Horvátország-szerte a „tábornokok pere” néven elhíresült büntetőeljárásban Ante Gotovinára súlyos, 24 éves büntetést szabott ki a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság. Ivan Čermak másodrendű vádlottat felmentették, míg Mladen Markač harmadrendű vádlott 18 évet kapott.

A három horvát tábornok a hágai ítélethirdetéskor; középen Gotovina  

A francia idegenlégiós múltú Gotovinát Horvátországban a nemzeti érzelműek valóságos popikonként tisztelik. A jó fizikumú, bátor harcos, aki ugyan stratégaként nem jeleskedett. (A kilenc vádpont alól egyetlen egyben mentették fel, a százötvenezer horvát-krajinai szerb kitelepítésének a megszervezése alól, mivel egy ilyen feladat már meghaladta az ő képességeit, azt „igazi” tábornokra, vagyis képzett főtisztre bízták.) Inkább volt Rambo, mint Eisenhower.

Tuđman elnök Gotovinával, az ő Rambójával

Múltjának egyes kétes elemei ellenére (bizonyos guatemalai ékszerlopást is rebesgetnek) Gotovina mégis a horvátok széles tömege számára vállalható hősként viselkedett. Igazi férfi, méltóságteljes macsó, aki a tárgyalóteremben is férfiúhoz méltóan, katonás eleganciával állt helyt. (Másrészt viszont nem adta fel magát önként, hanem évekig bujkált, a Kanári-szigeteken tartóztatták le, ezzel imázsának nem kevés rossz pontot is szerzett.) Tárgyalótermi viselkedését a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe.

A horvátokat sokkolta a súlyos ítélet. Zágráb főterén többezres tömeg döbbenten fogadta az óriáskivetítőn a verdiktet.

 
Huszonnégy év?!

A tengerparti Zadarban (Gotovina egy dalmát szigeten született) egy férfi a hír hallatán kirakatot tört be, és üvegszilánkokkal szándékosan önmagát sebezte meg. A horvát miniszterelnök-asszony, Jadranka Kosor is kijelentette, hogy az ítéletet igazságtalannak tartja. Az ideges légkörben még a közszolgálati televízió munkatársnője is elkáromkodta magát, ugyanis nem vette észre, hogy már élő adásban van. 2011. április 15-én, pénteken, az ítélet kihirdetésére tekintettel még a Saborban, a horvát parlamentben is korábban fejezték be a képviselők a munkát.

A tények azonban makacs dolgok, az elsőfokú ítélet szerint Ante Gotovina megsértette a háborús jogot, egyebek mellett emberölésben is bűnös. Amiért bűnhődni kell, és, ha így nézzük, a 24 év egyáltalán nem egy méltánytalanul eltúlzott büntetés. Viszont egy győztes háború dicsőséges főtisztjeként marasztalták el, ami a közelmúltig nem volt jellemző (személy szerint nagyon helyesnek tartom ezt a legújabbkori tendenciát). Mérsékeltebb horvát publicisták Gotovina felelősségét ugyan nem vitatják, de azt kifejtik, hogy Hágában tulajdonképpen most Franjo Tuđman, a háború alatti horvát elnök felett is ítélkeztek. Hiszen az etnikai tisztogatást nyilván nem Gotovina ötlötte ki.

De nemsoká egy másik hágai elítélt tárgyalása is véget ér. A szerb önjelölt csetnikvezéré, a háborús uszító Vojislav Šešeljé. És amíg Tony Cash szódával elmegy, mint dicső lovag, addig ezt Šešelj "vajdáról" nehéz bevenni. [A gotovina szó jelentése: készpénz. Egy városi legenda szerint némely Horvátországban nyaraló magyar turista már képzelte azt, hogy a Gotovina-kultusz olyan hatalmas, hogy még a számlákra is az ő vezetéknevét nyomtatják.]

Amíg a horvátokat valahogy talán meg lehet érteni, hogy nem tartják fairnek a Gotovinára kiszabott közel negyed évszázadot, addig kevés jóérzésű ember ne helyeselné Šešeljnek, ennek a véresszájú bohócnak a bekasznizását. Aki ráadásul a tárgyalásán is botrányosan viselkedik. Úgy káromkodik, mint egy kocsis; egy meg nem értett, lázadó kamasz gyermetegségét is alulmúló módon. Ráadásul az önjelölt nagyszerb-népvezér szőke hajával, raccsolásával, valahol legalább annyira karikatúrája önnön nagyszerb missziójának, mint amennyire az aprócska, sánta Goebbels volt nevetséges a maga idejében, mint a germán Übermensch-kultusz legfőbb népszerűsítője.

Šešelj és Goebbels, a XX. századi gusztustalansági verseny két előkelő helyezettje

Szóval Šešelj inkább Goebbels, mint Rambo. Nem hinném, hogy van olyan magyar ember aki ne megvetéssel gondolna rá, különös tekintettel arra, hogy a kilencvenes évek elején még nagy mellénnyel ajánlotta a vajdasági magyaroknak, hogy akkor járnak jól, ha mielőbb elhúznak Szerbiából, amíg azt önszántukból megtehetik.

Csakhogy a tények ugye változatlanul makacs dolgok és Šešelj a harcokban nem vett részt, utasítási joga sem volt, csak (?) indirekt uszított. Önként adta fel magát Hágában és amire a pere véget ér, előreláthatólag szabadulni is fog, mert úgy becsülik, hogy kábé annyira fogják elítélni, mint amennyit addig előzetesben tölt. Visszataszító, de az erkölcs és a jog, még a legjobb szándék ellenére sincs mindig pariban. Magam sem változtatnám meg a büntetési tételeket, hiszen akkor valahol a „gondolatrendőrség” felé tartanánk. Az is visszataszító, hogy Šešelj pártja, a Szerb Radikális Párt sokáig amellett kardoskodott, hogy a szerb közszolgálati tévé adófizetői pénzen közvetítse az egész pert. A nem olcsó műsort sokáig valóban adták. Egyetlen egyszer néztem egy szűk fél órányit a perből, ami az amerikai filmekkel ellentétben ugye olyan, mint a legtöbb per. Száraz és megnyugtatóan unalmas. Az ügyésznő videóbejátszásokat indíttatott egymás után, amelyekben Šešelj a kilencvenes évek elején különböző tévéműsorokban fröcsögött. Kifejtette hagymázas elképzeléseit, hogy a szerbségnek éppen melyik nációt és honnan kellene erőszakkal kiszorítani, meg ilyesmi. Az egyes bejátszások után egy szakértő (talán oxfordi társadalomtudós-professzor) előadta, hogy az adott bejátszás szerinte éppenséggel alkalmas gyűlöletkeltésre, avagy nem. A bejátszások gépiesen követték egymást. Közben Šešelj a híveinek csinálta a showt. Grimaszokat vágott, unottan ásított, majd szót kért. És akkor "jó" szokásától eltérően éppen nem küldte el a bíróságot a picsába, sőt még azt sem ajánlotta fel nagyvonalúan, hogy kapják be a faszát, hanem ugyan a maga pökhendi módján beszólt, de történetesen akkor a jogvégzett Šešeljnek speciel igaza volt. Elmondta, hogy ezt nem így kell csinálni: ezeket a felvételeket akár a felesége is készíthette a nappalijukban, s talán soha nem is kerültek nyilvános adásba. Minden egyes bejátszásnál el kell mondani, hogy azt mikor, melyik tévécsatorna sugározta. A bíróság elnöke helyt adott Šešelj észrevételének és az ügyésznőnek ki kellett keresnie, hogy melyik felvétel mikor készült és melyik tévén sugározták.

Šešelj, a hágai gyökér

Ilyen Šešelj, ilyen egy tisztességes jogi eljárás, és majd az a faramuci helyzet is érdekes lesz, amikor a horvát tévénézőknek azt kell látniuk, hogy a telipofával röhögő Šešelj kiszabadul, míg Gotovinának még súlyos évekig a dutyiban kell rothadnia.