Mmm, az első horvátom. Olyan az íze, mint egy szerbnek!

Elöljáróban: a horvátok alapjában véve jó arcok, ugyanúgy mint a szerbek. (És természetesen mi magyarok is, sőt mi vagyunk a legjobb arcok, különös tekintettel a vajdasági magyarokra és közülük is a Magyarországra áttelepültekre, főleg a Styxx nicknéven blogolókra. Remélem mindenki érzi és érti az iróniát. Én is, mint szinte bárki más, rendelkezem egy csomó rossz és egy csomó jó tulajdonsággal. Na jó, lehet, hogy ez utóbbiból valamivel kevesebbel.)

De a horvátoknak is – ugyanúgy, mint a szerbeknek, magyaroknak stb. – megvannak az össznépi hülyeségeik, amiket többnyire vélt vagy valós történelmi sérelmeikből vezetnek le. Ugye a horvátok nagy része úgy tarja, hogy az első és a második Jugoszláviában is a szerbek vitték a prímet és háttérbe szorították őket. Aztán ráadásul megtámadták a frissen függetlenné vált hazájukat, amit ők hősiesen megvédtek. Ez így persze durva leegyszerűsítés, de szerintem elég nagy az igazságtartalma.

Viszont már évtizedek óta jelen volt – a kilencvenes évektől meg különösen felerősödött – egy erős horvát Übermensch-tudat, a szerbek rovására. Szemükben a szerb egy vérengző, primitív, igénytelen, balkáni népség. Természetesen nem minden horvát gondolja így, és különösen nem hangoztatja, de nem kevés példa akad minderre. Mondjuk a sikeres labdarúgó-edzőnek, Miroslav "Ćiro" Blaževićnek volt egy beszólása, miután az 1998-as foci vébén a kockás mezesek rendkívül jól szerepeltek (bronzérmesek lettek), míg a szerbek (speciel akkor még "(kis)jugoszlávok", de ez most lényegtelen) a nyolcaddöntőben kiestek. A horvát szövetségi kapitány kifejtette, hogy mindez nemzetének a szerbség feletti genetikai felsőbbrendűségével magyarázható, annak egy újabb példája. Hozzá képest még Mészöly "Ezek bálnavadászok, bazdmeg" Kálmán is tolerancia-különdíjas.

Néhány évvel ezelőtt több horvát országos lapban is azon csámcsogtak, hogy a szerbek hogyan nyaralnak. Lehoztak egy fényképsorozatot, amin valami üdülési infrastruktúra nélküli bányatóban dagonyáznak a fürdőzők az iszapban. Megértem a szerbeket, ha mindezt mélyen sértőnek érzik, hiszen az általános pénztelenségben a szárazföldi országból tényleg sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy külföldi tengerpartra utazzanak, míg a horvátok Európa, ha nem a világ egyik legszebb tengerpartját birtokolják.

Azonban egy kívülálló számára rendkívül nehéz megkülönböztetni a horvátokat a szerbektől. Nyelvük lényegében azonos, sőt a tagoltabb horváton belül akadnak olyan dialektusok, amelyek között nagyobb az eltérés, mint mondjuk valamelyik másik horvát és egy szerb nyelvjárás között. A mentalitás is nagyon hasonló. Szinte ugyanúgy öltözködnek, hasonló zenét szeretnek, szinte egyforma ételeket esznek, és még sorolhatnám. Arról már nem is beszélve, hogy a szocialista második Jugoszláviában a nemzetiségi hovatartozásnak jóval kisebb volt a jelentősége, mint az ideológiai kötődésnek. A rengeteg szerb-horvát vegyesházasságból sok-sok "nápolyi" született. ["Napolitaner" jelentése: "nápolyi", azonban azt is jelenti játékos szójátékkel, hogy: "fel-fele". Az etnikailag vegyes házasságból születettekre használt, sértő, pejoratív fennhang nélküli, inkább kedveskedő szlengkifejezés.] Mindkét nép zömében keresztény, ugyan a többnyire katolikus horvátok közül sokan előszeretettel hangsúlyozzák e téren is a felsőbbrendűségüket a túlnyomórészt pravoszláv szerbekhez képest, de most őszintén, hány olyan olvasónk van, aki az ismeretségi körében a szerint differenciál, hogy az illető római katolikus, vagy mondjuk református?

A provokatív, politikai korrektséget sutba vágó amerikai felnőttrajzfilmesek ezt figurázták ki az Ugly Americans legújabb részében. A David M. Stern (aki korábban a Simpsons család egy-egy epizódjának forgatókönyvét is jegyezte) által kidolgozott jelenetben ugyanis egy zombinő felfal egy horvátot, és amíg a prédáján élvezkedik, így szól: "Mmm, az első horvátom. Olyan az íze, mint egy szerbnek!"

A sorozat egy New York-i alternatív valóságot dolgoz fel (ez a műfaj ugye blogunktól sem áll távol. Pl. itt és itt); varázslók, zombik és farkasemberek küzdenek egymással. A sorozatbéli szerencsétlen horvátnak eléggé siralmas az életútja. New Yorkba úgy érkezett, mint az utolsó, apokalipszist túlélt horvát, a napi betevőt pedig úgy keresi meg, hogy egy kórházban édességért vetkőzik. Nincs humorérzéke, rossz az angol kiejtése és állítólag Boratra hasonlít. (Eltekintve, hogy az Ugly Americans horvátja szőke, végülis némi hasonlóság fellelhető.) A kegyelemdöfést pedig akkor kapja meg, amikor a zombinő az ízét egy szerbéhez hasonlítja.

A végére pedig íme, egy kommentár a Youtube-ról: "Az üzenete a jelenetnek az, hogy a horvátok és a szerbek is ugyanazok a balkáni faszok. Nem hasonlíthatóak senki máshoz, csak egymáshoz."

1939. augusztus 26. Alig egy héttel a világháboú kitörése előtt
a király képviselője Zágrábba látogat. Mindez "szerb-horvát kiegyezés"
néven került be a köztudatba. Hazudtak volna a jugoszláv partizánfilmek?
A magyar filmhíradó csöppnyi fáziskéséssel, 1940 januárjában hozta le az anyagot.
Lehet, hogy akkor is kirúgtak többszáz királyi médiamunkást és nem bírták a tempót?