Október közepén elképesztő tragédia történt a déli határszakaszon: tizenöt koszovói albán, köztük gyerekek fúltak a Tiszába, miközben megpróbáltak illegálisan Magyarországra jutni.

A vízbefúlt koszovóiak történetét olvasva egy kérdés bizonyosan felmerül az olvasóban: miért vállalnak ezek az emberek ekkora veszélyt, hogy az EU-ba jussanak? Jó kérdés, de nem elég jó ahhoz, hogy a választ is megleljük általa. Hogy ezek az emberek hová tartanak, azt tudjuk. Nyugatra indulnak a jobb élet reményében – ahogy a rendőrségi szóvivők szokták mondani, de tudjuk-e, hogy honnan jönnek?

Hosszú út vezetett addig, amíg Koszovó önálló állammá válhatott. Évszázadokra visszatekinteni az időben, hajtani a „ki volt ott előbb" meg a „ki ütött először" mókuskereket teljesen felesleges. A szerbek és az albánok között feszülő ellentét nem a századokkal korábban elkövetett gaztettek vagy valamiféle ősrégi sérelmek miatt éleződött háborúvá.

Koszovó Jugoszlávia, ezen belül is Szerbia déli tartománya volt, amíg az albán szeparatizmus fegyveres támadásokká nem nőtte ki magát, és ki nem tört a mindeddig utolsó balkáni háború, amely a NATO-légicsapásokkal és Koszovó elszakadásával ért véget. Az új köztársaságnak már alkotmánya, himnusza, címere és zászlaja is van. Létrejött tehát egy új európai állam, amelyben demokrácia van, négyévente pedig választásokat tartanak. Elméletileg minden klappol.

A helyes kérdések tehát: mi az oka annak, hogy kamikaze módjára menekülnek egy olyan független és demokratikus ország állampolgárai, amely már szinte belerokkan a nagy szabadságba? Elismerte vagy 62 ország, majdnem az egész EU áldását adta rá. Nagy-Britannia még nagykövetséget is nyitott Pristinában. Ennyi jóakaróval a háta mögött miért nem képes elérni ez az állam, hogy a lakosai ne akarjanak bármi áron külföldre jutni?

A független és demokratikus Koszovó mégsem olyan demokratikus, mégsem olyan szabad, mint amilyennek álmodták Brüsszelben és Washingtonban? A szerb rabláncból szabadulva mégsem köszöntött be az egyenlőség? Úgy tűnik, nem, de ahhoz, hogy a Koszovó-problémát megértsük, kicsit fel kell adnunk kényelmes sztereotípiáinkat.

Bűnben fogant szabadság

Az általános téveszmék szerint Szerbia a Balkán gonosz varázslója, aki az egész mesebeli világot uralma alá akarja hajtani. Ebbe a szerepbe kényszerült az ország, de muszáj hozzátenni, hogy Hágában a vádlottak padján az összes délszláv nemzetnek ül néhány képviselője. Szlovénia persze kivétel, mint mindig.

Csúsztatás lenne azt állítani, hogy a szerb fél nem dolgozott meg a rossz sajtóért, de az az áldozat szerep, amelybe Koszovó került, talán még nagyobb túlzás. Kevesen hallottak róla, hogy mennyi szerb, roma és „nem lojális" albán civil pusztult el az UCK (Koszovói Felszabadítási Hadsereg) támadásaiban. Hogy milyen súlyos árat fizettek azok, akik az új Koszovó képébe nem illettek volna bele, arról ritkán esik szó. Itt alul például az eltűnt szerb civilek fotóival demonstrálnak a túlélők Belgrádban.



A háborúnak vége, Koszovó független, az UCK-ról pedig – amely először a kilencvenes évek elején véres merényletekkel és rendőrgyilkosságokkal hívta fel magára a figyelmet – utcát neveztek el Pristinában. Hashim Thaci, a terroristából lett politikus, az UCK egykori alapítója és vezetője jelenleg az ország miniszterelnöke. Az erőszaknak nincs vége az egykori szerb tartományban, a bűnözés óriási probléma.

Eladták a szerveiket?

Az UCK a szerb vádak szerint több száz civilt tüntetett el az összecsapások idején, akiket elszállítottak, majd szerveiket értékesítették, testük végül tömegsírokba került. Ezekről a gyanús eltűnésekről egyébként Carla del Ponte, a volt hágai főügyész is említést tesz könyvében (The Hunt: War Criminals And Me), amelyre a szerb küldöttség gyakran hivatkozott korábban, amikor a nemzetközi nyilvánosság elé vitte az ügyet. Az albánok visszautasítják a vádakat, de bármi is az igazság, kétség nem fér hozzá, hogy az UCK nagyon mocskos háborút vívott Koszovóban. Erről tanúskodik ezernyi tanú és megannyi fotó, amelyeken levágott fejekkel pózolnak a „katonák". A videóban Carla del Ponte beszél az UCK bűneiről.



Még átlőnek a határon

A fegyvereket elvileg letette az UCK, a támadások viszont folytatódnak. 2009 júliusában gránátvetővel lőttek át a határon egy szerb rendőrjárőrre, egy héttel később pedig egy lakóház előtt robbantottak a Szerbiához tartozó, de albán többségű Presevo városában. A Szerbiánál maradt, de albán többségű területeken időről időre komoly mennyiségű fegyvert foglal le a rendőrség, ahogy Koszovóban is.

Koszovói kudarc – gödörben a demokrácia

A nemzetközi szervezetek többfrontos háborút vívnak Koszovóban. A tartományból lett országban virágzik a korrupció, az emberkereskedelem visszaszorítása a legfontosabb feladat. Koszovó a keletről Európába exportált kábítószer, elsősorban a heroin egyik jelentős elosztó központja. Az Interpol jelentése szerint már az UCK-t is nagyrészt a kábítószer-kereskedelemből származó pénzből fegyverezték fel. 1996 és 1999 között mintegy 900 millió német márka érkezett Koszovóba, amelynek legalább fele drogkereskedelemből származott – idézi az Interpolt az ENSZ a CRIME AND ITS IMPACT ON THE BALKANS (Bűnözés és annak hatásai a Balkánon) című 2008-as jelentésében. Az ENSZ tavalyi becslése szerint a koszovói gazdasági teljesítmény 15–20 százalékának megfelelő forgalmat bonyolít az alvilág, amely gyakran a politikával is jó kapcsolatokat ápol. Az ENSZ elemzésében szereplő felmérés szerint a megkérdezettek 40 százaléka gondolta úgy, hogy a koszovói kormány minden tagja korrupt. Az emberek a legnagyobb problémának a munkanélküliséget tartják, második helyen említették a korrupciót a szegénység előtt.

UCK utca - vállalható múlt?


Hogy a politika és a bűnözés összefonódása óriási gond, kiderül az Avni Zogianival, a pristinai korrupcióellenes szervezet, a COHU vezetőjével 2008-ban készült interjúból is. Zogiani szerint nem ritka, hogy magasrangú tisztségviselők pénzmosási ügyekbe keverednek, vagy akár fegyvercsempészettel hozhatók összefüggésbe. A COHU vezetője azt állítja: gyakran előfordul, hogy közpénz szivárog az alvilág bizniszeibe. Bár a politika és a bűnözői csoportok közötti egyértelmű kapcsolat sokszor nem bizonyítható, világos az összefüggés, hiszen számos bűnöző élvez védettséget az országban – véli Avni Zogiani.
 
Koszovóban az átlagfizetés 200 euró, a keresőképes lakosság fele állástalan. A munkanélküliség a fiatalokat, a nőket és a vidéki lakosságot sújtja leginkább. Az ENSZ adatai szerint a lakosság fele szegénységben él, és az emberek további 30 százaléka képes éppen csak a létminimum felett maradni. Koszovó az egyetlen ország Délkelet-Európában, amelynek gazdasága tartósan stagnál.

Magyarország és Koszovó

Vajon hazánk milyen viszonyt ápol Koszovóval,  hogyan vesz részt Magyarország a demokrácia megszilárdításában, a jogállam kiépítésében, és milyen tervek léteznek a két ország kapcsolatának megsziládítására? A Külügyminisztrériumtól az alábbi válaszokat kaptam.

Magyarország egyike azon 22 EU tagállamnak, amelyek elismerték a 2008. február 17-én függetlenségét kikiáltó Koszovót. Magyarország az elismeréssel egyértelmű bizonyítékát adta annak, hogy a tartós balkáni béke és stabilitás megteremtése, a térség gazdasági fejlődésének elősegítése érdekében Koszovót kész önálló partnerként elfogadni. Magyarország Koszovóval baráti viszonyt ápol, rendszeres a párbeszéd.

A két ország kapcsolatainak fejlődését jól tükrözik a közelmúltban létrejött miniszteri találkozók.  A koszovói belügyminiszter június 26-án látogatott Budapestre, aminek keretében rendészeti együttműködést írt alá Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterrel. Balázs Péter külügyminiszter szeptember 22-én az ENSZ Közgyűlés során tárgyalt koszovói partnerével, Skender Hyseni külügyminiszterrel. Hyseni külügyminiszter október 6-án Budapestre látogatott, ahol részt vett a V4 külügyminiszterek és a nyugat-balkáni térség külügyminiszterei számára szervezett informális munkaebéden.

Magyarország nagykövetséget tart fenn Koszovó fővárosában, Pristinában, Koszovó pedig várhatóan még az idén nyit nagykövetséget Budapesten.

Magyarország és Koszovó kapcsolatrendszerének fejlődése jó úton halad. Több más térségbeli országhoz hasonlóan Magyarország is intenzíven kívánja fejleszteni kereskedelmi kapcsolatait Koszovóval, illetve beruházásokat is tervez. Koszovóban jelenleg a legfontosabb feladatok közé az ország önálló jogállamiságának kiépítése, tartós külső és belső biztonságának megteremtése, valamint a gazdaság fejlesztése tartoznak.

Fontosnak tartjuk, hogy a politikai támogatás mellett konkrét lépésekkel is hozzájáruljunk a fiatal demokrácia fejlődéséhez. Ennek érdekében Magyarország 300 millió forinttal támogatta eddig az új államot. A Pénzjegynyomda hivatalos okmányokat gyártott 100 millió forint értékben, többek között születési, házassági és halotti anyakönyvi kivonatokat. Az utóbbi időben született koszovói állampolgárok születési anyakönyvi kivonata kivétel nélkül Magyarországon készült.  Mintegy 100 millió forint értékben szervezünk a CEU-val közösen több évre szóló képzési programot. További 100 millió forintot kulturális – vallási emlékhelyek megőrzését célzó – és mezőgazdasági projektekre szánunk. A Koszovói Állami Könyvtár digitalizálást is magyar támogatásból hajtják végre.

Segítjük a koszovói külügyminisztérium újonnan felálló állományának továbbképzését, magyar külügyi szakemberek részvételével kurzusokat szervezünk számukra. Ennek keretében 2009 nyarán hat koszovói diplomatát láttunk vendégül Budapesten, 2009 novemberében pedig várhatóan 4-5 magyar diplomata utazik Pristinába képzést tartani. Hasonló képzéseket szervez az Országgyűlés koszovói parlamenti tisztviselők számára.

Magyarország 55 szakemberrel részt vesz Koszovó jogállamiságának kiépítését célzó uniós misszióban, az EULEX-ben.