Furcsa, hogy a Dunától északra mennyire másképp gondolják az életet az emberek. Mindig ezzel traktáltak otthon is. Ott délen másképp van. Mindenki paprikát árul az út mellett, meg csavapot zabálnak, szerb zenét húzatnak hozzá. Forog a birka a nyárson. Én gyerekkoromban hittem is ezt, meg nem is. Nálunk sosem volt ennek ilyen nagy divatja. Nem volt ekkora szakadék a szerb és a nem szerb lakosság között. Persze a foci a suliban mindig "magyarok a szerbek ellen" alapon ment... Ennek is vége. Ma már nem is fociznak együtt.
Egyre jobban kezdett hasonlítani észak és dél. Városainkat megfertőzte a nacionalizmus, a gyűlölet, és az oktalan szembenállás, amely minden fejlődés akadálya. Már nálunk szól a szerb dajdajozás, már itt forgatják a birkát nyárson. Nemzeti alapon verekszenek, és vernek meg embereket. A falakon firkák hirdetik, hogy kinek az országa a Vajdaság. A lakosság menekültek ezreivel hígult fel, akik már elfelejtették, hogy befogadtuk őket, amikor csak egy gatyában jöttek. Tízezrek várdoroltak ki.
Mindezek ellenére a radikálisok, és a körülöttük zsizsegő csótányhadak totális vereséget szenvedtek a Vajdaságban. Nagy dolog ez.