Elmondjuk, hogy mi mit akarunk, aztán majd azt csinálnak, amit akarnak.
Van legalább jó oldala is a dolognak, legalább más lesz. Lehet, hogy ez is szar lesz, de legalább másképp lesz szar. Az jó nagy szar lesz, ha a szerb jobboldal kerül hatalomra. Az évszázad szara. Könyörtelenül szar lesz. A demokraták szara viszont kicsit rugalmasabb, és meleg szar lesz. Legalább meleg mondják egyesek. Ha megint keveredik a két szar, akkor valami alaktalan, büdös massza lesz az egészből. Tökmindegy, a szar az szar marad.
Kostunica végre eldöntötte, hogy melyik tábor zászlója alatt pusztul el a pártja. Már pedzegetik a koalíciót a radikálisokkal, akik viszont nem akarnak velük se, meg másokkal se. Ők minden beszűkült elme szavazatát akarják, és nem osztoznak senkivel. "Készen állnak a kormányzásra" - ők mondták. Készen állnak rá igen, 20 éve készen állnak. Bár Kostunica velük is meg másokkal is elbukik. Persze hála istennek, de egy kicsit sajnálom. Mondjuk lehetett volna türelmesebb. Ha még egy kicsit lovagol Koszovón talán szerzett volna annyi támogatót jobbról, hogy bejusson, de a dolgok jelen állása szerint csak matematikai esélye van. Kár, mert úgy belejött már:
A radikálisok most is szentül hiszik, hogy kormányt alakíthatnak. A végén talán alakíthatnak is. Néhány szatelitpárttal még többen is lehetnek az ellenfeleknél. Most is egy nagyobbacska, néhány közepes, és még néhány kicsi demokrata párt ellen küzdenek majd. A szerb parlamentben 8 (!) frakció van, és egy képviselő ül függetlenként a padsorokban. 8 frakció, de 21 (!) párt. Ezek többsége 1-3 mandátumot szerzett legutóbb. Érdekesség, hogy míg a koszovóiak nem, addig a szerbia más részein lakó albánok ezúttal is részt vesznek a választásokon. Egy mandátumuk a legutóbb is lett valahogy. A demokrata blokk is egyesülni akar. Jól ki akarják ütni a radikálisokat, nem mintha lenne rá esély, de ők meg ebben hisznek.
Eddig a Tadic féle DS és a G17 PLUS döntött úgy, hogy minden szinten együttműködnek, de mivel ez is kevés, még két másik kisebb párttal is folynak a tárgyalások. Nyilván ezt a bandát támogatják majd a kisebbségek is, de amiért lehet, hogy ezúttal kevesek lesznek, az a fáradtság, ami a választókban felgyülemlett. Szerbia többsége, "a nagyobbik fele", amióta csak Milosrevic eltűnt a színről, évről-évre a demokratákat juttatja hatalomra. Mindig a jókra szavaztak, ám azok nem viselkedtek demokrata módon, nem közelítették Szerbiát egy jottányit sem az áhított nyugati életformához, gondolkodáshoz. Legfeljebb visszatartották, és késleltették a szakadékba zuhanást. Ettől függetlenül a gazdaság romokban, az ország lakosait sehol sem várják tárt karokkal, kivéve Milosevics családját Oroszországban, Koszovó elveszett, közismert bűnözők szabadlábon, a növekvő energia, és élelmiszer árak a 90-es éveket idézik, a fociválogatott nem jutott ki az EB-re. Nagyon rossz a kép. Bár mindenki érzi, hogy a legjobb, ha a radikálisok távol maradnak a kormánytól, elképzelhető, hogy májusban páran nem mennek szavazni, vagy átszavaznak.
Miközben a jobboldali pártok szerint az izoláció veszélyével Tadicék csak ijesztgetik az embereket, néhány bizonytalan, ám eddig főleg Tadicékra szavazó választópolgár a gazdasági, kül-, és belpolitikai sikertelenség miatt átcsúszhat az ellenfél táborába.
Megint van tétje a dolognak nem is kevés. Eléképzelhető, hogy ahogy mindig is, ezúttal is egy hajszállal győz a demokratikus pártok színes tábora, és folytatódhat a húzdmeg-ereszdmeg. Az is lehet azonban, hogy a szerb látszatdemokrácia mesterséges lélegeztetését megunva, a szavazópolgárok másképp döntenek, és májustól a radikális jobboldali, sértett, frusztrált, durcás szerbia lesz déli szomszédunk, és hazája a szerencsétlen egykori többségnek, akik elkezdenek lassan csomagolni.
