Szerbiában ugye, mint azt mindannyian tudjuk, élnek magyarok. Vajdasági magyaroknak is nevezik őket. Ott születtek. Békés, jóravaló népek. Jó pálinkát főznek, remek kolbászt, hurkát töltenek. Dolgos, becsületes emberek. Szabadidejükben csirkét nevelnek, hímeznek, néptáncolnak, vagy csak úgy csujogatnak, felelevenítik a népszokásokat.
Közvetlen, barátkozós fajta a vajdasági. Sokat beszélnek, nem úgy, mint az erdélyiek, akik meg ugye hallgatagok, ez tény, viszont ők is jó pálinkát főznek, és kosarat fonnak meg hímeznek.
Tudnak ám inni is nagyon a vajdaságiak! Na, nem annyira, mint a kárpátaljai magyarok, mert ők isznak a legdurvábban, ezt mindenki tudja (jó is a pálinkájuk), de azért a jugókat sem kell félteni. "A Rúzsamagdi" is onnan jött. Jugóból.
Néha hangosabbak a kelleténél, és kicsit furcsán beszélnek. Azt mondják "në szarjál!", de nem arra gondolnak, hogy ne végezd el a nagydolgodat. Örökírónak mondják a golyóstollat, és patikának a tornacipőt. Az mókás szokott lenni. Középzárt e-vel beszélnek, meg suksükölnek, ami ugye nagyon parasztos, de műveltek is vannak köztük. Kosztolányi is onnan jött, meg Csáth Géza. Vajdasági "a Lajkófélix", meg "a Rátgéber" is, ott született Rákosi, az egy finom ember volt még. A bácskai rizseshúst is ők találták fel, és azok a töltött káposzták...
A vajdaságiak tudnak ezt-azt pult alól szerezni. Cédét, dévédét, piát lehet rendelni tőlük, mert úgyis mennek haza, és akkor hoznak. Főleg Szabadkán laknak, ahol van az a nagy piac.
Baromi sokan jöttek át a háború alatt. Jól beilleszkedtek. Észre sem lehet venni, hogy odavalósiak. Szeged például tele van velük. Csak az a baj, hogy elveszik a munkahelyet, mert ugye most jönnének ide! Bezzeg amikor nekik jól ment, lesajnálták a magyarországi magyarokat! De amúgy nincs velük baj, én is ismerek egyet, aki rendes.
*Kihagytam valamit?