7. században alapította a Vlastimirović-dinasztia. Ras nevű fővárosuk a mai Novi Pazar közelében volt. (Stari Ras várromja az Unesco Világörökség része.)