Minden volt jugó nagy szerelmének, a nyugatnémet márkának a meglepő továbbéléséről ír a belgrádi Večernje Novosti:

"

Az volt az igazi valuta, és nem ez az ingadozó euró, ami manapság helyettesíti! Még az sem kizárt, hogy az euró napjai meg vannak számlálva. Mindent márkába számítottunk át, és amint csak tehettük, a "játékpénz" dinárunkat villámgyorsan átváltottuk a jó öreg dojcsmarkra. Nekünk legalább annyira fájt, mint a németeknek, amikor a márkát 2002. január 1-én felváltotta az euró.

Gauss - az értékteremtő matematikus

Manapság, tíz év elteltével úgy tűnik, hogy a márka utáni sóvárgás cseppet sem csupán nosztalgikus múltba révedés, hiszen a nyugatnémet márkát távolról sem feledték el, mi több: él, virul és érvényes fizetőeszköz! Németországban még most is fizethetünk régi márkával és a váltópénzével, a pfenniggel, sőt a Deutsche Telekom németországi utcai telefonfülkéinek 90 százaléka még most is elfogadja a márka és a pfennig-érméket!

Németországban nem szabtak meg időbeli határt a márka euróra történő átváltására, ha valaki régi nyugatnémet márkára, vagy akár egy jó nagy marék pfennigre bukkan, azt bármikor euróra válthatja 1.95-ös árfolyamon. Márkával nem csupán kis, nosztalgiára bazírozó üzletecskékben vásárolhatunk, hanem olyan nagy, multinacionális hálózattal bíró üzletláncokban is, mint például a Szerbiában is jelenlévő C&A-ban. Németország-szerte havonta körülbelül százötvenezer márka kerül a C&A kasszáiba.

Egy délnémet kisváros gyógyszertárában egy hónap alatt csurig telt egy nagy műanyagdoboz márkákkal és pfennigekkel, amikor is elindították az alábbi, vevőcsalogató kampányt: "Hagyja nálunk az utolsó pfennigjét!"

Azonban nem csupán filléres termékeket fizetnek a tíz évvel ezelőtt lecserélt, régi fizetőeszközzel. Egy infravörös szaunafülkéket forgalmazó kis- és nagykereskedő számolt be arról, hogy az egyik vevője több, darabonként kétezer-ötszáz eurós készüléket is vásárolt tőle és régi márkában fizetett. "Azt gondoltam, hogy az embereknél már csak néhány maréknyi fém márka-érme maradhatott, de mint kiderült, tévedtem. A vevőm egy halom márkabankjeggyel állított be az üzletünkbe. Mint mondta: a pénzt a nagyapja házának tatarozása közben találta." – számolt be az esetről az infraszauna-csiszár.

Becslések szerint Németországban mintegy 13.2 milliárd márkát, vagyis kb. 6.75 milliárd euró értékű régi valutát birtokolnak továbbra is a lakosok. Egyre több az olyan, aki feltúrja a régi dobozokat, kiforgatja a naftalinszagú, öreg öltönyök zsebeit, és a nagyszülők házának a rejtekhelyeiben kutat ottfelejtett dugimárkák után.

Sok németnek a márka jóval többet jelentett, mint csupán egy fizetőeszközt. Az első kézzelfogható jele volt az új államiságnak, amely a második világháborúban lerombolt illúziók hamvain épült újjá, sőt a német gazdasági csodát is jelképezte, valamint a nemzeti valuta maradt az egyetlen terület, amin a nemzeti büszkeséget ki tudták fejezni, hiszen például a himnuszt Hitlerék beszennyezték.

Az általunk is jól ismert német márka 1948-ban született meg, még akkor, amikor Németország a győztes szövetségesek, Franciaország, Nagy-Britannia, az USA és a Szovjetunió megszállása alatt állt. A pénzérméken és a bankjegyeken a német történelem nagyjai, művészek, írók és tudósok szerepeltek. A mindannyiunk által jól ismert száz márkáson Clara Schumann zongorista és zeneszerzőnő, Robert Schumann felesége (ez az utolsó formátum, az eggyel korábbi, "sasos százmakis" is rendkívül kedvelt volt Jugóban), míg a hétköznapi ügyletek során ritkán előbukkanó ezermárkáson a Grimm-fivérek (nomen est omen: ilyen bankjegyekből egy diplomatatáskányi már mesés vagyonnak számít).

A mai euró dizájnjával mindez ellentétes, hiszen a tervezőknek azt írták elő, hogy nem használhatnak túlzottan nacionalistának tűnő motívumokat. A németek szeretik a márkájukat. Egy nemrég elvégzett közvéleménykutatás adatai szerint a lakosság több mint felének semmi gondja sem volna azzal, ha újra a megújított, ráncfelvarrt márka lenne az egyetlen hivatalos fizetőeszközük, de ezek szerint egyelőre a régi is megteszi. Nehogy kidobják a kukába, ha még valahol rábukkannak, euróra át nem váltott, régi nyugatnémet márkára; és amilyen a helyzet, ha görög drachmára találnak, azt is inkább tartsák meg – sose lehet tudni.

"

Gaibergben, Stadlerék családi
vállalkozásként működtetett
pékségében is fizethetünk márkával 

A bankjegyek és a pénzérmék numizmatikai értéke külön mese. Egyes, kisszériás pfennigek egy vagyont érnek, de a kapitalizmus és a szocializmus közötti különbséget érzékletesen szemlélteti az alábbi kérdésre adott válasz:

Van egy 1948-as száz márkás bankjegyem, mennyit ér?

Ha nyugatnémet (egy női alak ül a közepén), akkor a listaárak 100 amerikai dollárnál kezdődnek, állapotfüggő a tényleges érték. Ha keletnémet (egyik oldalán sincs portré), akkor a katalógusárak 1 dollártól 15 dollárig (az újszerű) terjednek.