Közel négy éve, 2011 decemberében készítettünk interjút egy belgrádi székhelyű menekültvédő civilszervezet vezetőjével, Radoš Đurovićtyal. Az interjú apropója a szerb-magyar határ menti Szabadka közbeiktatásával az EU-ba illegálisan tartó, zömében afgán és pakisztáni menekültek. Akkoriban csupán úgy kétszáz emberről volt szó. Egyik fő kérdésünk arra irányult, hogy a szakember szerint lesznek-e többen?
Interjúalanyunk akkor azt mondta, hogy teljes mértékben elképzelhető a menekültek számának a megsokszorozódása.
Talán akkor sokaknak túlzónak tűnhettek a menekültügyi aktivista aggodalmai, hiszen a 2010-es évek elejéig éves szinten inkább csak több százan, mint sem több ezren menekültek el szülőföldjükről Szerbián keresztül a jobb élet reményében ez Európai Unió felé. Az elképesztő pusztítással járó szír polgárháború is éppen, hogy csak elkezdődött 2011-ben, a szélsőséges Iszlám Állam pedig még sehol sem volt.
Egy fontoskodó civil aktivista, aki nagyobb figyelmet szeretne kapni a szervezetének és ezért riogat - gondolhatták sokan a 2011-es olvasók közül. Nos, így utólag inkább mondanám kimértnek és visszafogottnak az interjúalanyt.
Íme néhány idézet a 4 éves interjúból. A teljes szöveg ezen a linken olvasható el.
...olyanok érkeznek, akik nem akarnak Szerbiában letelepedni. Nem csak a teljes illegalitást választó migránsok, hanem a menekültstátusért folyamodóknak is több, mint a 95%-a még az eljárása befejezése előtt továbbszökik az Európai Unió felé. Ezek az emberek mindenáron a kiszemelt nyugat-európai úticéljuk felé tartanak. Hiába kapják el őket az illegális határátlépés során, majd deportálják őket, kezdeményeznek ellenük szabálysértési eljárást, és szabnak ki rájuk bírságot, még ha harmincszor is lebuknak, a harmincegyedik alkalommal sikerül nekik átszökni a határon...
...Jelenleg passzív szemtanúi, és egyben elszenvedői vagyunk egy összetett, globális migrációs folyamatnak, amelyben gazdaságilag elmaradott és gyakran háborúkkal sújtott afrikai és ázsiai országokból próbálnak a fejlett nyugat-európai államokba eljutni a menekültek....
...Teljes mértékben elképzelhető egy hasonló forgatókönyv [mint a franciaországi Calais-ban - a szerk. 2015]. Szabadkán már idén nyáron és ősszel érezni lehetett ennek az előszelét, hogy hasonlóan, mint a Franciaországból Angliába tartók (ennek a fő oka egyébként abban rejlett, hogy Nagy-Britanniában a menekültek jóval előbb és könnyebben jutottak munkalehetőséghez, mint Franciaországban, és annak ellenére, hogy a francia hatóságok felszámolták a dzsungelt, a menekültek kezdenek ugyanott újra tömörülni) is addig próbálkoznak az illegális határátlépéssel, amíg nem járnak sikerrel. A határsávban az illegális átlépésre várók koncentrációja is törvényszerű. Mindez az illegális migráció sajátos logisztikájának a kiépülésével is együtt jár, például a szervezett embercsempész-hálózatok megjelenésével...
...és mint mostanában oly sok mindent, ezt is a görög válság váltotta ki. Görögországban többek között a menekült-áradat kezelése is összeroppant, annak ellenére, hogy külföldi szakemberek is segítik őket. Több mint százezer, különböző státusú illegális bevándorló árasztotta el Görögországot.
Törökországba rendkívül egyszerűen eljutnak Közép-Ázsiából a menekültek, onnan pedig a megrokkant államiságú Görögország partközeli szigeteire is, de még a repülőjáratokon is gond nélkül bejutnak, sőt még az Évrosz folyón is könnyedén átkelnek, ami a tulajdonképpeni szárazföldi határ Görögország és Törökország között. (Már amennyire egy folyó szárazföldi határnak minősül, de a tagolt partú, sok szigetből álló Görög-félsziget esetén ez érthető.) Emellett az észak-afrikai bevándorlók is felfedezték az Európa fejlett észak-nyugati része felé vezető görög "lyukat". A görög államnak ugyan tavaly sikerült a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága előtt elérni egy Belgiummal szembeni perben, hogy annak ellenére, hogy a vonatkozó Dublin II.[a Dublin III. csak 2013-ban lépett életbe - a szerk. 2015] egyezmény alapján hozzájuk kellene visszatoloncolni – mint az első biztonságos uniós államba – az illegális bevándorlókat, azokat mégis bizonyos mértékig szétosztják a többi EU-állam között
Magyarország pedig azt tudja tenni, hogy visszatoloncolja a területén fülön csípett menekülteket Szerbiába, mint a szomszédos biztonságos harmadik országba...
...Álláspontom szerint az EU nem halogathatja sokáig, hogy konkrét lépéseket, egyben anyagi támogatást nyújtson Szerbiának a menekülthelyzet kezeléséhez, mert ellenkező esetben, ha Szerbia egyszerű átjáróházként fog asszisztálni a menekülteknek, azzal még nagyobb problémával szembesül az Unió...
Az angol partokkal szemközti, francia kikötőváros, Calais ihlette a címet, hiszen ott akkut probléma az Angliába tartó, téborokba verődő menekült-tömeg. Szabadka lesz a következő Calais? -ez volt a cím. Nos, 2015 nyarának a végére nem csupán Szabadka, hanem Magyarkanizsa, Horgos, Röszke, Hegyeshalom és Budapest is hasonló léptékkel szembesült a menekült-krízissel.
Menekültek az M5-ös autópályán Röszke és Petőfiszállás között 2015 szeptemberében
2011 végén ez még District 9-szintű sci-fi kategóriának számított
Ekkor, 2011-ben ugyanezeket a kérdéseket tettük fel az illetékes állami szerv, a Szerbiai Menekültügyi Hivatal (Komesarijat za Izbeglice Republike Srbije) PR-tanácsadójának, Jelena Marićnak is, mint a civil szervezet aktivistájának. Többek között az alábbi kérdést:
Az elmúlt 20 év balkáni háborúinak az exodusai során a knini szerbektől a koszovói romákig hosszabb-rövidebb ideig itt dekkolt jelentős számú menekült. Ez az, egykori közös államból özönlő migráció felkészültebbé tette a hatóságokat a helyzet kezelésére, vagy teljesen más jellegű a legújabb, a zömében Afganisztánból és Pakisztánból, illetve más közép-ázsiai államokból érkező menekülthullám?
Amire ezt a választ kaptuk (a teljes interjú itt):
Az 1991-ben, a volt Jugoszlávia széthullásakor elkezdődött harci cselekményektől 1999-ig a Koszovó és Metóhia területén eszkalálódott fegyveres konfliktusokig a Szerb Köztársaság nyolcszázhuszonnyolcezer menekültet, elüldözöttet, háborúval sújtott övezetből elköltözőt és kitelepítettet fogadott be. (Az ország lélekszáma Koszovó nélkül, de Vajdasággal együtt kb. hét és fél millió.) A menekültkrízis tetőzésekor, 1996-ban, 700 menekülttáborban ötvenezer személyről gondoskodtak. [A jelentős eltérés a számokban abból adódik, hogy táborokba csak azok kerültek, akik önerőből, vagy egyéb módon nem tudták megoldani máshol a lakhatást. – a szerk.] Azóta a menekültek túlnyomórészének a helyzete valamiképpen rendeződött és a kapacitások is jelentősen leépültek. Jelenleg a Szerb Köztársaság területén 41 menekülttábor működik (ebből 13 Koszovó és Metóhián!) és mindösszesen 3451 személy tartózkodik a táborokban. Ezekből a számokból az is látszik, hogy egy, a jövőben nagy hullámban érkező menekültáradat esetén egy esetleges humanitárius-katasztrófa sajnos reális eshetőség.
Ennek a kérdésnek, és a rá adott válasznak az ismételt aktualitását az adja, ha a szeptember 15-ét követő szigorú magyar szabályok bevezetésével megerősítetten kerítéssel lezárt Magyarországról – és majd az alternatív útvonal Horvátországból – is szinte kivétel nélkül Szerbiába toloncolják vissza a menekülteket, mint harmadik, biztonságos országba, akkor hogyan tudják kezelni a helyzetet?
