A fekete hegyek országában (Montenegró) is elkezdődött a nemzeti öntudat építése. Felülről. Nyilván csak így egészséges. Majd, amit a politika meg az egyéb vezetők kitalálnak, magáénak érzi a nép is. Így megy ez. Mindig is így volt.
Abban mesterkednek a szorgos mediterrán nép vezetői, hogy miután egy necces szavazással politikai értelemben sikerült különválniuk a szerb testvérektől, most kulturális értelembe' véve is összejöjjön a szakítás. Különösebb tétje nincs a dolognak, de arra jó, hogy a közéletet néhány napra, vagy hétre tematizálja. Ó, mit is beszélek... Persze, hogy van tétje. A kérdés az: születik-e új nyelv a balkánon, vagy sem?
Kezdődtek az izgalmak ott, hogy Montenegró alkotmányában az szerepel, hogy nyilván a montenegrói nyelv a hivatalos nyelv az országban. Ezeken mondjuk mindig nagyokat röhögök. Ilyen egyszerű engem megnevettetni igen. Montenegrói, meg bosnyák, meg horvát... Külön nyelvek igen. Azok. Kábé annyira, mint a székely meg a magyar.
Amikor nagy Jugoszlávia, amit megboldogult nagyanyám csak Nyugoszláviának nevezett, felbomlott, minden addig békében beszélgető exyu nemzet elkezdett értetlenkedni. A szlovének meg a macedónok jártak a legjobban, mert az ő nyelvük legalább tényleg más. Legalábbis jól el lehet választani a többitől. Ebből aztán nem lehetett vita, de hirtelen más nyelv lett a horvát, a bosnyák, most meg a montenegrói is (nehogy elmenjek nyelvvizsgázni mindből). Persze mások is. Más a kiejtés, egy-egy fogalomra más szavakat használnak, mintha csak dialektusai lennének egymásnak, nem? Ha véletlenül szerb windows kerülne a montenegrói boltokba, lehet, hogy észre sem vennék.
Amíg egyben voltak, Jogoszlávia egyik hivatalos nyelve a szerb-horvát volt. Horvátországban persze horvát-szerbnek mondták. Lehetett szerb-horvát nyelvet tanulni. Érted: egy nyelvként. Persze a kommunizmusra fogják az egészet. Eggyé akarták silányítani, ami kettő, azt szokták mondani. Akárhogy is csűrik, csavarják a szerb meg a horvát nyelv között max csak annyi a különbség, mint szilva-, meg az almapálinka között. Nem sok. Ami a montenegrói meg a szerb nyelvet illeti... A pálinkás hasonlatnál maradva, mintha két egymástól 2 kilométerre lévő faluban főztek volna szilvapálinkát, de ugyanarról a fáról szedték volna hozzá a gyümölcsöt.
A montenegróiak most mégis azon fáradoznak, hogy hivatalosan is elkülönítsék a nyelvüket. Új nyelvtanon, sőt új írásmódokon törik azt a kemény fejüket. Létre is hozták már a "Nyelv Sztenderdizáló Tanácsot". Ők láthatók a fenti képen is (13-an vannak. Az asztalnál). A tanács elnöke be is nyújtota első javaslatát, miszerint a montenegrói írásmód maximálisan tükrözné a nyelvjárást. Az abc-be bekerülne két új betű: a „ś” és a „ź”, amelyeket „sj”-nek és „zj”-nek kellene ejteni.
Ezt a legjobban a nyelvészek ellenzik, és nem győzik hangsúlyozni, hogy ez nem a tanács álláspontja csak egy egyéni akció. Banjević elnök viszont egy sajtóközleményében azt írta, hogy a bizottság néhány tagja szerint elegendő lenne a szerb, illetve szerbhorvát nyelv szabálykönyvének átvétele, ami meg szerinte nem helyes.
A nyelvészek a montenegrói egyetemeken elítélik, és nyelvkárosítónak nevezik a furcsa politikai nyelvújítást amely, ha már meg kell, hogy történjen, szerintük csak közös megegyezés alapján történhet. A montenegrói nyelv szabályait egyébként mindmáig nem sikerült lefektetni. Dolgoznak rajta. Sőt nemcsak dolgoznak rajta, de többek szerint ugyancsak politikai nyomásra, már ennek a nyelvnek a szakértőit is nevelik, az egyetemeken ugyanis a jelenleg is zajló heves nyelvészeti viták ellenére, már elindult az első évfolyam a "montenegrói nyelv" szakokon. Tanulnak a tehát a lurkók. Egy fiktív, múlt nélküli nyelv jövőjét építik. Montenegróiból egyébként mindazoknak vizsgázniuk kell majd, akik MNE állampolgárságot szeretnének szerezni. Szeptember 5-én akarták az első vizsgát tartani, kíváncsi lennék, van-e már tételsor.
(hozzá kell tenni, hogy Montenegró lakosságának kb. 1/3-a színszerb)
